Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-03-12 / 11. szám

12 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. márczius 12. Ajánló-levél. Minthogy a „Mag*yar Székesfőváros“ egyes számaiból arról győződtem meg, hogy e lap a főváros közigazgatási életével és általában a főváros községi ügyeivel tüzetesen és behatóan foglalkozik és igy a közigazgatás ismertetése és a tárgyalás alatt álló kérdések megvilágítása körül úgy a nagy közönségre, mint a közigazgatásra nézve hasznos szolgálatokat van hivatva teljesíteni: a lapot az érdeklődök figyelmébe szívesen ajánlom. liudapest, 1899. évi május hó 31 én. Halmos s. t. polgármester. Hírek a városházáról. Jelenet a népligetből. —- Beküldetett. — A mull nyáron egy vasárnap délután sürü rajokban özön­lött a József- és Ferencz-város vidám kedélyű népe a Népliget felé, melynek területe egykor, egész 1868 ig messzeterjedö futóhomok sivatag volt s most a két városrésznek, — árnyé­kos buja növényzeténél, páratlan üde levegőjénél és kitűnő ivó vizénél fogva, — a legkedveltebb üdülő helye. Ennek a kies fekvésű „Oás“-nak, árnyas tákkal szegélye­zett azon a széles utján, mely az Üllői-országutról a „Népli­getbe“ vezet, terebélyes fák tövében, kényelmes ülőhelyekkel környezve, egy egyszerű, már az idő által megviselt kőpyramis áll, márvány-tábláján a kővetkező arany betűkkel bevésett fel­irattal : „Ezen népligetet ilenczfalvi SÁRKÁNY JÓZSEF törv. hatósági bizottsági tag indítványára létesítette a főváros 1868-ban.“ Az üdülést keresők csoportjai meg meg állnak e pyramis előtt s kiváncsian betüzgetik annak feliratát. A fentjelzelt vasárnak délutánján e sorok Írója is beleve­gyült ilyen egyik csoportba s tanúja volt a következő, valóság gal népünk nemes érzésére valló, kedélyes epizódnak. Ugyanis a pyramist ez alkalommal körülálló csoport kö­zelében állt két városi ur is, a kik egy bérkocsin érkezve, ép­pen e ponton szállottak le s közelébb lépve, szótlanal, de lát­szólag meghatva olvasták a márvány-tábla feliratát. — Az egyik egy még mindig daliás tartásu erélyes tekintetű öreg ur, sors­edzett, érdekes arczkifejezéssel, a másik egy férfias kinézésű fiatal ember. Midőn a körülállók csoportja a pyramistól már tá­vozni készült a „Népliget“ belsejébe, indulás közben egy éde­sebb gyári munkás igy kiáltott fel: „No az Ur Isten áldja meg minden utjain, még a porát is, annak a derék embernek, a ki ezt a „Népligetet“ ide indítványozta.“ — „Jól mondja Istvány bácsi, áldja meg bizony a jó Isten“ — mondják reá a többiek. Erre a két ur is a kocsijához sietett s az öreg ur meg­emelvén kalapját, vissza szólt: „Áldja meg az Isten magukat is polgártársak, a miért oly hálásan tudnak érezni. Éppen kocsijába lépni készült az öreg ur, midőn a kö­zeli pádon ülő agg honvéd feszes katonai állásba helyezkedik és katonásan köszönt, mire az ismeretlen öreg ur katonásan viszonozza a köszöntést s elhajtatott Puszta-Szent-Lőrincz—Kis- Pest felé. Ezt látva a csoport, körülvette az agg honvédet és kiván­csian kérdezte : „esmeri-e ezt az öreg urat“ ? — „Hogyne es­merném, hisz Őrnagyom volt 18í8-ban a Don Miguel I-ső zászló- aljában.“ — „Komáromban, az 1849-ik évi Aug. 3-iki nagy üt­közetben — mintha most is látnám — mikor egy nagy roham­ban egy Ulánus dsida fdhasitotta a jobb karját, három fegy­verre fektetve vitték őt a sebkötöző postra. Jó katona volt, többször is sebesült.“ „Hogy hívták“? — „Sárkány Józsefnek“ hívták! — Hát ha az öreg ur volt az, a kinek a neve itt van a márvány-táb­lán? Azt én már nem tudom, de nagyon lehet ! Erre a lelkesült csoport élénk érdeklődéssel vitte az agg harczost a „Népliget“-i nagy serház felé, áhitatosan hallgatva régi élményeinek régi dicsősségét. Én pedig utána jártam a dolognak. Ö volt. Ilyen az élet. Egy szemtanú. A fővárosi mérnökök és a rendőrség. A fővárosi állami rendőrség panaszszal fordult a főváros tanácsához, hogy a szakeljárásoknál a főváros részéről a mér­nöki kiküldöttség igen gyakran nem jelenik meg, vagy pedig annyira elkésetten érkezik a helyszínére, hogy akkorra már a megvizsgálandó dolog, — sokszor szerencsétlenség — régen elmú­lik. A késedelemnek az az oka, hogy a rendőrfőkapitányság meghívóját a tanácsnak küldi meg s a mig az innen a rendes hivatalos utón eljut a kiküldött mérnök kezéhez, igen sok idő teli k el. A tanács ma hozzájárult ahhoz, hogy a rendőrség a meghívókat ezentúl egyenesen a mérnöki hivatalnak kézbesit- tetbesse és, megengedte, hogy a mérnökök sürgős és halaszt­hatatlan természetű eljárásoknál előleges bejelentél nélkül meg­jelenhessenek, ilyenkor azonban a kiküldött mérnöknek sem elvi jelentőségű, sem pedig vagyonjogi természetű elhatározáso­kat. vagy kijelentéseket tennie nem szabad.

Next

/
Thumbnails
Contents