Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-02-06 / 6. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS i899. február (5. felelően igazolni, hogy az iskolaföntartó hitközség arra az évre, a míg Budapesten megbízott volt, állását ott föntartotta. Kérelmét tehát elutasították. A harmadik tanító a vidékről jött, csakhogy segédtanítónak választották meg s egy évig a fővárosi iskolában segédtanító volt. Igazolt mindent, de a bizottság a szabályzat 4. §-ának ama pontja alapján, hogy a rendes tanítónak megválasztott segédtanító tekintet nélkül ez utóbbi állásában eltöltött szolgálati idejére, szintén a III. fokú fizetésbe jut s abban teljes három éven át marad, — a kérelmet elutasította. Ez a három konkrét eset legjobban bizonyltja, hogy a szabályrendelet rossz. A szabályrendelet három fizetési fokozatot állapít meg s azt mondja, hogy a harmadikban három évig, a másodikban négy évig kell működnie a tanítónak s akkor hivatalból előlép. A vidéki tanítónak, ha közvetlenül a vidéki iskolából lép a fővárosi iskolába, a vidéken eltöltött időt beszámítják. S ebben a kivételben van az igazságtalanság, a mely ok nélkül terheli a főváros pénztárát, de méltánytalanságát érzik maguk a tanítók is. Amint már említettem, az egész országban nem fizetik sehol olyan jól a tanítót, mint Budapesten. Minden vidéki tanító szívesen jön a fővárosba, ha a harmadik fizetési fokozatba jut is. Nagyon ritkán történik azonban, hogy a vidéki tanítót, mindjárt rendes tanítónak megválaszszák. Rendesen megbízott tanító lesz, néha segédtanító. Az illető tanítónak tehát kétszeres szerencsével kell bírnia, hogy a vidéken töltött idejét beszámítsák. Először biztosítania kell magát, hogyha itt nem választják meg rendes tanítónak a vidéki állást visszakapja s bú nélkül kísérletezhessen Budapesten, másodszor, hogy csak megbízottnak válaszszák meg és ne magasabb fokú segédtanítónak. Mert bolond dolog, de úgy van, hogyha nem tartják főn számára otthon is az állást, elveszti a vidéken töltött esztendőket, de elveszti akkor is, ha a választó hatóság érdemesnek tartja arra, hogy a megbízatást átugorva, mindjárt segédtanítónak, tehát magasabb állásra választja meg. Hogy ebben sem jog, sem logika, sem igazság nincs, talán fölösleges bővebben fejtegetni. De van az éremnek másik oldala is. A kivételes intézkedésnek az a czélja, hogy a jobb vidéki erőt a fővárosba hozzuk. Ha egy tanítónak jó hire van s megválasztják nálunk rendes tanítónak, akár igazolja a hírét, akár nem. besorozzák a második vagy első fizetési fokozatba, a hogyan a szolgálati ideje kívánja. Ha az illető nem felelt meg a hírének, ha nem tudta bele élni magát a fővárosi viszonyokba, ha a hatóság alaposan csalódott, mert az illető tehetség dolgában egy cseppel sem több a közepesnél, de formális kötelességét teljesíti, nem tehetnek vele semmit, mert a szabályzat 5. §-ának harmadik pontja szerint «ezekkel a tanerőkkel szemben próba idő nem köttetik ki“. De ha megbízott tanító vagy segédtanító az illető, a hatóságnak módjában van meggyőződni arról, hogy csakugyan ugyanaz-e, a kinek a híre mondta s a szerint megválasztja rendes tanítónak, vagy nem választja meg. Azok, a kik vállalkoznak a próba kiállására, a kik hajlandók előre bizonyítani, elvesztik a vidéken töltött esztendőket, azoknak pedig, a kikről megválasztásuk idején a fáma meséjén kívül mit sem tudnak, megtarthatja az idejét. Pedig ha valahol, a tanítónál igazán pénz az idő. Ha beszámítják a vidéken töltött hét esztendőt, 1430 forintot, 110 forint korpótlékot kap. ha nem számítják be, akkor 800 forintot. Tehát csak valamivel többet a felénél. Hát ez méltánytalanság, igazságtalanság. 8 ezt az igazságtalanságot csak egyetlen egv érvvel tudják támogatni, hogy a jó vidéki erőt Budapestre hozzák. Több argumentum nincsen. Ez pedig nagyon gyönge. Merem állítani, hogy vidékről az első vagy második fizetési fokozatba jutott tanítók átlaga egy hajszálnyival sem jobb a vidékről megbízottnak, segédtanítónak megválasztott tanítók átlagánál. Nem mondom, akadhat egy-két ember a vidéken, a ki dísze lenne a budapesti tanítótestületnek s a kinek Budapestre hozása a tanügy érdeke. Hát ha megtalálják ezt az embert, tessék az illetőnek lehetővé tenni, hogy Budapestre jöhessen, de egy-két ember kedvéért több mint ezer tagú testületre igazságtalan szabályzatot megállapítani nem lehet. A szabályzatot meg kell változtatni. A fizetési fokozatban adott kedvezést nem adhatja meg a főváros vidéken töltött szolgálatokért, nem adhat dupla fizetést valakinek csak azért, mert otthon föntartották az állását s visszamehet, ha nem tetszik neki a fővárosi élet s nem lehet megrövidíteni azt, a ki ott hagyta a kenyerét, hogy a főváros tanügyét szolgálhassa. A műszaki tervezések költségei. — Levél a szerkesztőhöz. — A székesfőváros tanácsa azon gondolkodik, nem volna-e előnyösebb, ha a városi épületek terveinek elkészítésével privát építészt bízna meg? Nyilvánvaló dolog hogy nem, mert tessék csak egy kissé számolni. Budapest egyik elsőrangú építésze, a ki már több iskolát épített vidéken és a fővárosban is, határozott tudomásom szerint 3'6°/0-át kapja tiszteletdíjul az építési költségnek. Már most vegyünk alapul egy 200,000 forintos iskolát. Ennek 3*6%-a 7200 forint. Lássuk most, hogy mennyibe kerül egy ilyen iskola kivitele a fővárosnak. Vegyük egy műszaki napidíjas egy és fél évi fizetését (a mi bőven van számítva) 1620 frt, ehhez a különböző pótlékokat (ellenőr, művezető stb.) 870—900 frt; irodai szerekre papír stb. 150 frt, ez összesen még csak 2640 frt, számítsuk még a művezető mérnök fizetésének egy harmadát is, körülbelül 700 frtot; ez összesen 3340 frt. Tehát a külömbözet 3860 frt, a mely tiszta megtakarítás, ha a város a maga műszaki személyzetével készítteti a terveket. Ettől eltekintve, ha számba veszszük azt a kellemet- séget is, hogy a tanács nem értekezhet oly rövid úton a privát épitészszel, mint a saját hivatalával, be fogja látni mindenki, hogy mégis csak olcsóbb és czélszerűbb, ha a terveket továbbra is a mérnöki hivatal készíti, a mely hivatalnak szintén vannak zseniális, törekvő tagjai, a kik ambiczióval dolgoznak, s iparkodnak a városnak olcsón tetszetős, csinos és praktikus épületeket készíteni. Kiváló tisztelettel Fővárosi mérnök. | Adózási mizériák. ( Szomorú sajátsága a nálunk dívó pénzügyi igazgatásnak, hogy rendelkezései merő ellentétben állnak az élet praktikumával. Zaklatással, mások jogosulatlan meg-
