Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-01-08 / 2. szám
5 1900. jaauá^S. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS Annak, az eszmének, bár törvényszerű volna, hogy a póttagok hivassanak be a bizottságba — éppenséggel nem vagyunk támogatói, hanem igenis kívánatosnak tartanók, ha a polgármester ur egy erős hangú felhívást intézne azokhoz, a kiket illet, hogy tegyék kötelességüket, a melyre önként, sőt talán még áldozatokkal is vállalkoztak. Mert az önkéntes bizalom — munkára kötelezi azt, aki a megbízatást elfogadta. A IX. kerület jövője. — A Ferenczvárosi Polgári Kör. — Minden kerületnek megvan a maga helyiértékü társasköre. Ott érlelik a kerület kívánságait, megái lapítják a teendőiket, formálisan beavatkoznak a főváros községi életébe a lokálpatriotizmus legerősebb fegyvereivel. Valamennyi kerületi kör között legcsöndesebb volt máig a ferenczvárosi. S ez a csöndesség erősen észrevehető a kerületen, amely a legnagyobb mértékben hátra maradott. Igazán mostoha gyermeke a fővárosnak, amely szívesen megfeledi ezik a gyermekeiről. Főképp ha nem lármáznak. S a ferenczvárosiak tudnak hallgatni: ezt bizonyítja a kerület elmaradt volta. Ebből az elmaradottságból most igyekszik kivergődni. A kör tagjai erős akczióra készülnek, amely a IX. kerület sorsát jobbra fordítaná. Nagyobb tevékenységet akarnak kifejteni a közügyek s főképp a községi ügyek megvitatásában s ha igaz, tervezik a kerületnek a X. kerülettől politikailag leendő ketté választását. A kör évi közgyűlésére most készülnek. A választmány megállapította évi jelentését, a melynek fontosabb részéből adjuk a következőket: Az együttérzés ápolása és élesztése mellett azonban törekvéseiknek gyupontját, s tevékenységünk kiváló tárgyát képezte annak az elérése, hogy körünk a székesfőváros és különösen kerületünk közügyeivel minél élénkebben foglalkozzék s azok irányítására is kifejezte a maga befolyását. Mindnyájan tapasztalhattuk ugyanis, hogy körünk eddig- elé a közügyek iránt kellő figyelmet és érdeklődést nem tanúsított, következésképen nem dicsekedhetett azzal sem, hogy a főváros közéletében felmerülő, igen gyakran kerületünk érdekeit is felölelő ügyek menetére különös figyelemre méltó befolyást gyakorolt volna. Tagjaink közöl alig egynehányan, jelesül azok, kik egyúttal a fővárosi törvényhatósági bizottságnak is tagjai, s kik ezen minőségüknél fogva a közügyek tárgyalásában állandóan részt vesznek, ide nem számitbató kivételt képeznek ugyan, e kivétel azonban még távolról sem jelentheti, hogy a polgári kör alaps'abályszerü jogait tényleg gyakorolja s úgy a maga elé tűzött czélnak teljesen megfelel. A közügyek terén való szereplés polgári körünknek testületi hivatása s az alapszabályok 2. $.-ában iktatott czéljainak egyik kimagasló része : A kör tagjai egymással, valamint a törvényhatósági bizottság tagjaival azon czélból érintkeznek, hogy a kerület viszonyait kölcsönösen jobban ismerjék és érdekeit annál nagyobb mértékben mozdíthassák elő. Ekként rendelkezik a kör czélja felől az alapszabályok idézett szakasza s e rendelkezés helyessége, sőt korszerű hasznossága kétségtelen. Tán elég indok erre ama külömben tapasztalati tény, hogy a közéletben szereplő polgártársaink nagyrésze körünk tagja lévén, a szellemi értelmességél s a társadalmi előkelőséget képviselő elemek színe — java körünkben pontosul össze. Minthogy pedig azokról az előfeltételekről való gondoskodás, melyektől Ferenezváros jövendő boldogulása és fejlődése függ, első sorban reánk, mint e kerület polgáraira hárul, ennélfogva a „Ferenczvárosi polgári kört“ a IX. kerület közélete középpontjának kell tekintenünk, oly egyesületi pontnak, hol az előkelő polgárság minden osztálya tömörül, hogy egyességessé váljék ; hol az előkelőség, ízlés, tehetség, munkaerő, tekintély, rang, szóval minden erő és érték együtt biztosítják az intenzív működést s jogos alapul szolgálnak arra, hogy körük és a közügyek intézésében méi vadó szerepet vigyen s Ferenezváros társadalmi mozgalmaiban a vezérszerepet megragadja. És jóllehet mindig tudatában voltunk eme fontos hivatásunknak, mégis önérzetes nyiltsággal be kell vallanunk, hogy körünk az imént jelzett irányban mindeddig lényegesebb szerepel nem vitt, s ezen a téren kifejtett működésével a várakozásoknak teljesen meg nem felelt. Köröző levelünkben már az elmúlt év folyamán ismertettük vázlatosan a mélyen tisztelt tagtárs urakkal ebbeli nézetünket s tudattuk azt is, hogy a kör eddigi tevékenységének kiterjesztése, jelesül az érdeklődésnek a közügvek iránt való felkelése, ébrentartása és fokozása, valamint a kör ezen irányú czélja és hivatása, betöltése érdekében minő reformokat léptettünk életbe. Talán nem lesz érdektelen, ha az említett közleményünkben elmondottakról az alább következőkben e helyütt is megemlékezünk Hecht Ernő érdemes tagtársunk már az 1894. évben indítványozta a választmánynak, hogy a kör köz- és társadalmi tevékenységének kiterjesztéséről gondoskodjék, indítványára azonban, melyet Írásban is benyújtott s melyet mint az azon évről szóló választmányi jelentésben olvassuk, a választmány tekintélyes része támogatott, nem tudjuk mi okból, intézkedés nem történt. Páratlan ügybuzgalmu alelnökeink és szeretett tagtársunk Horváth József ur érdeme, hogy a megpendített eszme újból napirendre került. Az ő nemes kezdeményezése és Írásban is megokolt, indítványának tárgyalása végett kiküldött bizottság javaslatára m. évi május hó 5 én tartott választmányi ülésünkben a kitűzött czél elérésére kebelünkből „közügyi bizottságot“ alakítottunk s tagjaivá Horváth József elnöklete alatt: Antony Tamás, Czigler Győző, Fluck Gusztáv, Dr. Hecht Ernő, Hindy Kálmán, Kárpáti Béla, Kiss E. János, Kiss István, Dr. Kovách Gyula, Kürfürst Miksa, Dr. Baisz Rezső, Szeletzky Lajos, Dr. Springer Ferencz és Vajka Károly urakat választották meg. Feladatává tettük a bizottságnak, hogy úgy a kerületet mint az egész fővárost illető sőt még országos érdekű, — országos politikától távol álló — fontosabb ügyeket és társadalmi mozgalmakat figyelemmel kisérje, a felmerülő kérdéseket a kör-
