Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-04-16 / 16. szám
8 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. április 16. Az uj tűzrendészet! szabály- rendelet. A tanács IX. ügyosztálya uj tűzrendészed szabályrendelettervezetet készített. A tervezetet kiadták a kerületi elöljáróknak véleményezés végett. A kerületi elöljárók tegnapi értekezletükön apróra megvitatták a tervezet intézkedéseit és azok ellen többféle kifogást tettek. Legfőképpen az [a panaszuk, hogy a tervezet rendelkezései nem elég szabatosak és a szabályrendelet mostani alakjában sok vitára és félremagyarázásra adna alkalmat. A tervezet tanácsot és elöljáróságot emleget, de nem állapítja meg szabatosan, hogy közigazgatási szempontból a tüzrendészeti ügyekben melyik az első fokú hatóság. Beszél a háztulajdonos, gondnok és házmester felelősségéről, de nem mondja meg, hogy mikor és elsősorban melyik és mikor felelős másodsorban a másik? Határozottan ellenzik az elöljárók a szabályrendeletnek azt az ujitását is, a melyet az ártatlansági bizonyítványok kiadásánál akar életbe léptetni. Eddig ugyanis az volt a rend, hogy tüzesetek alkalmával a veszedelem elmúlta után az elöljáróság megtartotta a tüzvizsgálatot, megállapította a tűz keletkezésének okát s kiderítette, hogy terheli e mulasztás és felelősség a kárusultat. Ha azután a vizsgálat azt eredményezte, hogy a tulajdonos a veszedelem előidézésében nem bűnös, rögtön kiadták részére az ártatlansági bizonyítványt, a minek alapján a fél az érdekelt biztositó társulattól a kártérítést megkaphatta. A tervezet most azt az újítást akarja életbe léptetni, hogy a tüzvizsgálat jegyzőkönyvet az elöljáróság ezentúl a rendőrséghez tegye át és csak ha ennek a véleménye megérkezett azután állítsa ki az ártatlansági bizonyítványt. Ez a hosszadalmas eljárás sok kárt okozna az amúgy is károsult félnek, mert lehetetlenné tenné, hogy a kára megtérítéséhez egyhamar hozzájuthasson. Végül a szabályrendelet nem jelöli meg azt sem, hogy a tüzrendészeti kihágások ügyeiben, melyik lesz ezután a büntető hatóság. Eddig a vizsgálatokat a kerületi elöljáróságok foganatosították, de a büntetéseket a rendőrség szabta ki Hogy ezután miképp lesz az a tervezetből ki nem derül. Az elöljárók arra kérik a tanácsot, hogy a tervezetet vétesse alapos felülvizsgálat alá és a jelzett hiányok pótlásáról gondoskodjék. Remiik a budai levegő. A Krisztinavárosról azt mondotta Pocbnaniczly Frigyes, hogy az a magyar Merán. A budaiak mindenkor büszkék is voltak a jó levegőjükre s a pesti ember vasárnap délután az utóbbi évek alatt, a mióta elfogyott a hires budai bor. már csak a jó levegő kedvéért kereste lel Budának bérczeit, vagT, kevésbé köllőiesen : Tatján hepe-hupos utczáit és s urtos csap székeit. A jó budaiaknak azonban mostanság nagy a panaszuk. Ilyenkor tavasz kezdetén különösen időszerű is a kesergésük. A modern haladást, a czivilizácziót szidják, a miért elrontotta jóformán még a levegőjüket is. Megépítették az uj nagyszerű utczákat és legnagyobb részüket, mint főképp az Atilla körutat olyan mészkőanyaggal burkoltatták, a mi száraz időben folytonosan porzik és megmételyezi a hegyközi üde levegőt. Ez ellen panaszkodnak most a budaiak, azonban kevés reménynye1, mert az uj burkolatokat bajos lenne hamarjában megint felszedetni. Hus-monopólium. Az egyedárusok szaporodnak Budapesten, ahol tízezer ember él hatalomban, jólétben, hatszázötvenezer vegetál. Tíz ezer ember: háziúr, bankár, bankigazgató; a többi 150 frtos havigázsival kinlódik, amelyhez élete végén jut, amig a 25. 54, 100 frtos közbeeső állomásokat meghaladja. Az alsóbbrendű százezrek verejtékéből jutnak a milliók azokra a fényességekre, amelyeket nagyzási hóbortunk világvárosi jellegnek tart. [Az összesarczolt milliók káprázatos külsőségében sütkérezve a tö. meg nem látja, hogy alakul lassan-Iassan körülötte egy óriás gyűrű, amely monopolizálja minden szükségletének ellátását. S a gyürügazdák erejét, fejlődését tudatlanságában elősegiii maga a hatóság, amely egyébként is tehetetlen szolgája a monopolistáknak. Monopólium: ennek az áldozata Budapest népe. Nem a kartell öli meg a lakosságot, hanem az egyedáruság, amely a közfogyasztás tárgyait kaparintja karmaiba. Monopólium: a világítás, akár légszesz, akár villamos. A légszeszért a közadókból fizetünk százezreket, legújabban a villamos világításra áldozunk, mert közintézményeink ellátói kevesellették ^az egyoldalú világítást. Monopólium: a viz, adja a város maga, méregdrágán, mert botorul tett befektetéseket kell a fogyasztóknak megtérítem. Lekötötték a marhahús fogyasztást a vásárpénztárnak; a vásárcsarnokokat a hatósági közvetítőknek. Százezrek napi élelmezésén hizlalják a nagy részvénytársaságokat; az éhezők filléreiből szedik a busás osztalékokat. Még szabad a kenyér és a hentesáru. A kenyérért a vásárcsarnokokban küzd már egy kenyérgyár, a kit a pékek nagy erőfeszítéssel tudtak eddig is a monopólium megteremtésében megakadályozni. Azért meg lesz ez is, mihelyt a kenyérgyár urai megtalálják a hatalomhoz vezető utat. A hentesáruk monopóliuma beáll akkor, ha meglesz a sertésközvágóhid s a marhavásárpénztár kitűnő ^szerződése lesz alapja sertésvasárpénztárnak. Mert azzal a mozgalommal szemben, amelyet a hentesek indítottak, áll egy uj bankkon- zorczium hatalmas tökével, merészen dolgozó fézőrökkel, a kik úgy akarják megcsinálni a sertésvásarpénztárt, hogy a budapesti piaczok teljesen dominálhassák. Ha ez sikerül, akkor a főváros lakossága egyetlen falatot sem szerezhet, amely után 1. a termelő, 2. a szállító, 3. a monopolista, 4. a közvetítő, 5. az elárusító, 6. az adószedő, be nem hajtaná az önhatalmúlag kirótt illetékeket. Ma még a kenyér és a hentesáru az aránylag legolcsóbb élelmiczikk. A monopolisták ezt a kettőt is beakarják gyűjteményükbe sorozni. A főváros népe nem igen tud az újabb merényletről ; talán nem is törődik az eseményekkel. Mert nálunk minden jó úgy, amint van. Ha még drágább lesz az élet, még többet panaszkodunk csöndben-titokban, nehogy meghallja valaki. Mert alárendelt itt mindenki. Függő önérzet nélküli, a ki csak tűr, szenved, szólni nem mer. A közönség szolgálatára kirendelt hatóság pedig méltó képviselője a megbízóknak egyéni-
