Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-01-01 / 1. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. január 1. 4 Hisszük és bízunk bnnne, hogy az alapelvek mellett továbbra is népszerű és szívesen látott lesz az olvasó közönség előtt. A szerkesztőség. * * * A Magyar Székesfőváros előfizetési ára: Egész évre 6 frt Fél évre 3 " köztisztviselőknek: Egész évre 4 frt Fél évre 2 » Takarékosság és vízhiány. Az oktalan takarékosság következtében a főváros lakosságának nagyrésze a múlt héten két napig vízhiányban szenvedett. A végleges vízmüvek tiz uj kútját egy öreg napszámos munkás kezeli. A kutakból 40000 köbméter vizet kell a fővárosnak kapni. A tiz kút azonban a múlt vasárnap és hétfőn még tiz litert sem adott. Sőt kilátás volt arra, hogy az egész óriási gépezet csővezeték s a többi hozzátartozó mind tönkre megy s kárba vesznek azok a százezrek, amiket a tiz kútba be építettek. A kutak kezelésével megbízott napszámos a vízmagasságot szabályozó készüléket annyira emelte, hogy a szívó csövek levegővel teltek meg, a levegő szorította a vizet s ha kellő pillanatban észre nem veszik, hogy a szivattyúk viz helyett levegőt szívnak és tolnak, felrobban az egész alkotmány. Szerencsére észre vették a hibát s két napi szakadatlan munka után kiszivattyúzták a csőhálózatba beülepedett levegőt s szabaddá tették a kutak vizét. De mi történik, ha a katasztrófát nem tudják elhárítani ? Kit vonnak felelősségre a történtekért s ki téríti meg az esetleg okozott károkat ? Ha a lakosság heteken és esetleg hónapokon át víz nélkül marad: ki ennek az oka? Kajlinger Mihály vízvezetéki igazgató, a tanács, vagy a törvényhatóság ? A két utóbbit minden esetre csak közvetett felelősség terheli, közvetlen Kajlinger a hibás, mert neki tudnia kell azt, hogy napszámos munkásra olyan nagyfontosságu munkát nem szabad bizni — még takarékosságból sem. A főváros lakosságát a lehető legkegyetlenebb módon zaklatják a vizdijakért. Ezer számra büntetik a vizpazarlókat, illő tehát, hogy az igazgató ur gondoskodjék arról, hogy ez a zaklatott nép viz nélkül soha se maradjon. Ne takarékoskodjék ott, a hol hasonló veszedelem érheti a fővárost, mert a szakmunkás alkalmazásának mellőzése kegyetlenül megboszul- hatja magát. Itt a precedens. Vonják le belőle akiket illet, a tanulságot s ne takarékoskodjanak a forintokkal, a mikor a véletlen százezrekre rugó kárt okozhat. Szeged városa felirata. A főváros tanácsához pártolás végett Szeged város törvényhatósága feliratot küldött, a melynek intentiója az, hogy a törvényhatóságok az állami funkeziók ingyenes elvégzését tagadják meg. A föliratöt nem kell részletesen ismertetnünk. Magunk is sokszor foglalkoztunk azzal a tarthatatlan állapottal, hogy a főváros százezrekre rugó kiadást teljesít minden évben, ellenszolgáltatás, nélkül az állam helyett számtalanszor hibáztattuk, hogy a főváros erélytelen olyan jogainak az érvényesítésében, a melyek kétségtelenül megilletik s csak ott nagyhangú, a hol maga is meg van győződve, hogy nincs igaza. A magyar állam kormánya és az ország fővárosa között olyanforma a viszony, mint az uzsorás és a tehetetlen, balek adós között. A kormány elvesz, megragad mindent, a miből a főváros egy kis haszonra tehetne szert; olyan szolgálatokat követel a várostól, a melyeknek teljesítése tömérdek áldozatba kerül ; a maga kreálta intézményeket a város pénzén tartja el, Katonát állíttat, adót szedet a város embereivel és végezetül, a mikor arról van szó, hogy a fővárost jogosan megeillető községi adót az állam kereskedelmi akalmazottain behajthassa, egyszerűen megtiltja az adófizetést. Ez a magyar kormány az ország fővárosával szemben. De még több, illetőleg csak kapzsibb. Sajnos, a főváros hatósága annyira alárendelte magát a kormány híveinek, a kik dominálnak a törvényhatóságban, hogy komoly ellentá'lást tőlük nem várhatunk. A tanács és a polgár- mesterek sokkal jobb barátságban élnek a főváros országgyűlési képviselőivel és Márkus Józseffel, a főpolgármesterrel, a kormány képviselőjével, hogysem kellemetlen ellenzékieskedésre csábit- tatnák magukat. Bárha a főváros érdeke nagyon is megkövetelné az erélyes ellentállást, anyagi helyzete pedig majdnem életkérdéssé teszi a mostani állapotok megváltoztatását: reményünk erre igen kevés van. A fővárost amióta megnyergelték állami funkcziókkal és a velük járó nagy költségekkel, folyton kér és rimánkodík segítségért Persze süket füleknek könyörög, A kormány nem vesz tudomást a bajról, mert hívei, a kik közvetíthetnék a főváros kellemetlen helyzetéről az értesítést, inkább hallgatnak. A főváros elbírja — igy vélekednek ők, a főváros képviselői — és nem tesznek semmit a közterhek apasztására. A kormány meg annál kevésbbé. Inkább szaporítja a terheket, a melyek amúgy is olyan nagyok, hogy a lakosság tekintélyes része nemcsak polgári, hanem magán kötelezettségének sem tud immár megfelelni. S a polgárság mellett fizetési zavarokba jutott maga a főváros is, a mely a pénzügyi egyensúlyt még valótlan adátok- kal sem tem tudja a háztartásában megteremteni. S a kormány megtagad néhány ezer forint községi adót, a mely jogősan illeti meg a fővárost. Persze ha elég erélyes a főváros tanácsa, a kormánynak szerezhetne néhány meleg napot. De ehhez belátás, erély és a főváros érdekeit minden körülmény közepeit megvédeni tudó önzetlen jó akarat kell. Ha az megvolna a tanácsban : azt a néhány ezer forint községi adót busásan behozhatnák — más utón. Be kell szüntetni a katonai ügyosztályt, illetőleg a működését felfüggeszteni. Ez az ügyosztály ma tisztán személyzeti
