Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-01-23 / 4. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 9 1899. j any ár 23. És mégis mit látunk ? A takarékos főváros kiköti a vinculumokat, kötelezi a vállalkozókat, megszerkeszti a szerződéseket és a jogok gyakorlói, a jogosultságok őrei, a közvagyon sáfárjai nem a szerzett jogokat őrzik meg, nem a maguk által alkotott szerződés pontjait tartják be, hanem kegyeket gyakorolnak, elnézők, engedékenyek s a kikötött kötbérek, a vállalt munkák teljesítésének biztosítékai, a késedelem által okozott veszteségek és elmaradt hasznok egyenér- tékei maradnak írott maiasztok, a melyeknek senki sem szerez érvényt, a melyet nem azért iktattak be a szerződésekbe, hogy azoknak biztosítását növeljék, hanem azért, hogy legyen mit lekönyörögni, hogy legyen mit elengedni. Ez pedig, igen tisztelt tanács urak, se nem igen üdvös, se nem méltányos. Tessék szerződéseket kötni vinculumok nélkül, ha azt hiszik, hogy erre felhatalmazást kaphatnak; de ha azt tapasztalják, hogy igenis szükséges és fökelléke az ilyen munka-szerző léseknek, az ilyen határidős szerződéseknek a kötbér, akkor ne tessék a köz rovására nagylelküsködni. Pozitív adatokkal szolgálhatok. A sertés-vágóhíd és a marhavásártéri közistállók vállalkozóival megkötötték a szerződéseket és súlyos kötbéreket kötöttek ki benne, ha az egyes anyagok és teljesítmények idejére el nem készülnek. Kérdem : elkészült-e a Sehlick-gyár ? Nem! Kifizetett-e a kikötött vineulumból csak egyetlen kraj- czárt is ? Nem ! Olyan gyöngén állana a Schlick-féle gyár, hogy a tanács urak irgalmára szorult? \ agy olyan gyönge az ő üzleti ígérete, hogy magától értődő, hogy azt nem tudja betartani ? Képes-e a szerződésben vállalt kötelezettség teljesítésére vagy sem: Ha igen, tessék nála behajtani a kötbért, mert az ö hanyagsága az oka a késlekedésnek ; ha nem, tessék a szerződést feloldani s a Schlick-gyárat a városi konkurren- cziákból kizárni. Vagy teljesítette-e vállalt kötelességét a Lemberg er S. és fiai czég ? A III. kerületi elöljáróság útépítkezésénél a Hidegkúti mészkőbánya társaság ? Mindezek faktumok, mindezekkel szemben jogai vannak a fővárosnak, mért nem érvényesíti ? És ha ezekről tudva a nagyközönség bizalmatlan a főváros adminisztrátoraival szemben, ha soha meg nem szűnik a pacsmogó pletyka, ha csúnya hírét keltik a fővárosi tanács önzetlenségének és pártatlanságának — akkor vessen ez a tanács magára, mert bármilyen tiszta is legyen a lelkiisme- rete, a látszat ellene bizonyít és mert a más pénzéből nagylelküsködik — bizony közel áll a bűnhöz. % Vasúti szakosztály. A zsékes-főváros fejlődő közigazgatásában a tervezett vasúti szakosztálynál alig lesz fontosabb iigykürű ügyosztálya. Mérhetlen sok anyagi érdek fűzi a várost már a jelenben is a közúti vasutakhoz és jelentős kérdés reá nézve, hogy a már megkötött szerződésekben lefektetett jogok és kötelezettségek szigorú lelkiösmeretességgel betartassanak. Ez szól a jelenre. De sokkal aktuálisabb hivatása lesz a vasúti szakosztálynak a folyton terjedő vasútihálózat irányának és rendszerének helyes megállapítása körül. A székes-főváros közlekedési politikájának helyes vagy helytelen irányú megállapítása, szóval egy szerencsés alapra fektetendő közlekedési rendszer csomópontja vár sikeres megoldásra. Tapasztalatból kellett sajnosán meggyőződnünk, hogy a jelenleg fönnálló vasúti szerződések rendelkezései nem a székes-főváros javára billentik a mérleget. A város részére biztosított jogok és anyagi haszonvételek bizony nagyon ősztövérek. A pontozatok egyes részeikben pontatlan szövegezésükben, tág magyarázatokra szolgáltatnak okot. Sok esetben még a város világos kárára félre is magyarázhatók, éppen mert zavarosak és a preczizitás híjával kibúvókat engednek, a miknek szemfüles társulataink jó hasznát látják. Súlyos baj az is, hogy vasúti ügyeinkben magában a törvényhatóság bizottságában ép azok a hangadók, kik közúti vasúttársulatainknál is részint mint nagyrészvényesek, részint mint igazgató- tanácsosok. szóval mint e nagy vállalatok részesei szintén érdekelvék. Az inkompatibilitás elve pedig még a papiroson is oly lazán nyer kifejezést, hogy gyakorlati alkalmazásában értéktelen formalitássá zsugorodik. Alkalmazzák is, nem is. A mivel tág teret nyitnak olyan jogosulatlan befolyásoknak, melyek kihatása alatt okve- tetlenűl a székes-főváros és a nagy közönség érdekei csorbulnak. Akár az anyagi részesedést, akár a tarifa- kedvezményeket tekintsük. Közúti vasútközlekedésünk sok viszonylatban még a szakaszjegyek mellett is túlságos drága. Ellenőrző és átszálló rendszerében czélszerűtlen és vexatorius. A közúti közlekedés azon gyakorlati ideáljától, hogy egy minimális díjtétellel végig járhassuk a várost Dunáninnentől Dunántúlig bármely vonaton és akármely kocsi használatával, még ideális távolban vagyunk. Munkásaink drágán utaznak és több vonalon csak késve érkezhetnek telepeikre, mert a menetek nem elég korán indulnak. Van a mi közúti vasútügyünknek egy nagy szoczi- ális sebe is, melynek gyógyítására a székes-főváros, mint egyenrangú szerződőfél, más európai nagyvárosok páldá- jára, szintén teljes joggal befolyhatna, ha ez mint enge- délyezőnek eszébe ötlött volna. Ez a nyílt szocziális seb az a fehérrabszolga rendszer, mely az alkalmazottak testi erejének határtalan kihasználásában és a drágasági viszonyokkal éles ellentétben álló silány díjazásban nyilvánul. Szolgálati pragmatika hiányában pedig a legnagyobb önkény kútfor- rásává lesz. 16—20órai megfeszített szolgálat36frt havi fizetésért ez messze túl esik azon a határon melyet a jogosultság egy közvállalatnak ^alkalmazottaival szemben, humánus felfogással megszab. A részvényes uraktól e téren még a legemberiebben gondolkozó és érző vezérigazgató törekvései mellett sem várunk abszolúte semmi javulást. A kupónnyíró ollóra hiába apellálna maga a megváltó is. Az alkalmazottak jogai, érdekei is csak úgy lesznek megállapíthatók és biztosíthatók, ha a székes-főváros mint engedélyező azokat a tőle függő engedély megadásakor szerződésileg kiköti. Ezzel a jogával élt a párisi községtanács legutóbb
