Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-01-23 / 4. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. január 23. Pedig mindez Budapest tenger nyomorúságából és szegénységéből csak egy sugár. Igaz, hogy ez is elég messzire bevilágít, de azért a városszerte terjedő és ezerféle alakban bujdosó nyomor valóságos képéről fogalmunk sincs és addig nem is lehet, míg általános szegényügyi statisztikánk nem lesz. Mióta sürgeti a sajtó, a közjótékonysági ügyosztály és minden gondolkozó ezt a szegényügyi statisztikát, de azért csak nem akar megszületni. Persze, a villamos vasutak részvényeiről kellemesebb jegyzéseket vezetni, mint a köznyomor kurzusáról, ez több mint bizonyos. De az is kétségtelen, hogy a székes- főváros közjótékonysági igazgatására a nyomor statisztikája talán nagyobb fontosságú volna — ha lenne. De hát nincs, és hogy miért nincs és mikor lesz, azért egyetlen városatyának sem fajúi meg a feje. A szegényügy nálunk valóban szegényügy, a mivel nem tanácsos a közgyűlési buffet hangulatát megzavarni. És most vessünk azok tájékoztatására, kik az élet sötét oldalával is foglalkoznak, egy pillantást ilyen menedékhely belső életére. Azt hisszük, egyről következtethetünk a többiekre is. A fekvőhelyek az év minden havában kapósak. Télviz idején esténként 20—25 férfi, 5—10 nőnél is több jelentkezik, mint a hányán férnek. Ezeket tehát vissza kell utasítani. Lehet, hogy egy másik menedékhelynél próbálnak szerencsét. Lehet, hogy künnrekednek az éjben. Ez pedig köztudat szerint rossz tanácsadó. Ilyen nagy kereslet mellett természetesen nagy erőfeszítésébe kerül az intézeti gondnoknak a későn jöttékét elutasítani és a rendet föntartani, mert mindenki védekezik attól, hogy hajléktalanul maradjon. Yan tehát dulakodás, káromkodás, sirás és jajgatás esténként bőven és egy ilyen intézetnek a gondnoka már itt e siralom völgyében kiérdemli a mennyországot. Az emberben lévő bestia persze ilyen kétségbeejtő helyzet hatása alatt támad föl leghamarabb. Legkövetelőbbek, legkevésbé fékezhetők azok, kik a menhelyben gyakran megfordultak és azt már sokszor igénybe vették. Ezek azt hiszik, hogy e czímen jogot is szereztek Semmi szin alatt nem akarják elismerni, hogy egymásután háromszornál többször a menedékhelyet a szabály értelmében igénybe venniök nem szabad. Azzal argumentálnak hogy az intézet csakis budapesti fiák részére (minő burgerpatriotizmus!) van ideállítva. Ha kiküldik őket, válogatott gorombaságokkal hálálják meg a múltban élvezett jótéteményt. Találkoznak erőteljes, munkabíró egyének, kik képesek volnának lakást bérelni. De ennek árát inkább elisszák. Jellemző, hogy az átutazók száma évről-évre növekedik, a mi a szegénysorsuak életviszonyainak nagy hullámzására enged következtetni. Legtisztesebb viseletét az idegenek tanúsítanak és az emberi természet javára legyen betudva az a tény, hogy nem kevesen akadnak, kik az intézet jótékonyságát még meg is köszönik. Ennyit ezen menedékhelyről. Kíváncsian várjuk a többiekről szóló évi jelentéseket. Közérdekűek mind Mert bepillantani engednek a társadalmi nyomor kohójába, a hol éjjel-nappal izzik a szenvedély, a szegénység, a bűn és a kétségbeesés A vízóra. A tizenkilenczedik századnak legveszedelmesebb találmánya a vizóra. A jó ősök bizonyosan agyonverték volna azt az urat, a ki az ördöngős masinát kitalálta. A czivilizáczió azonban megengedi, sőt üdvözli a nagy találmányt, a melynek segítségével a hatóság belenézhet a poharunkba s kiszámítja, hogy hány pohár vizet iszik napjában a közönség. Még szerencse, hogy a vízóra annyira megbízhatatlan, hogy a közgyűlés kénytelen volt tiltakozni a kötelező behozása ellen. A tudomány nagy barátait azonban nem alterálja a közgyűlés tiltakozása. A vízvezetéki szabályrendeletnek van egy szakasza, a melyet addig nyújthatnak, a meddig akarnak s a tudomány emberei fölfegyverkezve ezzel a szakaszszal nyugodtan várnak, a míg kiszomjúztatják a közönséget, s akkor kimondják a, vízóra győzelmét. Ez a szakasz megengedi a hatóságnak, hogy vízzel dolgozó iparvállalatoknál s a hol kert van, a vizórát fölállítsa. Csak természetes, hogy a vízvezetéki igazgatóság iparvállalatnak deklarálja a kávémérést, az ügyvédi kamarát, a bankházat, s kertnek mondja az udvart, a melyben egy fa száraz ága unatkozik. S megjön a parancs, hogy tessék be- állítani a vízórát. Ha még egyszerűen be lehetne állítani. De a tulajdonosnak aknát kell csináltatnia s az óráért tetemes bérösszeget fizet. A vízóra minden háznál többe kerül egy esztendei víz áránál, s ha a főváros a hasznát százkét perczentről kétszáznégy perczentre emelné föl, a közönség még mindig kevesebbet fizetne s elkerülné a sok zaklatást. Soha a vízóránál ördöngősebb masinát nem láttam. A vízórának az a sajátságos tulajdonsága van, hogy sohasem mutat pontosan. Megtette egyszer, hogy az elzárt és senki által nem használt villában, a melynek egész télen a kapuját sem nyitották ki, egy télen néhány százezer liter víztúlfogyasztást mutatott. De a mint lapozgatom a vízvezetéki igazgatónak hónaponként kiadott jelentését, kénytelen vagyok konstatálni, hogy a vízóra, ha megbízhatatlan is, de föltűnően konzekvens. A jelentésben mindig ki van mutatva, hány vízórát vizsgáltak meg a bérlő kérésére. Valamennyi hibásan mutatott. De a szűrt vizet kivétel nélkül mindig a hatóság kárára mutatta, a szüretien vizet pedig a fogyasztó kárára. Ezt mondja a jelentés és én akczeptálom, noha jól emlékszem, hogy milyen jóízűen mulatott annak idején a közgyűlés, a mikor Steiger Gyula és Hüttl Tivadar fölolvasták a hivatalos jelentést, hogy hány millió literrel mutatott az óra többet az egyik napon, mint a másikon. De hát az igazgató jelentése szerint a vízóra a drága szűrt vizből mindig kevesebbet mutat, az olcsó szüretien vízből mindig többet. Úgylátszik, hogy a vízóra szellemi erőkkel is föl vagyon ruházva. A vízórának szerencsére kisszámú barátai azonban arra hivatkoznak, hogy a zsebórák sem járnak egyformán, de azért senkisem mondja megbízhatatlannak a zsebórát. Igazuk van. Az egyik késik, a másik siet. De azt mégsem lehet mondani, hogy a világ valamennyi zsebórája siet. A zsebórából hiányzik a szellem s hol többet, hol kevesebbet mutat. A vizóra azonban a szűrt vizből mindig kevesebbet, a szűretlenből mindig többet mutat.
