Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-01-01 / 1. szám
1900. január 1. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 kiadásával 59,627 forintba keiül. Ehhez számítva a katonabeszállásolás, ujonczozás stb. 18,712 forintnyi költségét, a főváros 78.339 forintot ad a katonai igazgatás ellátására a nélkül, hogy az állam ezért a tisztán katonai szolgálatért egy krajczárral is kárpótolná. Az adóbehajtás, nyilvántartás, elszámolás 403,000 forinton felül apasztja meg a főváros bevételét. Ez a költség nagy ősz- szegekkel emelkedik évről-évre, mert a főváros fokozatos fejlődése az adógépezet megfelelő javitását vonja maga után. A főváros folyton sürgeti a kormányt a hozzájárulásra s a kormány felelete az, bogy megtagad olyan községi adót, amelyről tudta, hogy fizetni kell. Hátha a főváros megtagadja az adóbt hajtást, mit tesz a kormány ? Vagy ha a főváros azt mondaná: te tartozol nekem X. ezer forint községi adóval; én tartozom neked 10,584 forint földadóval, 23,055 forint házbéradóval; 10,254 tőkekamatadóval; ezeket most levonásba teszem s ennek megfelelően törlőm a te adósságodat. Vájjon beleegyeznék a kormány ? Mert a fővárosnak okvetlenül tennie kell valamit, a mai állapot nem maradhat tovább is változatlanul. Mindazok az állami funkcziók, a melyeket •< kormány a fővárossal végeztet, hovatovább nagyobb kiadásokat igényelnek. Ezekhez az állam nem akar hozzájárulni, a főváros pedig nem fedezheti egymaga. Az államrendőrség még 1896-ban 618,605 forintba került. 1897-ben már 941,033 forintot követeltek a fővárostól, s ezt a horribilis összeget a belügyminiszter úgy számolta el, hogy 1895. es 1896. évekre visszamenőleg követelt megfelelő zárszámadási többletet. A fővárosnak igen kellemetlenül esett ez a magas kvóta és erősen panaszkodott. A belügyminiszter megszánta a panaszkodót, 1898-ru csak 804,570 fői intőt, 1899-re csak 834,912 forintot követel. Hogy majd 1900-ban mennu lesz a zárszámadási többlet, arról egyelőre hallgat a krónika. Épp igy járt a főváros az állami anyakönyvi hivatalokkal. A miniszter, már mint a belügyi, nagylelkűen felajánlott 15,000 forint szubvencziót és megengedte, hogy a főváros az anyakönyvi illetékekkel kárpótolja magát. Ezek az illetékek 4— 5000 forintra emelkedtek, holott a kiadások 1896-ban 78,405 forintra, 1897-ben 68,0C0 forintra, 1898-ban 91,216 forintra. 1899-ben 94,736 forintra rúgtak, mig a szubvenczió csak 10,C00 forinttal emelkedett, 15,COO-ről 25,000-re, az illeték-bevételek pedig majdnem változatlanok. Hát nem a legpazarabb háztartás az a melyben körül belyj négy milliónyi szivességi kötelezettség szerepel ? Olyan kő-. teiezetts,ég, a melyért a főváros semmire sem számithat az államtól. Még arra sem, hogy a közös bevételek szaporításánál (a vámvonalak kihelyezése ügyében) némely terheket magára vállaljon. Még kevésbbé számithat tehát olyan szivességre, hogy a vásárcsarnokaihoz nagyobb tarifális engedményeket kapjon a termelők részére. És miután mindezek isméid, tudott dolgok : a főváros lakossága, alószinüleg tudja azt is, hogy a kik az állami ellenszolgáltatások kieszközlését elmulasztották, vagy halogatták: azok részben tanács a tagjai, részben a törvényhatóságban ülnek; de köztük ott vannak valamennyien a főváros országgyűlési képviselői, a kik önmagukon kívül mást, vagy más érdeket nem képviselnek. S ezek az illetékes faktorok hallgattak, vagy nem tettek semmit. Most itt van előttük Szeged városa felirata. Itt az alkalom a tettre. Ne üssék agyon hallgatással a pártolásra érdemes feliratot, hárem csatolják hozzá a régóta gyűjtött panaszokat s egyesült erővel vessenek véget a jelenlegi mizerabilis állapotoknak. A lakhatási engedélyek kiadásának megszorítása. — Az építő ipar és a közegészség — A főváros törvényhatósága szeptemberben azt a kérdést tárgyalta, hogy a két vagy több emeletes lakóházakra, a melyeket novemberben kezdtek építeni, kiadható-e a lakhatást engedély az építés megkezdését követő esztendőben. A középitési bizottság azt javasolta, hogy az ilyen házakra ne adjon a főváros lakhatási engedélyt s az építésügyi szabályzat 360. szakaszát ilyen értelemben módosítsák. Mert a téli fagyban épült házak az első esztendőben nedvesek és egészségtelenek. A közgyűlés a javaslatot visszaadta a tanácsnak azzal, hogy alaposan tárgyalja le s csak azután terjessze vissza E meghagyás következtében a közegészségügyi bizottság Halmos János polgármester elnöklete alatt újra tárgyalás alá vette a középitési bizottság javaslatát s azt a jelzett részében teljesen megváltoztatta. A közegészségügyi bizottság ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a lakhatási engedélyek kiadása előtt a használatba veendő házakat egészségrendőri és épitésrendőri szempontból meg kell vizsgálni. Ha ezt a vizsgálatot szigorúan végrehajtják, akkor nedves és egészségtelen lakásokra amúgy sem adnak lakhatási engedélyt. A tervezet módosítás tehát felesleges, amely egyrészt az építő közönséget, másrészt az építőipart is súlyosan terhelné, anélkül, hogy a szigorításra szükség volna. Ellenben módositandónak mondta a bizottság az építésügyi szabályzat 375. §-át, a mely nem mondja ki határozottan, hogy az egészség és épitésrendőri vizsgáló bizottságban hatósági orvos is legyen. A bizottság a jelzett szakaszt akképp kívánja módosítani, hogy az eljáró bizottságban hatósági orvosnak is részt kell venni s egyben meg kell változtatni a lakhatási engedélyek megtagadása esetére illetékes felebbviteli hatóságokat is. A változtatás, a melyet a bizottság kíván, az, hogy: 1) ha a lakhatási engedélyt az I. fokú hatóság egészségügyi szempontból tagadja meg, akkor a felfolyamodás elintézésére II. fokon a polgármester, III. fokulag a főváros közigazgatási bizottsága illetékes; 2) ha a lakhatási engedélyt az I. fokú hatóság épitésrendőri szempontból tagadja meg, akkor II. fokban a közmunkatanács, III. fokban a belügyminis >ter dönt. A Reáltanoda uicza meghosszabbítása. Dr Bőke és dr Navratil egyetemi tanárok azzal a kérelemmel fordultak a fővárosi közmunkák tanácsához, hogy a belvárosi Reáltanoda-utczát a Muzeum körútig hosszabbittassa meg. A közmunkatanács ma a kérelmet a fővárosi tanácshoz tette át azzal, hogy a tervet a maga részéről is helyesli és kivitelre ajánlja, — azonban -• a fővárosi pénzalapnak a költségekre fedezete nincsen, a tervet tehát melegen ajánlja a főváros figyelmébe. A közép, bizottság is elvben mellette van.
