Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-01-30 / 5. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. január 30. 4 a választottnak, mint a kinevezettnek, a gyann látszatától is mentesnek kell lenni. Ezt azonban nemcsak a pártatlan, puritán szolgálat eredményezi, hanem a szigorúság, a melylyel az egész kar őrködik az adminisztráczió becsületén és a könyörtelenség, a melylyel minden a becsületére dobott árnyékot megtorol. A stréberség egyik ütőeszköze a: calumniare andacter ... ők gyanúsítanak, rágalmaznak, 'mert remélik, hogy tapad valami a gyanúsított és megrágalmazott egyéniségére. És jaj annak, a ki nem elég bátor a rágalmazókkal szemben. Elmerül az örvényben és számtalanokat ránt magával. A főváros tisztviselőkara is magára vessen, ha a köz- becsülésből kiesik. Ez pedig bekövetkezik, ha tovább is tétlenül tűri a gyanúsítást, a rágalmazást. Modern intézményeink. (Egy kis kritika.) A kilenczvenes évek oly nagyfontosságú intézmények létesítésének voltak tanúi, a melyek a főváros egyesülése óta már gyakran napirendre kerültek, de mindaddig nem jutottak a megvalósulás stádiumába. A megszilárdult pénzügyek megengedték, a rendkívüli mértékben meggyarapodott lakosság pedig egyenesen megkövetelte, hogy a főváros megadja polgárainak mindazon intézményeket, a melyek már minden nyugati nagyvárosban léteztek, daczára annak, hogy sehol annyi egyenes, közvetett, rendes és rendkívüli pótadót közönség nem élvez, mint a mennyivel a budapesti embert az ő specziális gondviselése ellátni iparkodik. Mihelyt azonban a nagy intézmények elvben határozatba mentek, világossá lón, hogy ezekre igen sok pénz szükségeltetik. így lett aktuálissá a 25, majd a 100 milliós kölcsön, természetesen nagy bankházak segélyével, a melyek hosszas tárgyalások után hazafias ön- feláldozással megcsinálták az üzletet, zsebreraktak csinos nyereségeket és mindezek mellett még oly kamatlábat állapítottak meg, a milyennel magánosok, nem pedig községek operálnak. Természetesen hangsúlyozták ezenfelül reményeiket is a megmentett főváros külön hálájára. Megvolt tehát a nervus rerum, kezdtek megvalósulni a korszakos konczepcziók. Gombamódra jöttek létre vásárcsarnokok, vízművek, középületek, de a mikor használatba jutottak, kisült, hogy cseberből vederbe kerültünk. A közönség a régi rossz helyett újat, drágát, de nem kevésbé rosszat kapott: A vízmüvek. Évek során szálló igévé vált, szidni a budapesti vizet. Minden járvány és minden rossz viccznek a víz volt az oka. Természetes, hogy az első dolog ilyen lépésre a régi szűrőtelepeknek új és egészséges vízművel való helyettesítése volt, Ez be is következett minél előbb. Sikerült megajándékoznunk fővárosunkat egy olyan vízművel, a mely ugyan a legdrágább vizet szállítja a kontinensen, de viszont a lehető legkorlátoltabb mennyiségben. Valahányszor több vízre van szükségünk, mint a mennyit kitűnő rendszerben épült kútjaink adni képesek, be kell kapcsolni a régi mesterséges szűrőtelepet. Ez pedig megesik minden nyáron, így tehát a nagy befektetéssel létesült művek összes haszna oda redukálódott, hogy azt a mikroba- és bacillus-mennyiséget, a mit azelőtt 1 liter vízben kaptunk, ma ugyanannyi jó vízzel keverve, 2 literre hígítva élvezhetjük. Természetesen ez a kitűnő szisztéma nem találkozott általános helyesléssel. Akadtak, a kik rósz néven vették azt, hogy a különben is sok fölösleges bajjal ellátott polgárság még a vízből is csak veszedelmet ihassék és követelték a hibák megállapítását és kiküszöbölését. A nagy elégedetlenség végre az illetékes köröket is elhatározásra kényszerűé és így színre került egy komédia a budapesti közönség megnyugtatására. Nagy nemzetközi szakértői ankét ült össze Budapesten, a melyre meghivattak Európa jeles vízmű szakértői, többek között egy olyan is, ki már évek óta nincs az élők sorában. A többi tudós azonban megtette a fővárosnak azt a szívességet, hogy zsebrerakta a pénzét és kimondotta a teméntelen anyagi áldozattal létesített vízműre, hogy bár jeles külföldi hasonló dolgok módjára van elkészítve, nem jó, még pedig azért, mert a mi egy helyt kitűnő, az rossz lehet másutt. Azaz röviden: Budapesten nem miniatűr bécsi vagy berlini vízvezetéket kell berendezni, hanem a specziális helyi viszonyok keretében kell megoldani a vízművet. Az egész dolog eredménye az lett, hogy a vízmű ugyan kitűnő, de a mi közönségünk nem tud bánni a vízzel, elégedjék meg annyival, mint más tisztességes nagyváros lakója. Igyék inkább sört, fürödjék a Dunában, a vízvezetéket pedig ne szidja, mert nem az hibás, hanem az a nagy folyam, mely bár tízszerese a Szajnának meg a Spreenek, mégis tizedrész annyi vizet sem akar adni. * A vásárcsarnokok. Hogy a nagy természet ilyen csúnyán rászedett bennünket, okultunk a saját kárunkon és a következő alkalommal •óvatosak lettünk. Meg kell állapítanunk előre, mit 'kívánunk és mire számíthatunk, ez lön a jelszó. Jövel hát statisztika ! Tabellákba foglaltunk mindent. A kontinens nagy városainak adatai alapján megállapíttatott, hogy Budapesten hol, milyen és mennyi vásárcsarnok kell. Általánosan ismeretes, hogy ez az intézmény találkozott a közönség legélénkebb érdeklődésével. Mindenki előre örült neki. Szálló ige lett az a rend, figyelem, pontos kiszolgálás, a mi a vásárcsarnokokban uralkodni fog. Mindenki örvendve várta azt a meseszerü olcsóságot, a mi előáll majd, ha a termelők direkt a közönséggel juthatnak érintkezésbe. Már láttuk azt a mesebeli vasárnapi tyúkot, a mit a főváros urai ily módon a szegény adózó publikumnak megszereznek. Be kell vallanunk, és ez örömmel tölt el mindenkit, hogy az intézmények technikai része igen sikerült. VásárI csarnokaink kitünően megtervezett, fölszerelt és berendezett paloták, bátran kiállják a versenyt bármely külföldi hasonló intézménynyel.
