Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-04-16 / 16. szám
—-1900. április-16, MAGYAR SZÉKESFŐVÁROSát ilyenről szó sem lehet. Az ilyenféle kísérletek ellen elég hangosan tiltakozni sem lehet. Ezen felül a memorandumhoz csatolt számítások általában véve is olyan felszínesek és annyira valószínűtlenek, hogy komoly terv alapjául egyáltalán el sem fogadhatók. Az üzlethelyiségek és bérházak számitásba vett jövedelmétől első tekintetre is meg kell tagadni még a reménybeli valószínűséget is. Már pedig az egész tervezet alapja a jövedelmezőségre vau fektetve. Ha ez megdől, elmarad a befektetett épitő-tőke sokat hangsúlyozott jövedelme, a mi azután egyszerűen nem jelentene egyebet, minthogy a főváros drága pénzen építtetett olyan nagyszabású végleges városházát, a mely a kitűzött czélnak meg nem felel, a melyet elcsúfított mindenféle üzlethelyiségekkel, a miknek a bérbeadása ezer gondjától-nyűgétől meg nem szabadul soha. Egészen természetes következménye lenne ennek az' hogy a főváros idővel megunva a bérbeadás gondjait, terjeszkedő hivatalai szó mára maga foglalná el a nagy fittyre berende zett helyiségeket — megfelelően költséges átalakítások után — és fizetné a tökéletlen alkotás jövedelmét a saját pénzéből, maga-magának, illetőleg az építést végzett vállalkozó társaságnak, mely befektetett 1 őkéje busás kamatait vidáman rakná zsebre. Nem akarunk gyanúsítani, de a hol üzletről van szó, a számítás, — ha ravasz is — mindenkor helyet foglalhat. Ez a tervezet pedig nem egyéb, mint üzlet. Az üzleten az egyik félnek nyernie kell. Higyje el a tekintetes székesfőváros, hogy a hol magánfelek vele kötnek üzletet, ott ő nem igen kap a nyereségből. És a mostani esetben már most kötelezettségünknek tartjuk reá mutatni arra a rejtett lólábra, mely a dagályos szóáradatok közül a tervezet sorai között kikandikál. Ez a vállalkozó konzorczium nyilván arra számit, hogy ha az uj városháza bérhelyiségeit haszonnal nem értékesíthetné, az üresen maradt helyiségeket a főváros nyakába fogja varrni a hivata- lok^üdvösjcentralizácziója czimén. Legérdekesebb végül a dologban, hogy mig a higgadt és távolálló szemlélők a fantasztikus és ravasz tervezetet talán komolyan sem vennék, im : a könnyező korifeusoknak és takarékoskodó nagybefolyásu férfiaknak csoportja, mely csak az imént tiporta le a feledés vermébe az uj székház megépítésének terveit, lázas örömmel kap az uj ajánlaton s minden vonalon erős akcziót indít a kétes tervezetek érdekében. Természetesen a közjó és közérdek czégéré* alatt. Ugyan urak, ne olyan hangosan azzal a hirtelen fordult jóakarattal. Még azí találják hinni holmi tapasztalatlan vidékiek, hogy Önöknek az alakulandó konzorcziumban részvényük lesz ! Quod Déus avertat! Dtrendesés a Zagligetben. A tanács elhatározta, hogy az I. kerületben a Mátyás király-utja és a Tündérhegyi-ut összekötésére tervezett uj utat az idén kiépítteti A tágas és kényelmes uj útvonal a Disznófőn fog keresztül vezetni és teljes kiegészítése ÜöoÖO koronába kerül A hirdetés-ügy. Két esztendővel ezelőtt, a mikor arról volt szó, hogy a főváros jövedelmeit miképp lehetne szaporítani, rámutattunk arra az anomáliára, a melyet a hatóság a hirdetési ügynél több mint egy évtizede tűr. Potom árért kiadta kezéből a hirdetés-ügyet s mig a vállalkozó százezreket szerzett, a főváros minden évben egy-két ezer forintot ráfizetett gazdag ajándékára. Felszólalásunk alapján a tanács VI. ügyosztálya elkészítette a hirdetés-ügy megváltoztatását czélzó szabályrendelet tervezetét. Annak idején elmondtuk a tervezet ellen észrevételeinket és kifogásainkat. Bár másrészt örömmel láttuk, hogy a tanács mégis hajlandó a főváros érdekét megvédelmezni. A szabályrendelettervezet hosszas vajjudás után megérte azt is, hogy az egyes bizottságok tárgyalni kezdték. De eközben ugyan arra a sorsra jutott, a mire az utolsó két-három év alatt készült valameny- nyi szabályrendelet: visszaadták a tanácsnak, hogy dolgozza át újra és két főszempontot érvényesítsen az uj tervezetben. Az egyik, hogy a magánterületeken kifüggesztett hirdetések után a főváros dijakat fog szedni, a másik, hogy a közterületen a kizárólagosság alapján rendezi a hirdetési ügyet. Nekünk egyáltalán nem tetszik a bizottságok eljárása. Régente a szakbizottságok addik tárgyalták a szabályrendeletet, a mig kellően átgyurva megfelelt rendeltetési czéljának. A szakbizottságok eme tárgyalásai azt mutatták, hogy a bizottság komolyan törődik az eléje terjesztett anyaggal s a városatyák nem frázisokkal egymás becsületességének a feszegetésével, hanem tettekkel akarják meghálálni a beléjük helyezett bizalmat. Újabban — mint a polgármester ur igen helyesen megjegyezte — a bizotsági tagok, vagy egyáltalán nem mennek bele a tárgyalandó anyag érdemébe és elutasítják a tanács javaslatait, vagy a helyesen elkészített szabályrendeletet teljesen kiforgatják, eredeti czéljától elterelik, használhatatlanná teszik. Ilyenformán jártak el a hirdetési szabályrendelettel is. Nem igazgattak rajta, egyszerűen visszautasították. Dolgozza át a tanács. Ám jó; a tanács átfogja dolgozni, javít a javitandón, de aztán ne ismétlődjék a régi komédia. Különben igazán azt kell hinnünk, hogy a városatyák, akik szóval hangoztatják a megsértet közérdek védelmét, a mikor tettre kerül a sor, maguk is beállanak a jogfosztogatás sorába. A katonaság és a főváros A fővárosnak már sok kisebb-nagyobb összeütközése volt a katonasággal. Legutóbb ismét keletkezőben volt hasonló ösz- szeütközés, ez azonban igen szépen, kölcsönösen, simán intéződött el. A cs. és kir. 4. számú hadtestparancsnokság tett panaszt a miatt, hogy a főváros égyes hivatalai a katonai kincstári, épületeket és egyéb ingatlanokat illető adó- és vízvezeték, illetőleg vizdij ügyekben az előírásokat, intéseket, fizetési meghagyásokat s általán a katonai kincstárt anyagilag érintő egyéb ügydarabokat szabálytalanul: az illető kincstári ingatlan kezelőjének kézbesitteti, holott a kincstári ingatlanok gazdasági kezelésére egyedül a cs. és kir. katonai hatóság van hivatva s igy a kézbesítések átvételére is kizárólag, ez a hivatal jogosult. A főváros hivatalainak ez eljárásából a hadtestparancsnokság átirata szerint a katonai kincstárra különféle hátrányok származhatnak. A polgármester a panasz következtében most elrendelte, hogy a fővárosi hivatalok a hadtestparasnokság kívánságához alkalmazkodjanak és a kézbesítéseket ezentúl az építési osztályba küldjék.
