Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-03-26 / 13. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. márczius 26 melyet hálásan ismert el a főváros közönsége, midőn Méltóságod’drányában a bizalomnak fényes jeleit nem egyszer szolgáltatta, mindig a főváros iránt táplált szívből jövő meleg szeretet és a hazafias lelkesedésnek az a-forró érzése hatotta át, mely nemzetinek, nagynak és virágzónak kívánta látni a fővárost és a melynek nem volt hőbb, nem volt szentebb óhaja, minthogy Budapest a nemzeti büszkeség méltó-tárgya legyen minden ‘magyar szivében. A főváros történetének utolsó negyedszázada tehát, amely alatt Méltóságod a főváros felvirágzására irányuló lankadatlan tevékenységet, fáradságot nem ismcárő lelkiismeretes és eredményekben gazdag munkásságot fejtett ki, elválaszthatatlanul össze van forrva Méltóságod nevével. ':Jf Épp ezért engedje meg Méltóságod, hogy a midőn közszolgálatának huszonötödik évfordulója méltán széleskörökben örömteljes ünneplés tárgyát képezi, mi is, mint Méltóságodnak évek hosszú során át a munkában osztályosai és mint közvetlen tanúi Méltóságod lelkes, eredménydus és sikeres tevékenységének, Méltóságod elé a tiszteletnek, a meleg ragaszkodásnak és az igaz szeretetnek érzéseivel járulva, Méltóságodat ezen -alkalomból szivünk melegével üdvözöljük. És a midőn ezen érzéseinknek kifejezést adunk, kérjük a Mindenhatót, hogy Méltóságodat szeretett fővárosunknak félvirágozására és további haladására teljes egészségben és eddigi törhetlen munkaerejében igen sokáig óvja és tartsa meg. Kelt Budapesten, a székesfőváros tanácsának 1900. évi máre-z.- hé 17 ín tartott üléséből. Halmos s. k. polgármester. * * * A munka, ha nyomában siker és elismerés jár, a legnagyobb boldogság. Márkus József. A főváros községi adójának reformja. A főváros három évvel ezelőtt önálló városi adóbehozatalát tervezte, hogy jövedelmét szaporítsa. A pénzügyminiszter a fővárosnak ezt a tervét akkor visszautasította s kijelentette, hogy az önálló községi adó életbeléptetését mindaddig nem engedélyezi, mig a kormány az egyenes állami adó munkában levő reformjára] el nem készül. Az adóreformra vonatkozó munkálatokkal a pénzügyi minisztérium kodifikáló osztálya avmyira előrehaladt, hogy ha csak valami akadály, kormányválság — útját nem állja, az állami egyenes adó reformjára vonatkozó javaslatok a jövő év elején már a kepviselőház elé kerülhetnek. A reformtervek legfőbb intézkedése, hogy a IV. osztályú és a II. osztályú kereseti adót megszünteti. n,zzel kapcsolatban azután a fővárosnak megengedi, hogy az újítás következtében elvesztett jövedelem többletét akár Önálló községi jövedelmi adó kivetésével, akár pedig más, újabb községi pótadó czimén szerezze meg. A belvárosi plébánia templom eltolása. A mit néhány héttel ezelőtt megirtunk, igazolta a mérnöki hivatal : a belvárosi plébánia templomot nem tolják el Az eszme nagyon is amerikaias volt minden izében. Az amerikaiak 175000 néhány száz forintot kérték a templom felemeléséért és eltolásáért ; ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy az eltolás munkálatainak bevégzése után a templomot restaurálni kell. Erre is vállalkoztak volna. De nem mondták meg ajánlataikban, hogy mennyiért. — Bejelentették, hogy a restaurálásra szükség van, az árát megszabták volna akkor, ha a főváros az ajánlatukkal komolyan foglalkozik. Szinte csodálatos, hogy ezek az emberek egészen úgy gerálták magukat, mint komolyan számba- ' veendő vállalkozók, mint szakemberek. Annak idején megmutattuk, hogy az ajánlatba hozott munkadij nem annyira szerénységüket, mint inkább laikus voltukat jellemzi. Az a szerény munkadij mézes madzag akart lenni, a mely a fővárost elcsalja az eltolatás terére tekintet nélkül azokra a következményekre, a melyekkel egy ilyen hatalmas objektum elmozdítása járt volna. A fővárosnak ezúttal szerencséje van. Az amerikai vállalkozók ajánlata, a mérnöki hivatal olyan közegeinek kezébe került, akik őszintén és tartózkodás nélkül mondták el véleményüket, a kalandos vállalkozás felől. A hivatal mindenekelőtt panaszkodik, hogy a tanács egyszerűen utasítja a vállalkozókkal való tárgyalásra, de nem mondja meg, hogy a tárgyalásokat milyen irányban kezdje és folytassa. Szabjon a tanács, — mondja a hivatal — határozott irányt az alkudozások menetének, nehogy a tárgyalások megkezdésével korai reményeket támasszon az egyik érdekelt félben. Ezzel vezeti be a mérnöki hivatal a tanácshoz intézett előterjesztését,-azután beszél magáróla templomról. A belvárosi plébánia templom rozoga, kopott s egyáltalán nem illik az uj Belváros díszes környezetébe. A jó ízlésű laikus is belátja, hogy ezt az épületet nagy köllséggel nem szabad fenntartani. Már korábbi előterjesztésében kifejtette a hivatal, hogy a templomnak mint műemléknek semmi nevezetessége nincs. A mi régi, értékes és eredeti volt rajta, azt az időnkénti átalakítások alkalmával leszedték, eltüntették. Hivatásos szakember nem veheti magára azt a felelősséget, hogy olyan épületnek költséges fenntartását javasolja, a mely nem a múlté, nem a jelené^ amelynek műbecse nincs és nem illik a főváros méltóságához. A templom teljes átalakításra szorul az eltolás után is, — ezt elismerték maguk a vállalkozók, akik a restaurálás elvégzésére már ajánlkoztak. — A teljes restaurálás majdnem annyiba kerül, mint az uj templom építés. De mindentől eltekintve, az eltolásra alkalmas helye nincs a fővárosnak. A mérnöki hivatal tehát előterjesztése végén arra kéri a tanácsot, hogy figyelemmel az elmondottakra, végleg mondjon le az eltolatás eszméjéről s a vállalkozókat egyszerűen utasítsa el. A mérnöki hivatalnak ehhez az előterjesztéséhez nekünk kevés a mondani valónk. Teljesen egyezik a mi álláspontunkkal s hisszük is, hogy a tanács az amerikaiak kissé kalandos tervét tárgyalás nélkül ad akta teszf. »öíök
