Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-01-30 / 5. szám
1899. jaiyár 30. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS A fővárosi szőlő-és gyiimöcstelepek üzleti kezelése megvizsgálandó, miután tiszta jövedelmet nem hajtanak, sőt folyvást nagymérvű veszteséget okoznak. Az országos lelenczház a ügye, belügyminiszternél megsürgetendő. íme tenger tennivalónak hosszú sorozata. Hogy mindezen tervezetek úgy megvalósuljanak, a mint konternplálvák, ez az abr^nd. Hogy a különféle intézetek és közigazgatási ágazatoknál, a hol kevés kivétellel, rendszeres költségvetések mellett póthíteleket vesznek igénybe, megtakarítások lesznek elérhetők, ez is ubr^nd. Hogy a kormány saját vállalatait hajlandó legyen községi adóztatás alá vonni, hogy az állami adók városi kezeléséért rekompenzáciot adjon, hogy a katonai kincstár a katonai igazgatás költségeihez nagyobb mértékben hozzájáruljon, ez is ábrbnd. Hogy az iskoladó és a progresszív városi jövedelmi adóhoz hozzájáruljon, legalább is kétséges Hogy pedig a kerékpáradó, az ásványvíz, a pezsgő, a kártya és a magánfogatok adója nem sokat fog a deficiten lendíteni, az a való. A legvalóságosabb való pedig az, hogy a mostani utilítárius korszakban maguk a városatyák azok, kikben legkevesebb hajlam van arra, hogy az adózók közpénzeivel szigorúan gazdálkodjanak Bő alkalmunk lesz ezen állítás bebizonyítására, Csak várjuk be az időt, midőn a Dob-utcza kiszélesítésére, a légszesztársulat ingatlanainak beváltására, egyes bizottsági tagok telkeinek megvételére, házaiknak városi célokra való bérbeadására és több eféle közhasznú tervezetek megvalósítására, kerül a sor. Ott majd kitűnik, hogy a ma hangoztatott takarékosságból mi az ábránd és mi a való. 11. Yáltozó jelszavak. A ki figyelemmel kisérte a főváros adminisztráczióját, jól tudja, hogy a városházán mindig a jelszó volt a fődolog. Esztendőkig nyargaltak egy-egy jelszón s a mikor jól kitombolták magukat, a mikor a jelszó megjárta a közgyűlést, tanácsot, bizottságokat, kerületi klubbokat és az asztaltársaságokat, sutbadobták az egészet és elkezdték szidni az eddig követett rendszert jelszavastul, mindenestül. Vagy két esztendeje a pénzügyi politikán nyargaltak unos-untalan. A mikor kikopott a pénzügyi politika , föl vonult a takarékosság és a reformok kora. Most ezeknek a jelében él a városháza. Meg nem takarítanak ugyan semmit, hanem azért nyugodtan alhat- nak a polgárok, mert szent — a takarékosság. Tessék meghinni -— mondotta a napokban egy igazán szűkmarkú tanácsos — most már nem is takarékoskodunk a tanácsban, hanem egyenesen smuczigoskodunk. Nem hiszem, hogy jó vége legyen. Attól tartok, hogy ennek a takarékosságnak nevezett smuczigoskodásnak rossz kihatása lesz. Nem alkotunk semmit s egyenesen megállítjuk a főváros fejlődését. Tehát megvan már a takarékosságnak a reakcziója is. Úgy látszik, az intéző körök is észre vették már, hogy a takarékosság igéje is hullatja már a zománczát s hamarosan fölállították a reformot. Szinte meglepi az embert a tanácsnak a budgethatá- rozat kapcsán kiadott utasítása. Egyik-másik ügyosztály annyi reformideát kapott erre az esztendőre, hogy ha valamennyit végrehajtanák, a tisztviselők fele penzióba mehetne a jövő esztendőre. Majdnem minden napra jut egy reform. Pedig ha egy kicsit komolyan vesszük a tanácsi utasítást, hát ebben az esztendőben meg kell lennie mindennek. Minden utasítás terminushoz van kötve, a legtöbbjének az a terminusa, hogy sürgősen és azonnal. Legrövidebb idő alatt meg kell csinálni a fővárosi törvény revíziójának a tervezetét, pótolni kell még az idén az évtizedes mulasztást, az utak törzskönyvét, reformálni kell a közmunkatanácsot, meg kell csinálni a bettermentet, rendezni kell az alapok kezelését, fedezni kell az ötödfél millió forint deficzitet, meg kell adóztatni az államvasutakat, az állami nyomdát s a többi állami üzemet; be kell hozni az 5 %-os iskolaadót, a kerékpáradót, az ásványvízadót, a pezsgőadót, a kártyaadót, a fiakkeradót, a progresszív városi adót; föl kell állítani a hatósági tűzbiztosító intézetet, meg kell csinálni a városi munkás- biztosítást, az új Rókust, az új városházat, az új szegényházat és az új lelenczházat, a két reáliskolát az államnak kell adni, a többi középiskolát meg kell szüntetni, a városi szőlőből jövedelmet kell szüretelni stb. Mindezt egy esztendő alatt. No ha megcsinálják, hát mi üdvözöljük első sorban a városi hatóságot, a mely lefőzte a világ valamennyi hatóságát, mert egy esztendő alatt még város ennyit nem produkált soha. Az igaz, hogy nem is ígért. De hát a városházán is igen jól tudják, hogy a legbuzgóbb emberfölötti munkával sem lehet mindezt megcsinálni még egy évtized alatt sem, mégha végrehajtásuknak különböző elvi dolgok nem is állanák útját. Nem is azért csinálódott az, hogy végrehajtsák, mert gárancziát vállalunk, hogy az esztendő végéig egy jottát sem fognak abból megvalósítani, nagyrészéből pedig soha nem lesz valóság. Ne is legyen. Ez a sok szép idea a reformhoz tartozik. A városatyák kíméletlen modorban kezdik feszegetni, hogy mit dolgozik a nagy tisztviselői kar. Nem lehetne-e a munkaerőt jobban kihasználni s a személyzetet redukálni. Tessék elolvasni a fentebbi listát, a melyben pedig alig egy tizede van az új reformideáknak s azután tessék azt mondani, hogy nem dolgoznak a városházán. Hát lehet-e azt követelni, hogy mindezt a mostani személyzet végezze. Nem, az igazságtalanság volna. Pedig hogy az a lista nem festett kép, bizonyítja a reformok koronája: a munkakönyv. A munkakönyv hű tükre a tisztviselő munkálkodásának s meg fogják látni, hogy micsoda rengeteg anyagot dolgoznak föl egy esztendő alatt. S a munka- könyv meg fogja mutatni azt is, hogy eltűnt a városházáról a tisztviselők legnagyobb ellensége : a restancia is. Megméltóz- tatnak látni, hogy valamennyi számot a kitűzött időre pontosan elintézik. Igaz, hogy az adminisztráció titkaiba beavatottak azt mondják, hogy könnyű dolog a számot akta nélkül is elintézni. Azt mondják, hogy véleményadás végett kiadják valamelyik szakhivatalnak az aktát. A számot kivezetik a munkakönyvből is, az iktató - könyvből is. A mikor visszajön az akta, új számot nem kap s nyugodtan keverhet az asztal- fiában, mert a szám cl vagyon intézve. De hát ez kicsiny dolog, a fő, hogy megvan a reform. A városházán pedig nyugodtan alkatnak a jövő évi budget tárgyalásáig,' Akkor
