Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-03-26 / 13. szám
1900 márczius 26. 11 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS jegyzőkönyv vétetik fel és éz a székesfőváros tanácsának be- mutattatik. . 8. §. Azon tisztviselő, vagy hivatalnok ellen, a ki ezen szabályzat ellen vét, a mennyiben tette vagy mulasztása súlyosabb beszámítás alá nem esik, fegyelmi eljárásnak van helye. Kétes-biztos. Néhány szó a tanács jó hirneve érdekében. Mindenekelőtt is tisztelettel kérem azokat a hölgyeket, a kiknek, — esetleg külföldön lakván, — ez a lap sohasem kerül a kezökbe, hogy itt következő soraimat lehetőleg ne szíveskedjenek elolvasni. E sorok tudniillik bizonyos hölgyekről szólnak ugy&n, de csakis a férfiaknak, s azok közül is csak annak a néhánynak, a kik a székesfőváros tanácsál an foglalnak helyet. Mindnyájan emlékezhetünk rá, hogy a közgyűlésnek néhány hét előtt arról panaszkodtak a budapesti kávésok, hogy egyik-másik jóhirű fővárosi szalonban éjnek idején annyi pezsgőt fogyasztanak, hogy egyik helyen pl. a rárakolt sok üres pezsgős üveg terhe alatt a padlás is megroppant. A kávésok, a kiknek mint elnevezésük is világosan mutatja — a pezsgő szintén egyik fő eladási czikkök, ebben jogtalan konkurrencziát látnak, mert nézetük szerint szalonokban egyáltalán nem illik pezsgőt inni; s még kevésbbé illik sok pezsgőt inni. A szalon végre is olyan hely, a hol a házikisasszonyok a vendégekkel társalognak, s nemde, legalább is furcsa, ha a ház úrnője úgy fogja föl a vendégszeretetet, hogy a kellemesen szórakozó uraknak pezsgőt szolgál fel, jó borsos áron. A kávésok ezt visszaélésnek tartják az ősi vendégbarátság alapelveivel szemben, s ebben a közgyűlés is igazat adott nekik, a mikor megbízta a tanácsot, hogy tanulmányozza a panaszt. Hm, de a közgyűlés ezzel a megbízással elvetette kissé a sulykot. Mert könnyű valami ártatlan dolgot tanulmányozni, de ki látott pj. olyan rendeletet, hogy, teszem, a tanügyi ügyosztálynak ez, vagy az a fiatal tisztviselője megbizassék annak a tanulmányozására, hogy X. tővárosi tanítónő lefekvés előtt rendesen imádkozik-e, s ha már imádkozott és elaludt, beszél-e álmában, vagy csak csöndesen lélekzik ? És ki ne borzadna meg olyan közgyűlési megbízástól, hogy, ime a tanács tagjai — csupa érdemekben megizmosodott, derék, komoly családapa — testületileg, albizottságokra osztva, vagy egyenkint elmenjenek az esti fogadó órákban ama szalonokba, és ott a pezsgő- fogyasztás „mikéntijét „tanulmányozzák“ ? — Hol jártál ilyen sokáig? — kérdezné otthon — és joggal — a nagyságos asszony. — A közgyűlés bízott meg, lelkem . . . Ámde itt okvetlenül meg kellene akadnia, mert, alig hihető, hogy a megbízás eredményének részleteiről bárki is beszámolhatna odahaza. És épp ezek a részletek azok, melyek aggodalomba ejthetik a tanácsot, mert végre is nem tanácsos, hogy egy fővárosi tanácsos ilyesmikbe belekeveredjék. Ne adja Isten, még a lapokba is belekerülne, s ki tudja, hova vezetne az, ha a város fiatalabb tisztviselői is lelkesülni találnak a magisztrátus példáján 1? Akkor roppannának meg csak bizonyos padlások az üres pezsgős üvegek alatt. Épp ezért, mivel a közgyűlés ilyen kényes helyzetbe hozta a tanácsot, bátorkodom javasolni, hogy a tanács egyszerűen rázza le magáról az egész ügyet, s küldje föl véleményezés végett a kereskedelmi-, illetve a belügyminiszterhez, hogy a kávésok panaszának tanulmányozására ezek együttesen egy fiatal miniszteri biztost küldjenek kj. Fogadja meg a tanács a tanácsomat, s ha magánuton- nem is, de mint testület mégis térjen ki a kétes tanulmányút elől, s engedje át az egészet a kiküldendő miniszteri biztosnak. Az legalább bizto» . . - J—ny. Olvasóinkhoz. A „Magyar Székesfőváros“ harmadik évfolyamába lépett. Két esztendős pályafutása alatt szigorúan megmaradt kitűzött czéljánál: érvényre juttatta a jogos kívánságokat és követeléseket, segítő kezet nyújtott a hatóság tévedései ellenében a közönségnek s egyetlen óhaja az volt, hogy szeretettel, igyekezettel, buzgalommal meghódítsa magának a közönség bizalmát. Most a harmadik esztendő kezdetén ismételjük azt a mit megindulásunk alkalmával hangoztattunk : Szerkesztőségünk mindig nyitva áll a nagyközönségnek. Bármely a fővárosi közigazgatás körébe vágó kérdezősködésre szívesen válaszolunk előfizetőinknek. Bármely ügyben szives örömest támogatjuk tanácscsal, felvilágosítással. Utána járunk a fővárosnál előfizetőink egyes ügyeinek. Sürgető szavunkkal, ha kell a nyomtatott betű erejével, odatörekszünk, hogy minden fővárosi polgár ügye gyors és méltányos elintézést nyerjen. Szerkesztői üzenetben — ha szükséges élő szóval is —• szívesen tudósítjuk eljárásunk eredményéről előfizetőinket, mert kitűzött ezé- lunkat, hogy a főváros közigazgatását jobb irányba tereljük, hogy a polgárság érdekeit minden vonalon érvényre juttassuk, csak úgy érhetjük el, ha a közönség bizalmával megtisztel s mi személyes tapasztalat utján győződünk meg minden egyes esetben az eljárások hosszadalmasságáról és az elintézések czélsze- rütlenségéről. Nem fogja figyelmünket kikerülni semmi, ami a város életműködésében fontos. A közegészségügy, közélelmezés, városrendezes, a közgazdasági kérdések, telekszabályozások, vízügyek, a fogyasztási adók és a javadalmi dijak, a lakásbér, a házbér uzsora és szegényügy, ezek mindannyian szigorú bírálatunk tárgyát fogják képezni s magától érthető, hogy minden ily kérdésben szives örömest állunk a közönség rendelkezésére is. A Magyar Székesfőváros pártatlan és szakszerű közleményeiben; friss, jól értesült híreiben ; kimerítő és pontos ismertetéseiben. Ez volt s maradt a mi programunk. Hisszük és bízunk benne, hogy ez alapelvek mellett lapunk továbbra is népszerű és szívesen látott lesz az olvasó közönség előtt. A szerkesztőség.
