Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-02-19 / 8. szám

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 13 1900. február 19. ' «V ----.---­Aj ánló-levél, Minthogy a „Magyar Székesfőváros“ egyes számaiból arról győződtem meg, hogy e lap a főváros közigazgatási életével és általában a főváros községi ügyeivel tüzetesen és behatóan foglalkozik és igy a közigazgatás ismertetése és a tárgyalás alatt álló kérdések megvilágitása körül úgy a nagy közönségre, mint a közigazgatásra nézve hasznos szolgálatokat van hivatva teljesíteni: a lapot az érdeklődök figyelmébe szívesen ajánlom. Budapest, 1899. évi május hó 31-én. Halmos s. k. polgármester. Hírek a városházáról. Visszatért számtanácsosok. Muehmuyer Ferencz számtanácsost, ki egy év óta a budapesti kér. betegsegélyző pénztár igazgatói állá­sát tölti be s mint ilyen hivatalos működése alól fel volt mentve, a tanács a legközelebbi napokban vissza fogja hívni s előbbi helyére osztják be. Ugyancsak most épült fel hosszú betegségéből Gsandáry Gyula számtanácsos. Az ő helyére távollétében már hivatal- vezetőt állítottak s igy őt most egyelőre Lampl Hugó főszámvevő mellé osztották be. Az állampénztár felelőssége. Érdekes elvi kérdésben kell legközelebb dönte­nie a tanácsnak, a fővárosi közpénztálak felelőssége dolgában. A m. kir. állampénztár ugyanis megkeresést intézett az összes fővárosi közpénztárakhoz, hogy ezentúl az átutalt tárgyakat és értékpapírokat zárt borítékban küldjék át az állampénztárba, hol azokat felbontatlanul fogják őrizni s azon értékként tartják nyilván, a mekkorának azt a küldő pénztár a zárt borítékon jelezte. A fővárosi közpénztárak ez ellen az intézkedés ellen egyhangúlag állást foglaltak s most arra kérik a tanácsot, hogy eszközölje ki a rendelet megváltoztatását és a régi eljárás változatlan fentartá- sát, mert a pénztárak az elutalt értékekről csak addig viselik a felelősséget, amig azokat az állampénztár tényleg át veszi. Ha az átvétel zárt borítékban törté­nik, a küldő pénztárt a felelősség mindaddig terheli, a mig a borítékot fel nem bontják. Ilyenformán a fő­városi pénztár benne felelős az átküldött értékekért még akkor is, mikor már azok felügyeletére mi be­folyása sincsen, hanem az tisztán az állampénztár kezelése alatt áll. Az uj rend behozatala a fővárosi pénztárak felelősségének a végtelenségig való kinyuj- tását jelentené, a minél sokkal jobb az eddigi eljárás, hogy t. i. az értéktárgyakat darabonként veszik át. Az erzsébetvárosi templom toronyórája. Az erzsébetvárosi uj plébánia templom toronyórájának elkészítésére nyilvános pályázatot tartott a tanács. A pályázat alkalmával a legelőnyösebb ajánlatot Sovinszki József budapesti órásmester tette, kit a munka elvégzésével meg is bíztak. A két toronyóra 7160 koronába kerül. A jobboldali toronyba egy tel­jes precziziós óra müvet tesznek, egészen függetlenített ingával mutató mozgatóval és negyedórát ütő szerkezettel A baltorony, ban elhelyezett óramüyet szintén ellátják mutató mozgatóval, de ennek szerkezete csak az egész órát fogja ütni. Az órás az óramüveket teljesen hazai anyaga ói s magyar munkaerőve akarja elkészíttetni. Ezért a tanács a munka befejezésére az eredeti feltételekben kikötött három hónap helyett félévi határ­időt engedélyezett. Az óramüvekért a vállalkozó három évi jót­állást vállal és ez idő alatt azokat évi 400 korona díjért kezeli javítja és időnként felhúzza. A főváros kötötte szerződésnek egyik érdekes pontja, hogy ha a három év eltelte után a fővá­ros az óramüveket kifogástalanoknak fogja találni, az órák ke­zelését további két évre ismét a készítő czégre bízza és éven­ként fizeti a 400 koronát. Ezzel szemben azonban az órás köte­les a tiz év eltelte után az óramüveket teljesen jó karban át- bocsájtani a főváros kezelésébe. Közgazdaság. A bankdirektorok kedvencze. A bankigazgató szobája. Szolga (tálczán névjegyet hoz.) Igazgató : Már megint ki alkalmatlankodik ? Szolga (átadja a névjegyet.) Igazg. (olvassa) Milán ? Ki az ? Szolga : Milán király, könyörgöm. Sürgősen óhajt beszélni nagyságoddal. Igazg. Milán király? Az a szerb? És sürgősen akar ve­lem beszélni? Hallatlan! Nem vagyok itt. Elutaztam. Szolga (el, mint jött.) Igazg. Hisz’ az már nem is király ! Szolga (kis idő múlva ismét névjegyet hoz.) Igazg. (idegesen) Már megint 1 Szolga : Könyörgöm (átnyújtja a kártyát.) Igazg. (olvassa.) Loubet, köztársasági elnök' (haraggal) Ne ereszd be! Mond, hogy beteg vagyok! Szolga : Igenis (kifelé indul.) Igazg. (utána kiált) És Ígérem neked, hogy ha még egy­szer ilyen alakokat beengedsz az előszobába, hát elcsaplak ! Érted ? Szolga (ijedten el, kis idő múlva ismét jő névjegy­gyei.)

Next

/
Thumbnails
Contents