Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-01-08 / 2. szám

Hl. évfolyam. ______ ________ Budapest, 1900. január 8. 2- szám.

KÖZIGAZGATASI HETILAP,

Előfizetési ára:

Egész évre

................................0 frt

Fé

lévre.....................................8 frt

^Szerkeszti es kiadja:

DR BARTHA SÁNDOR

^SZERKESZTŐSÉG jís K-IADÓ ;

IV. kér., Reáltanoda utczu 5. szám

Uj vásárcsarnokok.

A főváros közélelmezési állapotát jellemzi az államvasutak igazgatóságának panasza, a melyről múlt számunkban adtunk hirt. Az államvasutak képtelenek a központi vásárcsarnokba irányuló forgalmat lebonyolítani, mert a diszes épületben vasúti kirakodásra alkalmas hely nincs. Napokig — sőt hetekig vesztegelnek az árukkal megrakott kocsik a teherpályaudvarokon, ebből a vesztéglésböl kára van az államvasutaknak, amelynek forgalmában óriás akadály ez a sok veszteglő kocsi; káruk van a termelőknek, mert áruikat kellő időben piaczra szállítani nem tudják s a változó időjárás mellett az áru az elemek rongálásának is ki van téve; de károsodnak a kereskedők is, akik a fogyasztó piaczot egyenletesen nem képesek megfelelő áruval ellátni.

Mindezeknek a bajoknak a központi vásárcsarnok szűk perronja az okozója. Az államvasutak igazgatósága, hogy a bajon legalább részlegesen segítve legyen, azt ajánlotta, hogy a központi vásárcsarnoknak a Csepel-rakpartra néző részén, amelyben az apró jószágok piacza van — rendezzenek be vasúti kirakodót. Eltekintve azonban ettől az ideiglenes rendezéstől, az igazgatóság elkerülhetetlennek tartja a vásárcsarnokok áruforgalmának rendszeres lebonyolítása érdekéből egy pótvásárcsarnok építését.

Az államvasutak igazgatóságának ez az állásfoglalása röviden, de annál határozottabban megjelöli azt az irányt, a melyet a főváros közélelmezési ügyeinek intézői követni tartoznak. A székes főváros közélelmezésének tökéletes és^czélszerü ellátása csakugyan attól függ, hogy a tömegáru forgalmának lebonyolítása könnyü-e vagy rendszertelen.

A központi vásárcsarnokban ma az áruelhelyezés lehetetlen. Vasúti perronja nincs ; két sínpárja volt, az egyik sínpárt árusok szállták meg.

Összetorlódott a nagy épületben a nagykereskedő, a kiskereskedő. Egyik terhére van a másiknak ; egyik rontja a másiknak az üzleti forgalmát: illetőleg jól berendezett detail- kereskedelemröl ma szó sem lehet, mert azok is kiskereskedők, akiknek csak köz- vetiteniök lenne szabad s viszont az engross árulást erőltetik azok, akiknek sem anyagi tőkéjük, sem fogyasztó piaczuk nincs a nagyban való árusításhoz.

Ez a káosz okozza azt, hogy Budapesten a vásárcsarnokok létesítése egészségtelenül befolyásolta az élelmezési czikkek árfolyamát. Berlinben, ha ugyan szabad ezt a minta várost Budapesttel összehasonlítani, a vásárcsarnokok megnyitása második esztendejében az árak már normálisak lettek, mig az élelmiszerek várakozáson felül megjavullak. Mi ha őszinték akarunk lenni, sine ira et studio konstatálhatjuk, hogy ezzel a drága intézménynyel is felsültünk. A kik tervezték, boldogok voltak, hogy tervük megvalósul, s elragadtatásuk mámorában nem sokat törődtek azzal, hogy alkotásuk meg fog-e felelni a gyakorlati életnek olyan jól, mint a hogy a papíron kiszámították. Ma el kell ismerniök, hogy az intézmény tökéletlen.

Gáncscsal nem akarjuk illetni őket, mert a bajon lehet segiteni. A segítés egyik módja: őszinte beismerése annak, hogy a központi vásár- csarnok nem maradhat meg a mai formájában. Beismerése annak ; hogy a nagy és közvetítő kereskedelmet a kis kereskedelemtől el kell választani, mert a forgalom egészséges megnő-