Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-03-05 / 10. szám
1900. márczius 5* 30 százalékának kamatveszteségét lenne kénytelen elszenvedni. Ezért már most bejelenti a tanácsnak, hogy a három havi határidőhöz csak abban az esetben ragaszkodhatik, ha a főváros végleges elhatározását az épület átadása előtt legalább tiz hétlel közli, illetőleg a szerző e tiz heti idő előtt aláírja. Közgazdaság. Közmunkatanács és földhitel- intézet. (m. j. dr.) A fővárosi polgárságnak az a földi javakkal megáldott része, amelynek szerencséje van elszámolási viszonyba jutni a közmunkák tanácsával, átrándulván e hivatal Döbren- tey-téri palotájába, nem intézheti el egy füst alatt ügyes bajos dolgát. Ha valami befizetni valója van, megeshetik vele, hogy előbb átküldik Bálvány-ulcza 7. szám alá, a magyar földhitel- intézetbe s miután ott nyugi a ellen beszolgáltatta a közmunkák tekintetes tanácsa számlájának javára az esedékes összeget, visszafáradhat a Duna jobb partjára, hol a nyugta felmutatása mellett ismét szóba állnak vele. Mert a közmunkatanács fizetési helye s pénzfeleslegeinek bankári kezelője a Magyar földhitel- intézet. Minthogy ezeknek a pénzeknek jelenlegi egyenlegét mindkét hivatalban, mint valami fontos status-titkot őrzik, nem szol gálhatunk adattal arról, milyen összeget tesz az ki ma. Nem érijük ugyan, hogy milyen érdekek védelmére szolgál ez a bürokratikus begombolkozás, de nem akarunk indiskrécziót elkövetni és a legutóbb megjelent, hivatalosan közzétett forrásokra szoritkozunk. A közmunkák tanácsának 189b-ik évről szóló hivatalos jelentése szerint a külömböző alapokból elhelyt ztetett 1898-ban a földhitelintézetnél 5,444.000 frt és az egész évi virement kitett 11 millió 182 ezer forintot. A földhitelintézet 1£98. évi zárómérlegében pedig folyószámadási egyenlegek és jelzálogi kölcsönökből visszatartott összegek czimén, mint passivum szerepel : 5,996.370 frt 45 kr. Bizonyos, hogy a jelzálogi kölcsönökből visszatartott tételek ennek a tekintélyes összegnek csak kis hányadát tehetik, úgy hogy egybevetve a számokat a közmunka- nács jelentéséből vett forgalmi adatokkal, nem hisszük, hogy nagyot tévedünk, ha ezeknek a pénzeknek átlagos egyenlegét 5 millió forintra tesszük. Mindenesetre elég jelentékeny ösz- szegü közpénz ahhoz, hogy miként való elhelyezését szó tárgyává tegyük. Hogy a földhitelintézet ezzel a ténykedésével alapszabályaiban klassikus szabatossággal kifejtett hivatásának melyik ágát kultiválja s hogy viszont a közmunkák tanácsa micsoda előnyöket lát a maga, illetve a fővárosi közönség részére, vagy éppen általános közgazdasági tekintetből pénzeinek ilyen módon való kezelésében, arra feleletet nem tudtunk találni Ellenkezőleg, több olyan általános jelentőségű szempont tolul elénk, a melyek két közérdekű — egyébként feladatuk teljes magaslatán álló — intézményünk ilyen természetű viszonyának ellentmondanak. A közmunkák tanácsának felállítását tudvalevőleg „a Duna folyamnak a főváros melleit szabályozásáról s a forgalom 13 és közlekedés érdekében Budapesten létesítendő egyéb közmunkák költségeinek fedezéséről és e közmunkák végrehajtási közegeiről“ szóló 1870. évi X. t.-cz. rendeli el. Ennek 1. §-a igy rendelkezik: „Hogy a Duna folyam Budapest melleit akképpen szabályoztassék, a mint a hajózás és kereskedés országos érdekei igénylik s a főváros, mint az ipar és kereskedelem központja oly állásba emeltessék, mely számára a szabad közlekedés mindazon előnyeit biztosítja, melyek az ipar és kereskedés fejlődésének nélkülözhetetlen feltételei : felhatalmaztatik a minisztérium, hogy ezen országos czélból szükséges beruházásokra 24 millió osztr. ért. forint erejéig sorsolási kölcsönt köthessen a következő feltételek mellett“ stb. Állítson e mellé a magyar földhitelintézet alapszabályaink első szakaszát mely az intézet czélját a következőleg határozza meg : „A magyar fötdhitelinté- zet czélja : a fekvő birtokot egyesületi utón, kölcsönös jótállás alapján, jelzálogi első fele értékéig biztos hitelképességre emelni.“ Távol áll tőlünk az, hogy az ipar és kereskedelem közt egyrészt, a magyar földhitel ügye közt másrészt érdekellentétet keresünk. Sőt a mennyiben arról győződhetnénk meg, hogy a földhitelintézetnek ez a letéti bankszerü funkeziója érdemlegesen hozzájárul a magyar földhitelügy előmozdításához, nem is mertük volna feszegetni a kérdést. De a dolog nem igy áll. A laikus talán azt hiszi, hogy a földhitelintézet az igy betétként nyert pénzt kihelyezi földbirtokra, pedig tényleg ilyen módon annak egy garasát sem immobiiisálhalja Hövid felmondásra szóló passivumot csak rövid lejáratú activumba lehet elhelyezni ; ez a bankári katekismus, az ábcije minden helyes bankszerü üzletvezetésnek s hogy a földhitelintézet nem is vét ellene, egy pillantás a mérlegébe meggyőzhet akárkit. Joggal kérdhetné valaki, miért müvei hát a fjlhitelinlézet egy ilyen, tulajdonképpeni rendeltetése körén kívül eső üzletágat? Kétségtelen, hogy az alapszabályok betűi — felölelvén a folyó bankári üzlet összes válfajait — megengedik ezt az intézet vezetőségének, de kétségtelen az idevonatkozó rendelkezésekből az is, hogy az alapszabály tervezői előtt nem ilyen nagyobbsza- básu bankári tevékenység lebegett, mert ez üzletágakról mindenütt csak, mint a tartalékalap összegeinek jövedelmező tételére szolgáló eszközökről van szó. De nem is lebeghetett az alapítók előtt egyéb, már tekintettel a bankok és takarékpénztárak versenyére sem, melyekkel a földhitelintézet idegen tőkék gyümölcsöztetése terén természetszerűen lépést tartani nem lehet hivatva. Azt persze senki sem álmodhatta, hogy 7 évvel a földhitel alapítása után keletkezni fog egy közpénzeket kezelő hivatal, mely pénzeit nem ott helyezi el, ahol egyenlő biztonság mellett a legelőnyösebb kamatozást hajtják, hanem éppen a magyar földhitelintézetnél. A biztonság! A nagy közönség itt is tévedéoben van; a föld a legbiztosabb — igy vélekednek a legtöbben — s a közmunkák tanácsa azért hajszol át engem a Döbrentey-térről a Bálvány-utcza 7. szám alá, hogy pénzei eme prima biztosítékot megnyerjék. Pedig mit tesz a pénzzel a földhitelintézet ? Azt, a mit e tökék nagyfokú mozgékonyságára való tekintettel egyedül tehet. Elhelyezi más banknál, kölcsönadja lombardra, vagy leszámítol váltót s itt találkozunk ama sajátságos jelenséggel, hogy egy szövetkezeti alapon álló intézet, amelynek czélja „a fekvő birMAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
