Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-04-22 / 17. szám

4. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. április 22 A Lórántffy Zsuzsanna-egyesület palotája. Általánosan ismeretes a Lórántffy Zsuzsánna jó­tékony-egyesület buzgó és önzetlen működése. A de­rék egyesület kulturális missióit teljesít, szegény em­bereket és gyerekeket, gyámolit, árvákat és cseléde­ket nevel, és elsősorban mindenféle hasznos házimun­kára és mesterségekre oktatja ki őket. Az egyesület működésének köre mostanáig immár annyira bővült, hogy feladatainak bérelt helyiségeiben nem igen tud eleget tenni, a drága helyiségek szaporítására pedig elégséges anyagi eszközökkel nem rendelkezik. Ezek az okok késztették az egyesületet arra az elhatáro­zásra, hogy saját házat építtessen. Ehhez azonban természetesen elsősorban is telek szükséges. A telket az egyesület a fővárosul kérte ajándékba. A tanács a mérnöki hivatalt hívta fel, hogy ke­ressen a Lórántffy Zsuzsánna egyesület számára al­kalmas telket. A mérnöki hivatal ma tette meg elő­terjesztését a tanácshoz. A javaslat ajánlatba hozza a tanácsnak az V. kerületben a Szalay- és Hernád-utcza sarkán levő fővárosi területet, a melynek terjedelme 422 négyszögöl, értéke pedig négyszögölenként 580 frt. Alkalmasnak tartaná továbbá a mérnöki hivatal a kívánt czélra ugyancsak az V. kerületben a Balaton és Szemere-utcza sarkán levő fővárosi telket, amely 344 négyszögöl területet foglal el és értéke négyszög­ölenként 288 frt. Ugyancsak a Balaton-utczában a Honvéd-utcza sarkán fekszik egy 343 négyszögöl ter­jedelmű fővárosi telek, melynek értéke az előbbieknél kisebb. Itt ugyanis egy négyszögöl területet 230 frtra becsülnek. Végül alkalmas területül jelöli meg az egyesület számára a mérnöki hivatal a VIII. kerület­ben az Ujvásártér és Szilágyi-utcza sarkán levő 288 négyszögöles telket, mely a rajta levő épülettel együtt 36618 frtot ér. * A mérnöki hivatal javasolta telkek átadásához sok szó fér. Nem tudjuk, hogy a hivatal miért válasz­totta épp a felsorolt telkeket, de szinte csodáljuk, hogy javaslatba hozta. Hisz az első telek értéke 244.760 frt; a másodiké 98.072 frt; a harmadiké 78.890 forint; a negyediké is a telekkel majd 50.000 forint. A főváros mostoha anyagi helyzete nem igen alkalmas ilyen értékes ajándékok osztogatására. Ma­gunk is sokra becsüljük a Lórántffy Zsuzsanna egye­sület működését, de igen meggondolandónak tart­juk, hogy mikor a főváros tetemes pénzsegélyben részesít annyi különböző egyesületet, egynek a sok közül ezrekre rugó ajándékot adjon. Ha tette a múlt­ban, rosszul tette ; ha óvatosabb lett volna az aján- dékozgatással, kevesebb lenne most a gondja. Ma, a mikor ezer baja van, erről a költséges passziójáról lemondhat. Inkább adjon 10—15000 forint segélyt a házépítéshez, de ne potyázza el meglevő telkeit. A főváros kezelése alatt álló ala** pok és alapítványok rendezése. A főváros törvényhatósági bizottsága még az 1899. évi költségvetés megállapitása alkalmával, tehát az 1399. év végén dr Csorba Ferencz bizottsági tag indítványára elhatározta, hogy a főváros kezelése alatt álló alapokat és alapítványokat rendez- teti és felhívta a tanácsot, hogy ezek jogi természetének alapos megvizsgálása után tegyen előterjesztést arra nézve, vájjon melyek azok az alapok és alapítványom, a melyeknek alapszeiü külön kezelését meg lehetne szüntetni s a melyeket ilyenformán a községi alap költségvetésének keretébe lehetne [beleilleszteni. A tanács utasítására a pénzügyi és gazdasági (VI.) ügy­osztály részletes előterjesztést dolgozott ki. A számvevőség adatai és a székesfővárosi tiszti ügyészség véleményes jelentése alapján készült nagyfontosságu, de képzelhetetlenül zilált kérdé­sek rendezése érdekében alkotott tervezet előreláthatólag ke­mény munkát fog adni a tanácsnak. A tervezet szerint a községi alap nem egyéb, mint külön meg­jelölése főváros háztartásában szereplő azoknak az anyagi eszkö­zöknek amelyek semmi különleges czélra nincsenek fentartva, ha­nem az általános községi háztartás keretébe tartoznak. Ezen kivűl a főváros 26 különféle alapot kezel, a többitől teljesen elkülönítve, hatot pedig a tanácsi rendes letétek között. Ugyanitt szerepel továbbá 389 alapítvány és közczélu alap, melyek szintén a fő­város kezelése, illetőleg felügyelete alatt állanak és végül 38 olyan alapítvány, melyeket maga a főváros tett, a nélkül azon­ban, hogy tőkéjüket kikerekitette volna, hanem csupán arra nézve vállalt kötelezettséget, hogy az alapítványi tőkék kama­tainak megfelelő összegeket az évi költségvntésekben mindenkor előirányozza. Ez alapok és alapítványok rendeltetése, csoportosítása és jelenlegi kezelése egyaránt több irányban alapos rendezésre szorul. A főváros záró számadásaiban az alap és alapítvány megjelölés használata rendszertelen és következetlen. Másutt e két fogalom szabatos megjelölése régen érvényre jutott. A kettő közötti megkülönböztetésre sem tételes törvényeink, sem sza­bályrendeleteink nem jelölnek meg határozott irányt, az állami alapok és alapítványok rendezésére kiküldött szaktanácskoz- mány azonban a múlt évben megállapította, hogy az alapok sorába tartozik mind az a vagyon, vagy jövedelmi forrás, mely­nek hozadéka, esetleg álladéka is a rendeltetésének megfelelő czélra fordítandó, ellenben az alapítványok közé csak az állandó­ság jellegével biró és valamely különleges czélra rendelt olyan vagyon sorozható, a melynek csupán a tiszta jövedelmét lehet igénybe venni a rendeltetésének megfelelő czélra. Az alapítvány tehát a közvagyontól és annak háztartásá­tól mindenkor külön álló vagyon, az alap ellenben a közvagyon­nak, vagy közjövedelemnek kiegészítő része és rendszerint nem is jelent egyebet, mint azt a különös, sajátlagos kezelési, amit rendeltetésszerű felhasználása érdekében a közvagyon kezelése keretén belül követni kell. Az alapok ügyének rendezésénél elsősorban szükséges te­hát, hogy az egymással összekuszált alapokat és alapítványo­kat szétválaszszák s a kétféle megjelöléssel biró tömegek jogi eimészetét szabatosan megállapítsák.

Next

/
Thumbnails
Contents