Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-04-16 / 16. szám
1900. április 16. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS A „szabályrendelet“ elnevezés helytelen, mert a közönség saját maga részére rendeletét nem, csak szabályzatot alkothat. A szabályozási terv végrehajtását egy lcörutépitési pro- grammnak kellene meghatározni, amint azt fentebb leírtam, de ha ez nincs meg, semmi esetre sem függhet a kisajátítás, illetve kártalanítás utján való terület megszerzés attól, hogy a végrehajtást a hatóság saját kezdeményezésére hivatalból foganatosítja“^, hanem egyedül az a szempont lehet-e tekintetben mérvadó, vájjon a közérdek kivánja-e a végrehajtást, vagy nem ; mert a hatóság kezdeményezésétől függne-e a dolog, ez esetben egyrészt befolyások érvényesülhetnének, másrészt pedig megtörténhetnék, hogy a hatóság egyszerűen nem kezdeményezne semmit, a minthogy eddig is alig kezdeményezett még valamit, rendszerint az illető környék lakói, egyesületek testületek figyelmeztették a hatóságot egyik-másik szabály ozás közérdekből szükséges végrehajtására s ez alapon történt meg tényleg a végrehajtás. A tervezetben a 4. § tartalmazza a legfőbb igazságtalanságot. Homlokzati dij kölelezettségről csupán az 1., II. s legfeljebb még a IV. építési övezetben lehet egyáltalán szó, a hol tényleg lehet homlokzatra, közvetlen útra, vagy utczára, illetve térre jövedelmezőségre szánt bérpalotákat építeni ; a Ifi. építési övezetben azonban, a hol az építési szabályzat értelmében közvetlen az útra, vagy utczára nem is lehet, nem is szabad, — illetve a hol a telek határvonalán belül ut vagy utcza nélkül is homlokzattal kell épiteni, a mennyiben elő van írva, hogy a határvonalba nem, csak attól 3, illetve 5 méter távolságban lehet csak épiteni s a hol jövedelmezőségre való bérházak építése úgyszólván kizárt dolog; legfeljebb oly esetekben lehetne homlokzati dijat követelni, ha az illető telekhez előzőleg semmiféle ut, vagy *ér nem vezetett, tehát a szabályozási terv végrehajtásával a telek tényleg utat s ez által való előnyt nyert, egyébként ugyanis a III övezetben fekvő telkekre nézve az uj homlokzat semmiféle előnyt nem nyújt. A homlokzati dij nem lehet mindenütt egyenlő mérvű, a hol pl. a telek négyszögölenkint 2000 korona értékű, ott bizonyára 3—4 emeletes, tehát egymás felett 4—5 sor ulczai ablakkal biró házak épülnek, ezeknél tehát több előnyt nyújt a homlokzat, mint a külső telekben, a hol négyszögölenkint 2—10 korona éitékü telkek vannak s a hol rendszerint csak földszintes házak épülnek. Továbbá egy nagyobb telektömb inkább elbír bizonyos homlokzatdijat, mint egy kicsiny telek végül a homlokzat vonaltól számítva 5 öl széles (mély) telek sem fizethet ugyanolyan arányú homlokzati dijat, mint a 35 öl széles (mély) telek, mert igy megtörténnék, hogy az 5 öl széles (mély) telek tulajdonosa, egy 10 öl széles ut, vagy utcza nyitásáért telkének egész értékét homlokzati díjul odafizethetné. Példát hozhatok fel, hogy vannak tulajdonosok, a kik hasonló módon több homlokzati dijat kötelez te tnének fizetni, mint a mennyit telkük egészben véve megér. A mi pedig legfőbb kérdés e § nál mi jogon követelheti a hatóság, hogy 13 öl szélességig az egész ut terület értékét homlokzati dij czimén a homlokzatot nyert tulajdonosok fizessék meg ? Hiszen, van ha is előnyük az ut megnyitás folytán, de az még sem az ő, vagy legalább nem csupán az ő érdekükben tör- n ik; é i az ut első sorban mégis csak közút. A mely ut 13 ölnél szélesebb az már körút, a milyen nem sok van a fővárosban; legnagyobb részben 13 ölnél keskenyebb utak, utczák épülnek és ezeket egészükben mind a tulajdonosok váltsák meg ? Ez nem igazság, de czélszerünek és e közönség érdekében lévőnek sem mondható, mert ezzel drágul a telek, drágul a lakás, tehát emelkedik a nagyközönség terhe. Igaz, hogyha a hatóságnak nagyobb mértékben kell az utak kisajátításánál a terhet viselni, végeredményében az is a közönség terhét emeli, de legalább az nem igazságtalanság. Homlokzati díjként — ahol az egyáltalán követhető — csupán az utszélesség fele, legfeljebb kétharmad része lenne az érintett telkek tulajdonosai által megtérittetendő, illetve megtéríttethető, vagyis legalább egy harmadát az utterület szerzési költségnek a községi jog megváltása fejében okvetlen a hatóságnak kellene viselni. Egyébként e § a kisajátítási törvénynek a kártalanításra vonatkozó határoz- mányaival szemben — melyek azt rendelik, hogy a kisajátítási szenvedőknek minden kára és hátránya megtérítendő, aligha állhatna fenn, mert e § szerint kisajátítást szenvedők, t. i. a kisajátítási terv által érintettek lennének mindazök, a kikre a kisajátítás folytán homlokzati dij kötelezettsége háramlanék, ezeknek tehát a részükről fizetett homlokzati dijat említett törvény értelmében vissza kellene ismét téríteni. A felebbezés sorra veszi a szabályzat hiányosságait, kimutatja az egyes rendelkezések tarthatatlanságát és sok tekintetben érdekes fejtegetéseit igy végzi : Bővebben indokolni, hogy mennyire helytelen a kérdéses szabályrendelet felesleges. Egészben véve oly megterheltetésnek és oly jogkorlátozásnak lenne ez által kitéve minden fővárosi telektulajdonos, hogyha ez érvénybe lépne, igazán örülhetne az, aki magát magyarország fővárosában telektulajdonosnak nem mondhatja. De nemcsak a telektulajdonosokra lenne ez nagy mérvben terhes, hanem kihatna ennek terhe a lakosság minden rétege megérezné a hatóságnak az ezen szabályrendeletben rejlő haszon utáni vágyat a főváros minden polgára: lakók, iparosok, kereskedők stb.; legsajnálatosabb következménye lenne, pedig e szabályrendeletnek az, hogy a főváros, a melynek felvirágzására minden magyar ember lelkesedéssel kell, hogy gondoljon, — fejlődésében meg lenne akadályozva, különösen pedig annak egészségügyi és szépészeti szempontból való helyes irányú fejlődése messze időkig nem lenne ismét biztosítható. Az iskolák deczenlralizácziója. A Vili. kerületi iskolaszék azzal az előterjesztéssel járult a tanácshoz, hogy mondja ki, hogy ezentúl csak 16 tantermes iskolákat fog épittetni. A fővárosnak számos iskolája nagymértékbeu túlzsúfolt s a bajon csak ilyen módon lehet gyökeresen segiteni. A tanács az előterjesztést véleményadás czéljából kiadta a mérnöki hivatalnak. A hivatal ma az ügyiratokat a nélkül terjesztette vissza a tanácshoz, hogy a kívánt véleményes jelentést megtette volna. A mérnöki hivatal ez eljárását azzal okolja meg, hogy a főváros időközben már véglegesen elfogadta azt az elvet, hogy a községi iskolák deczentralizácziója érdekében 16 termesnél nagyobb iskolákat nem épitt tt s igy a kérdés további vitatása tárgytalanná vált
