Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-04-16 / 16. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. április, 16 Az uj központi városháza. — Levél a szerkesztőhöz. — Alig egy-két éve történt, Budapest székesfőváros drága pénzen megvette a m. kir. államkincstártól a Károly-kaszárnya rengeteg épületét. A főváros a vásár után rátette, a kezét uj vagyonára : leszedette az osztrák sasokat az utcza falakról. Belül azonban megmaradtak az ócska, német felírások: Kirc- hentrackt, Gittertrackt stb. Nemsokára hirdették a pályázatokat az uj központi városháza terveire. A hatalmas, régi sárga épület pedig várta a csákányos tótokat, hogy helyet adhasson a modern Budapest legújabb díszének, látványosságának. A pályázat egy kissé hosszúra nyúlt. Hiában, sok mindenféle szakértő testület, hivatal és más mindenféle vélemény kell hozzá, mikor egy csomó millióról és egy székesfőváros uj és végleges székházáról van szó! A fővárosnak azonban időközben ötlete támadt. Ha már várnak a kaszárnya lebontásával a végleges tervezgetések dülőré jutásáig, legalább vegyék valami hasznát az ősi épület-szörnyetegnek. Ki is adták a valamire valóbb helyiségeit lakásoknak, boltoknak, műhelyeknek; melyik mire való. Az eszme ragadós. Ha lehet — igy gondolták — ezeket a helyiségeket bérbe adogatni, miért ne vehetné hasznukat egy kicsit a fiváros is. Úgyis fizet rengeteg házbért a sok mindenféle bérházba szorult hivatalaiért. Addig a mig az építkezési megkezdik és addig, a mig az uj székház egyik részét felépíthetik : meghúzódhatnak azok a szegény hivatalok a nagy kaszárnya néhány zvigában. Ezzel aztán megkezdődtek az átalakítások és a hivatalok lassú beköltöztetése. Akkoriban azonban még mindenki azt hitte, hogy a mig az épület egy részében ideiglenes otthonra találnak a két városházából kírekedt hivatalok, addig a kaszárnya többi részét szépen elkezdik bontani és helyén megindul nemsokára az impozáns uj központi városháza építése is. De nem igy történt. Mert időközben kisült, hogy a régi városházát a Belvárosnak az eskütéri híd építésével kapcsolatos szabályozása következtében hamarjában le kell bontani. Mi tévők lettek volna avval a sok hivatallal, a mi innen kiszorul és fedél nélkül marad ? Csak világos, hogy hirtelenében nem találtak volna számukra alkalmasabb és olcsóbb helyiségeket, mint a Károly-kaszárnya még mindig legnagyobb részt parlagon heverő épületét! Folytatták tehát a költözködést, a becső- ditett lakosokat, boltosokat és mindenféle bérlőke sorra kiakol- bolitották és helyüket a hivatalok foglalták el. A szomorú állapotban sínylődő épületbe azonban nem ehetett csak úgy egyszerűen beleköltöztetni a főváros legelső hivatalait. A helyiségeket helyre kellett állítani, megfelelően átalakítani. Ez a munka pedig sok, lassanként nagyon sok költségbe került. - 7~T .......1 ; * ' ; ' A látszólag hiaba kivetett összegek után legjavában sí-, ránkoztak a körültekintő városatyák, midőn mindenek végnél-" küli rémületére egészen akut jelleget öltöttek a főváros pénzügyi Viszonyaiban mutatkozó kalamitások és nyilvánvaló lett,, hogy a főváros olyanforma sorba jutott, mint a vig deák a hó-, nap második felében. Lön pedig erre általános jajgatás és foguknak csikorgatá&a.. A háragvó sors. kiengesztelésére siettek ■ áldozataikat bemutatni. Egyik legbecsesebb falat volt a jövőmuU fényes, uj központi városházának terve. Olyan hirtelen leteltek róla, mintha soha szóba se lett volna. Az ösmert korifeusok, a nagy rang i és emlegetett nevű szóvivők uniszónó hántolták el az imént még beczézett terveket s üdvözölték a megmenekülés arany hidjai, a becsületes, vén Károly-kaszárnyát. A drága csutakkal szépen kikefélt vén paripának csengőt tettek a nyakába: a kétfejű sas helyére felhu- zatták a székesfőváros czimerét s az ódon épületet kinevezték központi városházának. így oldották meg a gordiusi csomót a közjó érdekében, a község és adófizetőinek javára és a közvagyon oltalmazására — az önzetlen, lelkes városatyák. Néhány nappal ezelőtt egyik műegyetemi tanár, aki egyúttal fővárosi bizottsági tag is, szélesmedrü erhlékiratot nyújtott be a polgármesterhez. A bizottsági tag ur most, mikor már a kaszám, a épület kétharmadában uj rendeltetésének megfelelően rendbe jött, terveked ad elő, a melyek szerint az épület helyén uj központi városházát lehetne építeni. A jóakaratu memorandum egy kissé későn jött, de hát a jó gondolat elkésve is csak jó gondolat marad. Kérdés azonban, vájjon ez az elkésett eszme valóban a jó gondolatok közé tartozik-e ? Erre a kérdésre röviden és velősen megfelelhetünk : Nem! A Ziepemovszky Károly nagy feltűnést és mozgalmat keltett terve elkésve is igen elhamarkodott és igen gyönge alkotás. Felületes, mert lehetetlen utópiával akarja, betölteni az egyenes utón haladók szemét. Arról van szó, üogy a széketfő- váios számára uj díszes székházat emeljenek. Még pedig két alternativ terv szerint: vagy a főváros rmga építse meg, vagy valamely vállalkozó konzorczium. Mindegyik esetben azonban hihetetlenül kis költséggel: potom négymillió forintok árán. Az£első feltevés maga-magától elesik és nyilvánvalóan nem akar egyéb lenni, mint a forma megadása a következendő Unyleges javaslathoz. Egy kis édesgyökér, a minek szopogatása közben kell lenyelni a belerejtett keserű pilulát. Mert azt csak nem igen lehet komolyan venni, hogy a főváros most már, mikor sok százezer forintot kiadott a kaszárnya épület átalakítására és tegnap éktelen jajveszékelés közt lemond kifejezetten évtizedekre — az uj városház építésének tervéről, — ma fordítson egyet a szekere rudján és az építkezésre szükséges milliókat a mellényzsebéből kirázza. Világos dolog, hogy a tervezet a városházát vállalkozó konzorcziummal akarja megépíttetni. A memorandum arra alapítja tervezgétéseit, hogy uj vár«, sháza árkádos bazárral, szám-, tatan üzlethelyiséggel és ezek vélt és remélt jövedelme fedezze az építkezés költségeit. Nos, mi kijelentjük, hogy ez a gseíteh épült és üzletre alapított székesfővárosi székház a leghatározottabban sértené a főváros méltóságát. Annak a palotának, a mely az ország törvényhatósága összes központi szervét és repzentácziós helyiségeit magában jegyesiti, • *T§m lehet, nem szabad egyúttal > ásáros bódénak lennie. Ebben a tekintetben bizonyos határig lehet engedményeket tenni kényszerítő körülmények között, ideiglenes jellegű, pusztán kisegítő megoldásnál — ínint milyen volt a Károlykászárnyá épületének felhasználása, — ámde'millíókö'ri'épitetf, évszázadokra * szótó alkotás-
