Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-01-30 / 5. szám
II. évfolyam. Budapest, 1899. január 30 5. szám. K Ö ZIG A Z GAT ÁS I HÉT í LAT. Előfizetési ára: Szék Eszti És kiadja: Szerkesztőség és kiadó: Egész évre .............................. Fé lévre................................... G f rí. . 3 frt. DR- BARTHA SÁNDOR. IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. A tisztviselő becsülete. A választott tisztviselő függetlensége sokkal korlátoltabb, mint az élethossziglan kinevezetté. A választott tisztviselőnél a közbizalom nyilatkozik meg a választás tényében, míg a kinevezésnél az intéző felsőbb hatóság belátása, gyakran csupán a jóakarata a döntő tényező. A választott tisztviselő az elnyert állást nem biztosíthatja maga részére csupán ambicziózus munkával, szorgalommal, pártatlansággal ; mert az állása, a jövője érdekében kénytelen a választóival szemben, ha csak egy hajszálnyira is eltérni a köztisztviselői merev állásponttól. Hahóthy Sándor, a tanács részéről megválasztott felsőbb leányiskolái igazgató, azzal köszöntötte Pesti Ferencz IV. kerületi elöljárót a tiszteletére rendezett banketen, hogy egyike azoknak a keveseknek, ,,a kit a magasabb intelmek nem csábítanak olyan tettekre, a melyek nem a meggyőződésből fakadnak“. Nagyon érdekes aposztrofálása ez a mondás a választott tisztviselő részéről egy másik választott tisztviselőnek. Mind a kettő holta napjáig biztosított állást foglal el. Mind a kettő ismeri a választás kellemetlen esélyeit s bizonyára meg tudja becsülni azt, hogy ő már választott, nem pedig konkurrens fél. Csakis ennek a biztosságnak a tudata adhatta a leányiskolái igazgató szájába azt a keserű nyilatkozatot, a melynek az az el nem mondott értelme, hogy, sajnos, igen sok az olyan tisztviselő, a ki mást tesz, mást mond — a magasabb intelmek hatása alatt, mint a mit meggyőződése sugall. Ez a burkolt czélzás szomorú bizonysága annak, hogy a községi tisztviselő nemcsak a választói előtt vesztett a reputácziójából, hanem a választottjai előtt is. A főváros tisztviselőkarát iniért-miértnem, okkal vagy ok nélkül, a lakosság minden rétegében bizonyos formában meggyanúsítják. Az egyikről rebesgetik, hogy X. bizottsági tag kedvéért akármire hajlandó; a másikat a maga részére tett illetéktelen kedvezmények felhasználásával vádolják ; egy harmadiknál arról van szó, hogy a vállalkozók malmára hajtja a vizet; a negyediket részesnek mondják valamely vállalat túlkapásaiban; az ötödik uzsorás a közpénzzel; a hatodik megfordította az előbbinek: szórja a közvagyont és több efféle alaptalan, vagy nem komoly suttogások folynak a város hivatalnokairól. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Mi sem mondjuk tehát, hogy minden vád már születésétől fogva alaptalan. Bár lehet, hogy így van s a legtöbb gyanúnak félreértés a szülőapja. De és ez tény — a főváros tisztviselői, joggal vagy nem, tűrik a vádakat. A polgármester nyugodtan hallgatja annak az úrnak az előadását, a ki egy versenyből kiesett anonim vállalkozó nevében öt főtisztviselőt vádol meg egyszerre. Sőt tovább megy; kihallgat az érdekeltek közül hármat, a kik ilyenformán tudomásul veszik, hogy anonimus úr jóvoltából ők ezentúl gyanú alatt állt) urak. A három főtisztviselő kézzel foghatóan igazolja magát, de mégis rajtuk szárad a gyanú, a melylyel a nagy ismeretlen illette őket. A mérnöki hivatalba ádáz csatakiáltással beront egy kőművesből vállalkozóvá avanzsált úr és nem respektálva főmérnököt, műszaki tanácsost: olyan hangon veszekszik és ripakodik egy fölesküdött mérnökre, a milyen hangot talán a kőműves legénye sem tűrne el. Sem a polgármesternél a három főtisztviselő az anonimus úrral szemben, sem a műszaki tanácsosnál a mérnök a vállalkozóval szemben nem kapott elégtételt. Mert fölöslegesnek tartották talán a köztisztviselő méltóságát, felsőbbségét éreztetni a gyanusítóval és a tiszteletlenkedővel ? Vagy mert érzik, hogy a köteles becsülést, a melylyel mindannyian tartozunk a közérdek szolgálatában állóknak, már nem bírják? Az első esetben hibát követtek el; a második esetet pedig az elkövetett hibák következményének tekintsék. A köztisztviselőnek, talán még inkább
