Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-01-30 / 5. szám
1899. január 30. 9 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS Sajnos, hogy társadalmunkat erre figyelmeztetni kell. De nincs máskép. A szerénység ma minden téren üres tarisznyával jár. Ezzel a szomorú ténynyel számolni kell. Szomorúan tapasztaljuk, hogy vagyonos osztályunk nem támogatja a vakok intézetét. Alapítványokkal, hagyományokkal nem segélyzi. Jóformán teljesen megfeledkezett róla. Ez a mulasztás terheli a székesfővárost is. Tudtunkkal nincs több alapítványa egynél, mely után évenkint két pesti gyermek neveltetésére 302 frt 40 krt fizet. Azontúl évenkint a vakok tanműhelyét segélyezi egy pár száz forinttal. Mindez nagyon csekély áldozat. Pedig hányszor lett volna arra alkalom, hogy a vakok intézetéről is megemlékezzék az a székesfőváros, melynek elég pénze van arra, hogy egy városligeti aréna élelmes direktorát évenkint 6000 forinttal segélyezzen. Nem lenne tehát meddő dolog, ha a közoktatás- ügyi miniszter, kinek minden emberbaráti intézmény iránt oly élénk érzéke van, nemcsak a társadalom, de különösen a törvényhatóságok figyelmét is fölhívná a vakok intézetére. Mindenekelőtt pedig itt volna az ideje, egy modern berendezésű intézet építéséhez fogni. Hiszen a mostani intézet telkéért nagyon tekintélyes összeget lehet kapni és az új intézetbe beruházni. Nem csekélyebb jelentőségű siketnémáink elhagyatott volta. E szerencsétlenek száma nálunk igen nagy. A feléjük nyújtott segély pedig relativ szintén elégtelen. A kolozsvári és váczi intézetek ugyan derekasan megállják helyüket, de országszerte sok, igen sok siketnéma gyermek züllik el szakszerű oktatás és neveltetés hiányában. Újabb időben a szabadkőművesek páholya karolta föl a siketnémák ügyét, biztató sikerrel. Maga a székes- főváros 12 budapesti illetőségű szegény siketnéma gyermek részére évenkint 2400 frtot fizet az internátus költségeire a váczi intézetnek. Helybeli illetőségű szegény siketnémák oktatására 7740 frtot, az I. kerületi állami tanítóképzővel kapcsolatos és siketnémák oktatására szolgáló iskola czéljait a Baross-útczai externátussal 5 évre összesen 26,000 írttal, a siketnémák délutáni tanfolyamát, az izraelita siketnémák intézetét pedig szintén segélyezi. Látnivaló, hogy a székesfőváros törvényhatósága a siketnémákkal szemben nem szűkkeblű. De mindez kevés arra, hogy a siketnéma gyermekek ügyét megnyugvással tekinthessük. A mi pedig a hülyéket illeti, úgy azok ellátása és neveltetése tekintetében a kezdet kezdetén vagyunk. A felnőtt hülyék bekerülnek a szegényházba. De a kényszerhelyzetnél fogva, oda kerülnek a közellátásra szoruló hülye gyermekek is. Már pedig ezek semmi szin alatt nem odavalók. A hatóság évek óta érzi e viszásság súlyát. A felnőtt hülyék czélszerű elhelyezését lehetővé teszi a majdan (?) megépülő központi szegényház. De a gyermekekre nézve — a mennyiben képezhetők — csak úgy segíthet a hatóság, ha azokat a közoktatásügyi miniszter által államosított alkotás-utczai intézetbe adja. Vagy úgy, hogy a rendes díjat fizeti, vagy úgy, hogy több alapítványi helyet létesít. A mi olcsóbb és czél- szerűbb. Hír szerint így is kontemplálja ezt a város közjótékonysági ügyosztálya, még pedig oly módon, hogy az alapítványok tőkéjére az a 40,000 frt fordíttatnék, mely a székesfőváros által a magyar állam ezeréves fönállásának emlékezetére kulturális és jótékonysági czé- lokra tett egymilliós alapítványi tőke 4u/0 kamatai czí- mén befizetendő. Ez a 40 ezer forint az idei költség- vetésbe föl is van véve és jobb, hasznosabb és szükségesebb dologra nem is fordítható. Hogy ezen összegre már a Fehér-kereszt országos lelenczház-egyesület is aspirál, abból még nem következik az, hogy oda is kell adni. Új röndnek muszáj lönni. A mese a molnár meg a szamárról ismeretes. Körülbelül ilyen helyzetbe jutnak maholnap a közúti vasúttársaságok a rendőrséggel. A dolog vége pedig szokás szerint az lesz, hogy inter duos a harmadik, a közlekedő közönség issza meg a folytonos megrendszabályozás levét. Azt, hogy a kocsikban nem szabad dohányozni, hogy köpködni tilos, valabára mindenki megtanulta, bár az utóbbit nem mindenki respektálja, a mi kellemetlen ugyan, de úgy van. Azt is tudjuk, hogy a kocsik perronjára nem volna szabad az utasoknak hering módjára összeszorúlni, de azért nem egyszer, sem kétszer, hanem nagyon sokszor tapasztaljuk, hogy maguk a rend őrei ötösével, hatosával is föltolakodnak azokra a kocsikra, melyek a rendőrkaszárnya felé iramodnak. Legújabban az van parancsul kiadva, hogy csak hátul szabad föl- és leszállói. A kalauz felé eső ajtót pedig nem szabad kinyitni, azon nem szabad se ki, se belépni, mert a léghuzam valamelyik kir. tanácsos úrnak, vagy más földi méltóságnak megártott. Mert, hogy ezt a kivételes ügyeimet közönséges szegénysorsú ember érdekében tanúsítani szükségesnek látták volna, azt velünk ugyan el nem hitetik. A közegészségnek ezzel a friss sütetü rendszabállyal ugyan még azon esetben sem tettek valami lényeges szolgálatot, ha pontosan betartanák is, legföljebb kiállhatatlanná sűrítik a tömött kocsik bűzös melegét. Egyet azonban biztosan elértek. Azt t. i., hogy a közönség folyton zsörtölődik a kocsivezetővel vagy kalauzzal, már a hogy jön. A detektív pedig megbüntetés végett folyton fölirkái ja őket és mindenki szidja a rendőrséget, mert ismét olyan intézkedést akar a járó-kelő publikumra erőszakolni, melyet a gyakorlati életben így túllőve a czélon, megvalósítani nem lehet. Ha arra oktatnák a közönséget — és sajnos, hogy erre még nagyon rászorul — hogy mindenki húzza be maga után az ajtót, a mit különben még egy jól dresszirozott kutya is meg szokott tenni, úgy okos dolgot művelnének. De azt megtiltani, hogy a kocsiról le- vagy föltóduló közönség csak hátul szállhasson föl és le, csak azért, mert a nyitva levő két ajtón át a kocsiban friss légáramlat támad, nem tartjuk szerencsés ötletnek. Már csak azért sem, mert köztapasztalat szerint a kocsik száma jóformán minden vonalon kevés, arra pedig hogy elég legyen, nincsen kényszerítő paragrafus, . mert ha volna, talán máskép lenne, mint a hogy van. É Az a bizonyos léghuzam, melytől olyan nagyon óvják a publikumot, bizonyára kevesebb bajt okoz, annál az aka-
