Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-04-22 / 17. szám
1900. április 22. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5. A főváros kezelte alapok egy részének létesítésére, fen- tartására és külön kezelésére külön törvényes kötelezettség áll fenn, az ilyeneket tehát továbbra is külön fenn kell tartani, számos esetben azonban a különböző alapokat a főváros a maga szántából létesítette, elégtelen jövedelmüket az úgynevezett községi alapból pótolja, vagy általán ebből tartja fenn azokat, sokszor olyan czélokra, melyek amúgy is közhatósági teendők ellátására szolgálnak: — az ilyenek külön kezelése csak a költségvetés áttekinthetőségét nehezíti meg s továbbra is elkülöníteni őket a puszta forgalomként létező községi alaptól — czéltalan és felesleges. Az indítványok egy részét az alapok közt, más részét a tanácsi rendes letétek közt kezelik. Ezt az állapotot is meg kell szüntetni s az alapokat a letétek közül teljesen kihasítani. Amazokat jogi természetük megállapítása mellett részletesen csoportosítani, kamataik, hozadékaik hovaforditását a zárószámadásokban hathatósabban ellenőrizni. Mindezekre az ügyosztály részletes javaslatot]ezuttal nem terjeszt elő, hanem a közgyűlés utasításához ragaszkodva csupán azokkal az alapokkal és alapítványokkal foglalkozik behatóbban, amelyek a községi alapon kívül külön költségvetéssel bírnak s igy a költségvetés szempontjából veendők tárgyalás alá. A fővárosnak ez idő szerint tiz költségvetése van. Ezt meg kell szüntetni. Az előterjesztés kéri, hogy a közgyűlés mondja ki, hegy az 1901. évtől kezdve a főváros háztartásának egységes szervezete érdekében a főváros összes várható kiadásait és bevételeit egy közös költségvetésben foglalják össze s az eddig a községi alapon kívül külön költségvetéssel biró többi kilencz alap közül a kerepesi-uti köztemető alapot az 1900. év végével, a kisajátítási alapot a közmunkák tanácsával kötött egyezség lejártával, azaz az 1901. év végével teljesen megszüntessék. E két alap tulajdonaként telekkönyvezett ingatlanokat írassák át a főváros közönségének nevére s vegyék fel a főváros általános vagyon leltárába. A kórházi alapokat — melyeket törvényes intézkedés hozott létre, változatlanul fenn kell tartani, költségvetésüket az eddig követett törvényes módon megállapítani, de ennek végső összegeit a főváros általános költségvetésébe külön fejezet alatt bele lehet és kell állítani. A többi alapok a szegényházi, árvaházi és szeretetházi alapok vagyona és sajátlagos jövedelmei alapszerü kezelésük további fentartása mellett az általános költségvetés megfelelő helyein külön fejezetek alatt szintén felveendők. Ilyen módon létrejön az egységvetés és feleslegessé válik a községi alap elnevezés további használata, a mi 1901. évi január 1-étől meg is szűnnék. A kisajátítási alap megszüntetése időpontjáig rendezni kell a kölcsönpénzekből ide fordított előlegek kérdését és meg kell állapítani a jövendő kisajátítási költségek viselését és fedezését is. Tárgyalásokat kell indítani az alapok és alapítványok ügyének további rendezése dolgában is, úgy a különböző kórházi alapok egyesítése, az alapok és alapítványok megfelelő csoportosítása stb, érdekében. Végül a népszínházi alapítvány szabályzatának még 1898-ban elrendelt revízióját kellene immár végrehajtani, hogy ezt a kérdést is véglegesen rendezni lehessen. A sütő ipar. A budapesti sütök, ezukrászok és mézeskalácso- sok ipartestülete még 1893-ban kérvényt nyújtott be a kereskedelmi miniszterhez a sütőipari munkálatoknak több irányban leendő rendezése érdekében. A kereskedelmi miniszter a kérvényt véleményadás végett a főváros tanácsának küldötte meg, mely jelentését az összes kerületi elöljáróság meghallgatása után ma terjesztette a miniszterhez. A tanács az ipartestület kérelméhez a maga részéről egész terjedelmében hozzájárul. Nevezetesen helyesli, hogy a régebbi miniszteri rendelet módositá- sával kimondassék, hogy a sütőiparban a kemencze- fütés, mint nem szakbeli munka, nem esik az 1891. évi XIII. t.-czikkben megállapított munkaszüneti korlátozások alá és megengedjék, hogy a kovászolás és dagasztás után, mely munkálatok kezdőpontját az 1893-iki rendeletnek megfelelően továbbra is a 10 órában szabják meg, a tészták kikészítésével és kisütésével járó munkálatokat a munkaszüneti napokon az eddigi 1 óra helyett fél 12, illetőleg 12 órakor kezdhessék meg. Ezzel szemben a sütő ipari munkálatok befejezésének időpontját e munkaszünetes napokon délelőtt 10 órában állapítják meg, a mely időpont után déli 12 óráig csupán a magánosok tésztanemüinek kisütésére adnak engedelmet. Végül a sütőiparban az éjjel alkalmazott munkások kellő felváltására nézve az idézett rendeletben megállapított kötelezettság megszüntetését kéri a tanács az ipartestület előterjeszése alapján. A kemenczefütés valóban nem ipari szakmunka, napszámosok is végezhetik, sőt rendszerint ezek is szoktak végezni, a kérelem tehát e részben teljesen méltányos és helyes, valamint az ipartestület többi kérelme sem sérti, sem a fogyasztó közönség, sem a sütőmesterek érdekeit, ebben a segédmunkásoknak határozottan javukra válnának. Ha a dagasztás és kovászolás után a mostani rendelkezések szerint a tésztát 1 óráig hagynák erjedni, az könnyen megromlanék és hasznavehetetlenné válnék. Ez a főoka, hogy a kisütés kezdetének idő pontját már fél tizenkét, illetőleg 12 órára ajánlatos áthelyezni. A sütőiparban az egyes szakmunkákat csak az állandó gyakorlat következtében, az illető szakban nagyobb képzettséget szerzett munkások végezhetik, ennélfogva a régi felváltási kötelezettség megszüntetése a fogyasztó közönségnek mindenesetre érdekében áll, sőt az illető munkásoknak szintén előnyükre válik, minthogy munkájukat 8—9 óra között befejezhetik és esti 10 óráig kellő szabad idővel rendelkezhetnek. Esetleges visszaélések kikerülése szempontjából azt javasolja a tanács, hogy a miniszter újabb rendeletében mondja ki, bogy azok a munkások, akik a munkaszünetes napon déli 12 óráig a sütőházban foglalkoznak, csak éjjel 12 órakor kötelesek ismét munkába állani, munkaszünetes napokon a magánosok tésztáinak kisütésére, vagyis a délelőtt 10—12 óra közötti munkára, felváltva más és más segédmunkást kelljen alkalmazni, hogy igy azokat a szüneti napok muukája egyenlő mértékben terhelje meg. A tanács felterjesztése végül még kiemeli, hogy hasonló véleményt nyilvánítottak a sütőipari-ügyben az összes kerületi elöljáróságok is, az egyetlen Vili. kerületi elöljáróság kivételével, mely az ipartestület összes indítványát minden érdekelt félre nézve egyál-
