Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-11-27 / 44. szám
12 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS A polgármester kegyesen látszik felelni a deputác-ziónak s azután látszik,, a mint harmadnap reggel mozogva jő, mint vízi-tündér a már mutatott házakhoz, s meggyőződni látszván a víztelen állapotokról, leinti az elöljárót és jelt ad a szamárnak, hogy ismét hordhatja a vizet. Tableaux ! A pongyolás urak, hölgyek stb. le látszanak részegedm a mozgó szamár vizétől. * 2- ik kép. A sajtó-titkár. A mikadó, vagy magyarországi miniszter egészségesnek látszik, s a mikadó külön titkárja mosolyogva látszik jelenteni a sajtónak, hogy : — A mikadó egészséges. A mikadó étkezni látszik, s a mikadó külön titkárja mosolyogva látszik jelenteni a sajtónak, hogy : — A mikadó étkezik. A mikadó szunnyadni látszik, s a mikadó külön titkárja mosolyogva látszik jelenteni a sajtónak, hogy: — A mikadó elszunnyadt. A mikadó tüsszenteni látszik, s a mikadó külön titkárja mosolyogva látszik jelenteni a sajtónak, hogy: — A mikadó tüsszentett. A mikadó megbukni látszik, s a mikádó külön titkárja mosolyogva jelenti a sajtónak, hogy : — Az új mikádó jól érzi magát. * 3- dik kép. Koppasztás. A miniszteri tanácsos szobájába (a miniszteri tanácsos kereskedelmi miniszteri tanácsosnak, még pedig Mándy kereskedelmi miniszteri tanácsosnak látszik) mosolyogva belép egy elegáns, korosabb hölgy és belátszik mutatni magát, hogy ő ennek és ennek a nyugdíjas kereskedelmi miniszteri hivatalnoknak a felesége. A miniszteri tanácsos udvariasan meghajol, örvendeni látszik és a hölgyet helylyel látszik megkínálni. Az elegáns, korosabb hölgy leül a székre és epedő tekintetet vet a miniszteri tanácsos úrra. Aztán így látszik szólni: — Méltóságos uram ; most lakbérnegyed volt. . . — Igen, — látszik helyben hagyni udvariasan a miniszteri tanácsos. A hölgy folytatni látszik : — Most lakbérnegyed volt, méltóságos uram... — Nagysádnak föltétlenül igaza van, — látszik még egyszer helybenhagyni a miniszteri tanácsos. De a hölgy ismét folytatni látszik : — Méltóságos uram, de a házbérből még kénytelenek voltunk visszamaradni 20 írttal, mert ez az összeg már nem volt rendelkezésünkre. A miniszteri tanácsos a fejét csóválja és sajnálkozását látszik nyilvánítani az eseten. A hölgy azonban vidáman a miniszteri tanácsos szeme közé nevet és ezt látszik neki mondani : — Sohse sajnálkozzék méltóságod! Hanem inkább adja ide azt a rongyos 20 irtot! 1899. november 27. S a miniszteri tanácsos, a ki udvarias, kedves, aranyos embernek látszik (a minthogy igaz is) belenyúl a zsebébe, előveszi a tárczáját és átadja az elegáns, korosabb hölgynek a kérni látszott 20 irtot. A hölgy ezt a kizsarolt kis összeget megköszönni látszik és mialatt igen örvendeni látszik, mozogva és sietve távozik. A miniszteri tanácsos mozdulatlanul néz utánna, illetve a kicsikart 20 írt után és némileg elképedni látszik. És ez az egész történet igaznak látszik. Színház, művészet. Színházi hét. — A műsor jelentősége. — Frangois de Curel. — Fájdalom, minden jel arra mutat, hogy a Nemzeti Színház, ez elsőrangú kulturintézetünk krízis előtt áll. Mi lehet ennek az oka ? Ki a hibás ? A vezetőség, a rendezés, a színészek, a sajtó, vagya közönség? Mert hiszen ezen öt tényező együttműködésétől függ a színházi élet sikere, kulturális missziójának eredménye. Természetes, nem lehet ítéletet mondani, addig, a meddig több szempontból nem tanulmányoztuk a kérdést. Ámde az emberi természet gyöngesége magával hozza, hogy az ember jóelőre ítél, egyes jelek általánosításából: és így mi is egyes megfigyelések alapján eredetileg mind az öt tényezőt többé-kevésbé hibásnak tartottuk. A múlt héten azonban egy véletlen helyreigazította e téves fölfogást: kénytelenek vagyunk színművészeinket fölmenteni minden vád alól. Ugyanazon művészek ugyanis, kik Radovics feleségét elég- szorgalommal, de kevés kedvvel, tehát durva hibák, de művészi effectusok nélkül játszották, nagyrészben ugyanazon művészek adták — épen a főpróba és a premiére között — a várszínházban Ibsen Nóráját. És ime — mit az utolsó időben a nemzeti színháznál már alig mertünk volna várni, az előadás nem csak jó, de kifogástalan, nagyszerű volt. Egészen telt ház, s a közönségnek annyira feszült figyelme, mint azt még ritkán tapasztaltuk, jutalmazta törekvésüket. A tér szűke tiltja s különben is Nora már nem actualis, de alig tudunk ellent- állni a kisértésnek, hogy részletesebben fejtegessük Ibsen darabját, és színészeink, különösen Márkus Emilia asszony és Szacsvay űr érdekes alakításait, Meg kell tehát elégednünk, az előadás kitűnőségének általános okait keresni. Könnyebb volna talán kisebb színházban játszani? Vagy szívesebben játszanának a budai közönségnek ? Nem hiszszük ; mert a nagyobb színpadon is láttunk már kifogástalan Nora előadást, és a budai közönségnek miért volna érdemesebb jól játszani, mint a pestinek? Sőt inkább, budai ismerőseink különben panaszkodnak, hogy a külön föllépési díj elvonása óta épen a várszínházban játszanak művészeink kedvetlenül. És ha ez igaz, miért nem hatott ki ez a kedvetlenség épen Nórára ? De ne is találgassunk tovább. A dolog nyitja igen egyszerű. Norátazért játszták színészeink a telt ház feszült figyelme között kifogástalanul, mert Nora jó darab. Ha a nemzeti szín
