Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-02-19 / 8. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 12 1900. február. 19. Pálinka depót-k a fővárosban. Közrendészeti szempontból esztendők óta sürgetik, hogy a főváros belső területén a pálinkamérőket és depóikat meg kell szüntetni. A főváros utczáin hova tovább lehetetlenné válnak azok az alakok, akik rongyos ruhájukkal, feldúlt ábrázatukkal szomorú tipusia az alkohol áldozatainak. Esztendővel ezelőtt a tanács komolyan elhatározta, hogy a pálinkamérést az összes főbb útvonalokról eltiltja. A kerületi elöljáróságokat is utasította, hogy jelöljék meg azokat az útvonalakat, a melyeken megszüntetendő pálinkamérések vannak. Ugyanabban az időben a pénzügyminisztériumban is dolgoztak egy tervezeten, amelynek két czélja volt: első sorban ki akarják küszöbölni a főváros belső területéről a pálinkás raktárakat és pálinkafőzőket, amelyeknek közveszélyes működéséből kiszámíthatatlan károk háramolhatnak a lakosságra. Másodsorban szigorú ellenőrzés alá akarja vetni a külső városrészekbe ás kültelkekbe húzódó pálinkaüzleteket. Ezek a piszkos lebujok valóságos gyűjtő- fészkei a társadalom söpredékének. A külső városrészekben szabadon virágzanak. Egy-egy aránylag kis területen öt-hat ilyen pálinkamérő üzlet van. Ezek az üzletek, amelyek különösen a gyártelepek körül szeretnek sátrat verni, kellő ellenőrzés hijján, a munkásnép ezreit teszik tönkre. Gyilkos, testet lelket elölő kotyvadékokkal megrontják a józan munkás elemet, amelynek kezéből kizsarolják a szerény keresetet s nyomorba döntenek száz — meg száz családot. A fővárosi munkáselem soraiban az utóbbi időben rendkívül erősen pusztít az alkoholozismus, amelynek hatása szinte megdöbbentő. A minisztérium a pálinkamérők szabad grasszá- lását akarja ellensúlyozni egy olyan javaslattal, amely ezeket az üzleteket teljes mértékben alárendeli a rendőri és közigazgatási hatóságnak. És most legújabban a főváros tanácsa is komolyan kezd foglalkozni, a tavaly abban maradt szabály- rendelettel. Újólag felhívta az elöljárókat, hogy tegyenek javaslatot: mely útvonalon kellene a pálinkamérő üzleteket megszüntetni. Föltétlenül helyeseljük, úgy a pénzügyminisztérium, mint a tanács törekvését, de szükségesnek tartjuk azt is, hogy a megszüntető rendelkezések mellett, a meghagyandó üzletek ellenőrzését is — szabályozza a tanács. A külvárosokba telepített pálinkamérők ellen a legszigorúbb intézkedéseket kell alkalmaznia a fővárosnak s egyúttal a rendőrségnek is. Mert a pálinkamérő üzletek kiküszöbölése a főbb útvonalakról csupán aestetikai kérdés, mig a munkáselem körében letelepedett üzletek szigorú ellenőrzése — társadalmi szükség. Alapítvány a bérkocsisoknak Frolmer János a budapesti bérkocsis ipartársulatnak 5000 frtot hagyományozott, hogy azt józan, becsületes és szorgalmasnak ismert bérkocsisok jutalmazására alapítványként kezelje. Az ipartársulat el is készitette az alapitó oklevelet, s az érdekelt örökösök és a végrendeleti végrehajtó hozzájárultak s ma a kereskedelmi miniszter is jóváhagyta. Az alapítványt Frohner nevéről nevezték el, s az 5000 írton •í 1/2°/o-ot kamatozó magyar országos központi takarékpénztári zálogleveleket vásárolnak s fentartás mellett az Osztrák-magyar banknál letétbe helyezik A kamatokból évenként négy bérkocsis segéd kap egyenként 56 frt 25 kr jutalmat. A kamatokat nem elszegényedett, hanem egyébként kiváló, szorgalmas és józanéletü kocsisok kapják. A jutalmakra február hónapban pályázatot hirdetnek, a pályázók Iöziil a választmány az érdemesebbeket kiválasztja s a négy győztest kisorsolják. A jutalmakat minden év junius 7-én az alapitó elhalálozása évfordulója napján ünnepélyességek között osztják ki. Az idén még a pályázatokat nem fogják kiírni A tanácsi levéltár uj helyisége A fővárosi tanács levéltára a mai nappal körülbelül befejezte az uj helyiségében az elrendezkedés munkálatait. Az uj levéltár nem sok örömet okoz. A helyiségek a lehető leggyatrábbak, szükek, piszkosak, tökéletlenek. Elég jellemző az, hogy az uj levéltár harmadfél emeleten van. A második emeletről egészen kopott, töredezett lépcső vezet fel az alacsony, szűk helyre. Ezen a lépcsőn egyenesen életveszélyes a közlekedés. A helyiség olyan szült, hogy csak az u'olsó tiz esztendő iratai fértek be. A többi még mindig az uj városházán maradt, hol egy hivatalnok egy szolga segítségével kezelésükre visszamaradt. Ott ketten állandó permanensmozgásban vannak az uj városházáról a Károlykaszárnyába és vissza. Hozzák és viszik az iratcsomókat. A költözködéssel tehát azt a czélt sem érték el, hogy a levéltár a központi hivatalok közelébe kerüljön. A tanácsi levéltár uj helyisége egyébiránt nem végleges, mert három hónap múlva ismét más helyre vándorol. — Úgy hallik még akkor is csak ieijlenes helyiségbe, mert a végleges helyét csak az őszre rendezhetik be. Ez az állapot rend kívül megzavarja a hivatalok rendes ügymenetét és kiteszi a fővárost annak, hogy a többszörös költözködés alkalmával fontos irataik elkallódhatnak. Végre tűzbiztonsági szempontból is gondoskodni kellene róla, hogy a levéltárt az újabb költözködés alkalmával ne helyezzék a padlás alá. Annak földszinten a helye. A párisi magyar konzulátus és a magyar nyelv. Külföldi képviseletünkre igen jellemző világot vet egy apró eset, mely a legutóbbi napokban a főváros tanácsa haza* fiságát csiklandozta meg. — A dolog röviden a következő : Egy budapesti lakos, magyar állampolgár a fővárosi tanács építés rendőri kihágás miatt pénzbüntetés megfizetésében marasztalt el. A mig azonban a kihágási eljárás folyamatban volt, a fél kiköltözködött Párisba, hol ez idő szerint egyik budapesti lapnak levelezője. A kihágási ügyben kelt ítéletet a hatóság ilyenformán nem tudta kézbesíteni, hanem felküldötte a király személye körüli minisztériumba, hogy a Párisban székelő cs. és kir. osztrák magyar konzulátus utján kézbesittesse az elmarasztalt magyar embernek. A konzulátus a megkeresésnek híven eleget is tett és az átvételt igazoló elismervényt a szokott hivatalos utón, — ugyancsak az Ő Felsége személye körüli miniszter utján megküldötte a budapesti tanácsnak. A tanács — és itt következik a dolog pikánsabb része — érthető csodálkozással látta, kogy az átvételi elismervéuy német nyelven van írva. Tehát az osztrák és magyar konzulátus Párisban, Francziaor- szág fővárosában, magyar alattvalónak, magyar hatóság határozatát, német nyelven kiállított hivatalos elismervény ellenében kézbesíti. Pedig ha már az osztrák és magyar konzulátus nem akar a magyár alattvalókkal magyarul érintkezni, legalább franczia földön használhatná a frnnczia nyelvet.
