Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-03-05 / 10. szám
1900. márczius 5. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS szerzi a budapesti illetőséget. Ettől a a törvényadta jogától ki sem foszthatja meg ; erre jogosultságot szerzett az ittartózko- dásával és adófizetésével. E szerzett jogának dokumentálását pedig követelheti bármikor a tőváros tanácsától, amikor is bé- lyegtelen kérvényére kiadják az illetőségi bizonyítványt. A szabályrendelet 3. §-a szerint e bizonyítvány kiállításáért 2 forint — 4 korona — hatósági díj jár. De nem azért, mert a tanács illetőségi bizonyítványt adott ki, hanem azért, mert mindennemű magánérdekü halósági bi/.onyitvány, legyen az illetőségi, személyazonossági, helyhatósági vagy bármiféle bizonyítvány kiállítása után a tanács 2 ft dijat szed. Ez igy volt eddig is és a mostani szabályrendelet tervezet sem változtat rajta. De ba a bizonyítvány kiállítása a félnek a két koronás bélyegen felül 4 koronájába kerül, mi jusson követel a tanács e szerzett, törvényadta jog dokumentálása alkalmával még 20 korona dijat. Mert a tervezet az czélozza, hogy mindenkitől, aki a budapesti illetőséget igy hallgatagon megszerzi, végrehajtás terhe alatt 20 korona dijat hajtsanak be. Nem tagadjuk, hogy a községi törvény megengedi, hogy a községek ilyen esetekben is vethessenek ki kisebb felvételi dijakat. Ez az intézkedés azonban igen-igen szegény és kis helyen állhatja meg helyét, vagy ott hol a község lakosai községi terheket nem viselnek, községi pótadói nem fizetnek. Másutt és leginkább Budapesten ez a követelés egészen igazságtalan és mindenek felett méltánytalan. Ha ugyancsak a törvény értelmében elegendő érdem valakire, — hogy négy évig egy helyen lakik, egy község piaczárói él, ott költi el négy évi jövedelmét és annak arányában a község pénztárába még megfelelő adót is fizet, — ahhoz, hogy abban a községben az illetőség jogát, minden további ténykedése nélkül megszerezze, — egyáltalában nem lehet méltányos sőt igazságos, hogy tőle ezért még külön dijat követeljenek. Legkevésbbé pedig Budapesten, ahol az élet méreg drága, a községi és mindenféle pót-adó horribilis, a jövedelem kevés, a szegénység óriási. Azt csak mellesleg említjük, hogy a tervezett dij 20 koronában történt megállapítása egyébként is módfelett aránytalan és rendkívül magas. De mellőzük mind e részben akadémikus értékű fejtegetéseket. A tervezet 2. §-a semmi szin alatt sem állhat, meg még abban az esetben sem, ha azt elvben elfogadnák és a hallgatagon megszerzett illetőségi jogot ilyenképen megadóztatnák. Nem állhat meg pedig azért, mert a gyakoratban kivihetetlen, vagy csupán a legtürhetetlenebb igazságtalanság árán hajtható keresztül. Abban az esetben ugyanis, ha a főváros minden budapesti illetőségűvé vált egyéntől 20 korona dijat követel, nyilvántartást kellene vezetni arról, hogy mindennap kiknek telt le a négy évi ittartózkodásuk ideje, s ennek alapján budapesti illetőségűvé váltaknak kellenne őket nyilvántartani s a dijat reájuk kivetni. Ezt pedig máskép mint teljes és tökéletes illetőségi kataszter felállításával, elérni nem lehet. Hogy ezulán ez mit jelentene —(az összes budapesti lakosok származása és tartózkodási adatainak pontos nyilvántartása)— avval régen tisztába jöttek mindazok, akik valamely hasonló kérdésekkel foglalkoztak. 11 Olyan hihetetlen költséget, aminek egy kicsi részét se fedeznék s 20 koronás dijak, melyeknek legkevesebb 60—70o|o-a amúgy is behajthatlan lenne. A tervezet a kalandos vállalkozásra nem is gondol Elárulja azt a 9. §.-ának az a pontja, melyben odavetve elmondja, hogy 20 koronás illetőségi dijak az „illetőség megállapításakor hajtatnak be.“ Itt a bökkenő. A 20 koronát igy csakis azok a szerencsétlen halandók fogják fizetni, akiknek egy, vagy más okból megállapítják az illetőségüket. Olyan adó tehát ez, simelye csak az fizet, akit rajta kapnak, s amely a többi sok száz embert, aki nem kiváncsi az illetőségére, békén hagyja. Árok e vagy telektulajdonos ? Ezzel a szomorúan furcsa kérdéssel fordult a fővároshoz egy lipótmezei lakos, aki egyébiránt igen tiszteletreméltó úriember, s nyékdülői telektulajdonos. A kérdés előzményei a kővetkezők : A lipótmezei villamos vasút vonala a Nyékdülőben levő magán- telket egyenesen ketté metszette. A telektulajdonos kérte a kettészelt ingatlan kisajátítását. A főváros a telek kisebbik részét, amelyik használhatatlanná vált, csakugyan ki is sajátotta, a másik rész azonban meghagyta a tulajdonosnak. Ez meg is nyugodott ebben az eljárásban, s csak később tapasztalta nagy meglepetés* sei, hogy a villamos va*ut közvetlenül a telke szélén három méter magas töltésen vonul végig. A töltés alatt pedig hatalmas beton csatornát építettek, amely az egész környék vizét u, szerencsétlen megmaradt féltelekre vezeti le, mely most állandóan viz alatt áll. A békés ingatlan birtokos erre már elvesztette a türelmét s ma megkérdezte a fővárost vájjon árok-e ö, avagy telektulajdonos ? Mert ha árok, akkor sajátítsák ki a telkét, s nem törődik többet a szenynyes vizárral, ha pedig telektulajdonos, akkor töméssé be a főváros a betoncsatornát. A tanács a kérdés megfejtését a mérnöki hivatalra bízta,amely helyszíni eljárás után fogja eldönteni, hogy árok-e a teh ktulaj- lajdonos, vagy békés birtokosa egy jó árban kisajátítandó ingatlannak. „ .., Tí zezer forintos egyezség. Az óbudai Abelesz-gyár csatornája dolgával régen bajlódnak a fővaros mindenféle hivatalai. A Kisfaludy színház telefonja utján népszerűvé lett Abelesz-gyár szennyes vizeit levezető csatorna a buda-ujlaki vizmü kutjai közelében torkollik a Dunába. A vízmüvek igazgatósiga csakhamar keservesen kéz* dette tapasztalni, hogy a gyár szennyes vize a vizmü kutjaiba átszivárog s a vizet megfertőzteti. A III. kerületi elöljáróság erre elrendelte, hogy a gyár uj csatornát építtessen, s a régi használatát sürgősen szüntesse be. A gyár a tanácshoz felebbe- zett a határozat ellen s a vízjogi törvényre hivatkozott, mely* nek értelmében a csatorna építésekor kiadott engedély okirat alapján annak használatában őt háborítani nem lehet. A tanács fel is oldotta a határozatot s utasította az elsőfokú hatóságot hogy újabb eljárás utján kíséreljen meg egyezséget kötni feleb- bezővel. Az egyezkedés nehezen ment, meH a gyár rengeteg kártérítési perrel fenyegetőzött. Tegnap végre megkötötte a tanács az egyezséget. A régi csatornát a gyár betömeti s újat építtet, mely a Lajos-utczai közczatornába fog torkollani. Ennek következtében szükségessé váló talajemelés miatt a gyár egy része használhatatlanná válik. Ezért kártérítés fejében a főváros 10000 frtot fizet az Abelesz-gyárnak, Tavaszszal tehát megint vígan csilingelhet az a bizonyos telefon. _ _
