Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-03-05 / 10. szám

u

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

1900. márczius 5

tokot egyesületi utón, kölcsönös jótállás alapján, jelzálogi első fele értékéig biztos hitelképességre emelni“, a legnagyobb pénzszűke idején, amikor a saját záloglevelei százalékokkal mennek vissza, mint egy jelentékeny visszleszámitolási forrás tűnik fel a piaczon. Mert a Magyar földhitelintézetnél a közmunkák tanácsa pénzeinek még az a rendeltetésük sem lehet, hogy szükség esetén a visszavételre megkínált záloglevelekbe vándoroljanak, a mennyiben a magyar földhitelintézel, mint az 1898-ik évi igazgatói jelentés mondja, azt az intézkedést, hogy „záloglevelei árfolyamát mesterségesen, az érvényesült általános kamatviszonyok ellenére — erős visszavásárlások utján tartsa, nem tartja, hivatásával megegyeztethetőnek, mely csak az lehet, hogy a mindenkor létező viszonyok mellett a hitelkereső föld- birtokos és a hiteladó tőkepénzes közt a közvetítést eszközölje, mindkét fél érdekében fekvő, lehetőleg minden biztosítékkal felruházott hiteleszköz — záloglevél — teremtésével."

Ám nézzük az érem másik oldalát: talán valami egyéb közérdek nyer az által, hogy a földhitelintézet bankárja a közmunkák tanácsának. Kiinduló pontul nekünk az szolgál, hogy, ha már abban a helyzetben van a közmunkák tanácsa, hogy közpénzeket gyümölcsöztetés végett kihelyezzen, csak két körülmény lehet rá név ze mérvadó: a biztonság kérdése és a kamatozás. Az elsőről már előbb szóltunk s még csak annyi hozzátenni valónk van, hogy ha vannak is a fölahitehnU zetnek hatalmas tartalékai, de ezek n m az ilyen rövid lejáratú tartozások fedezetéül szolgálnak, hanem specziális, a jelzálog üzlettel kapcsolatos rendeltetéssel bírnak. A pénztárjegyekre nézve az alapszabályok 122. §-a kifejezetten tartalmazza e korlátozást: „a forgalomban levő pénztárjegyek fedezésére szolgálnak : a váltó, a lombard tárcza és a folyószámlái követelések, továbbá a saját értékpapírok készlete és a pénztári készlet, a mennyiben ezek a záloglevelek külön biztosítására rendelt alapértékeihez nem tartoznak“. A földhitelintézet t< hát csak ugyanolyan bankszerü fedezetet nyújt, mint nyújtanának a többi intézetek, a mennyiben pedig a többi fővárosi intézet váltótár- czájából von magához anyagot, úgy jelenik meg, mint egy lánczszem a pénzközvetitők sorozatában, mely mint minden közvetítés, természetszerűen megdrágítja a leszámítolási feltételeket.

Marad a másik szempont: a kamatozás nagysága. A földhitelintézet a tavaly őszi rendkívüli pénzszűke idejében 4'5 százalék, minus 10 százalék tőkekamatadó, vagyis netto 4-ü5 százalékot téritett meg, a közelmúlt napokban pedig visszatért az annak előtte érvényben volt V százalék, minus 10 százalék tőkekamatadó — 36 százalékos kamatoztatáshoz. Nem akarunk a bank- és takarékpénztári igazgatók mesterségébe belekontár- kodni, de annyit egész biztonsággal állítunk, hogy eme tételekkel szemben legelsőrendü intézeteinknek is módjában volna nagyon is versenyképes kamatlábakat concedálni. Nem sokat mondunk, ha e kamatmargeot fél százalékra teszszük. Tiz millió koronánál ez évenként 50,000 korona és 4 százalék alapul vétele mellett egy 1,250.000 korona kölcsönösszeg refundáczió- ját jelenti. Szerintünk nem olyan kis összeg, hogy szabad volna . azt a közmunkák tanácsának az ablakon kidobni, mielőtt még biztosította volna a „szabad közlekedés mindazon előnyeit, melyek az ipar és kereskedés ^fejlődésének nélkülözhetetlen feltételei" (1870: X.).

Nem szóltunk még a közmunkák tanácsával érintkező kö zönség érdekéről. Ez, sajnos, ebben az esetben, mint nálunk rendesen, az éremnek már csak a harmadik oldala Közvetlen tapasztalatokról nem számolunk be, de már számos panaszt hallottunk, hogy a földhitelintézet pénztárkezelősége nincs berendelve ilyen természetű forgalomra, hogy az eljárás hosszadalmas és lassú, úgy, hogy a felek, minden áhitat daczára, mely őket a góth stylusu csarnokokban elfogja, fájlalják az elpazarolt időt s velünk együtt kérdik, miért nem rendez be a közmunkák tanácsa hivatalos helyiségeiben egy kis kézi pénztárt? Akkor ettől a szemponttól menten foglalkozhatnánk a kérdéssel, hogy hol gyümölcsöztesse heverő tőkéit.

Összefoglalva a mondottakat: a fennálló állapot, a mint mm szolgál sem a földhitelügy előmozdítására, sem a közönség kényelmére, éppúgy megapasztja az 1870: X. törvényezik- ben körülirt czélokra fordítandó közvagyon összegét. Egyszóval gazdasági hátterét a dolognak nem tudtuk megtalálni, pedig itt valami gazdasági gondolatnak kellene praedominálnia Vagv talán személyi hátteret kell keresnünk ? Ha igy van, fájdalom, nem elszigetelt jelenség volna közviszonyainkban!

á Budapesti Bankegyesület

részvénytársaság megtartotta évi rendes közgyűlését, melyen lovag Fáik Zsigmond, királyi tanácsos, elnökölt. Napirend előtt az elnök kegyeletes szavakkal adózott szentmártoni Radó Kálmán emlékének, a melyet a közgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg. Az igazgatóság jelentésének és a nyereség felosztására vonatkozó inditványnak elfogadása, valamint a felmentések megadása után az elnök előterjesztette az igazgatóság ama javaslatát, hogy az igazgatósági tagoknak kílenezre csökkent létszámát tízre egészítsék ki. A közgyűlés az indítványt elfogadta és közfelkiáltással Tallián Bélát választotta meg igazgatósági tagnak. A felügyelő-bizottságba a közgyűlés Fenyvessy Ferencz drt, Kund Endrét, Palugyay Móricz drt, és Simon József drt választotta meg. A bank osztaléka 6 forint, melyet 1900. márczius 1-jétől fizet ki. A Budapesti Bankegyesület részvénytársaság igazgatósága a mai közgyűlés után tartott ülésében Tallián Béla uj igazgatósági tagot az eddigi alelnök, lovag Fáik Zsigmond mellé alelnöknek választotta meg.

A szerkesztő üzenetei.

M. Sz. Olvastuk azt a czikket. Értjük, hogy a tisztelet- dijukért remegő közvetítők elkeseredett, durva hangon sarat dobálnak mindenkire, a ki az ő törekvéseiket ellenzi. Főképp a laikusokra. Persze reánk. Igen sajnáljuk az amerikánusokat, de modorukat nem utánozzuk. Tehetetlen epéskedésük bennünket nem bánt. Lapunk sokkal magasabb és komolyabb czélokat kultivál, hogysem az ön által jelzett egyének üzleti ügyeit szellőztesse.