Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-09-11 / 33. szám
10 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. szeptember 11. A mérnöki hivatal az átiratra kijelenti, hogy a főváros az ajánlat után nem is gondolhat a cserére. Az L, II., III. és V. számú terület ugyanis magántulajdon, a melyet előbb meg kellene szerezni; csakis a IV. számú terület a fővárosé. Ettől eltekintve a Vérmező mindössze 23 kát. hold és 1881 □-öl összesen 38,081 négyszögöl. A cserébe kért ingatlanok területe 377 kát. hold, vagyis 003.200 négyszögöl. A Vérmező értéke, ha négyszögölét 80 forintjával számítják: 3.046,480 frt, a cserébe kért ingatlanoké, ölét 10 forint átlagban számítva: 6.032,000 forint. Legjobb tehát, ha a főváros lemond a cseréről. A gyepmester-telep. Könnyelműbben alig dobtak ügyet az örök elpos- ványosodásba, mint a hogy a gyepmesteri telep megszüntetésére vonatkozó tervezetet a tanács VIII. ügyosztálya félretette. A terv egy jóravaló, közegészségi szempontból régóta szükséges czivilizácziót lenne hivatva a fővárosba átültetni. Olyan intézményt, a melyet a műveltnek hiresztelt nyugat majd minden valamire való községében megtalálunk. Budapesten nem megy oly köny- nyen egy ilyen életbevágó újítás, mert nehéz az embereket a maguk érdekéről, még nehezebb a közérdekről meggyőzni. A gyepmester-telep mai formájában nem maradhat. Ezt esztendőkkel ezelőtt belátta és elhatározta a tanács. A talált állatok lebunkózása, az állati hullák elásása a gőz és villamosság korában nagyon is primitív. Különösen akkor, a mikor a gyakorlati élet kézzelfogható példákat mutat az e téren követendő eljárásra. így gondolkozott a tanács. E miatt küldötte tanulmányútra Violatanácsost és Schermann t. főorvost. És ők meg is feleltek küldetésüknek. Tanulmányútjukról terjedelmes jelentéseikben, majd utóbb a reformra vonatkozó szabályrendeletben akkép állították elénk a thermokémiai intézetet, hogy annak sürgős és soronkívül leendő felállítását az egész város, minden érdekelt fél bízvást várhatta. Nem történt semmi. A fontosnak hitt közegészség- ügyi reformmal úgy elhallgatott a főváros, mintha soha hírét sem hallotta volna. Az ügyosztályok között dúló antagonizmus prédája lett a tervezet. Az elnöki B. elkészítette és áttette a VIII. ügyosztályhoz. Ez félretette s most már hónapok óta heverteti. Mintha nem is léteznék az egész tervezet, a melyet két komoly tisztviselő szakszerű formában a mérnöki hivatallal együtt úgy állított össze, hogy ahhoz tenni, vagy abból elvenni nem kell semmit. A VIII. ügyosztálynak csupán formai szempontból kellene tárgyalni a tervezetet; dolga nincs vele. De nem teszi, a míg a polgármester meg nem kérdi a hever- tetés okát. Csakis így lehet remélni, hogy a tervből valóság lesz s a fővárosból kiküszöbölünk egy ósdi, veszedelmes és undorító fészket, amely közgazdaságilag, de még inkább köegészségi szempontból nagy hátrányára van a fővárosnak. A jótékony egyesületek. Motto : Sok beszédnek sok az alja. A városházán nem ismerik ezt a közmondást. Ott sokat beszélnek, nagyon sokat, hogy mennél kevesebbet kelljen tenniük. S annyit beszélnek és nem tesznek semmit. A jótékonysággal való visszaélés meggátlása a télen szálló ige volt. Üléseket tartottak, a melyeken sokat szónokoltak, de nem tettek semmit. Pedig — a mi csodálatos — a belügyminisztert is érdekelte a dolog, annyira, hogy vizsgáló bizottságot küldött ki a panamás egyesületek ellen. A bizottság energikusan kezdte a működését, majd itt, majd amott hallatott magáról. Azután elaludt a nyárral ; elolvadt a melegtől. A polgármester úr is komolyan fogta a kérdést. Rögtön szervezett egy ad hoc bizottságot, a mely pro- grammot adott az ellenőrzésről, a visszaélések megszüntetésének módozatairól. A közgyűlést mód felett elragadta a nagy munkálkodás láttára az öröm. Óriás lelkesedés, a bűnös manipulácziók ki vannak irtva .... görög tűz, tableau. A tisztelt egyesületek azóta rendre magukhoz tértek. Persze a görögtűztől nincs mit félni. Miniszter, polgármester beletörődött a változhatatlanba, S a házassági, temetkezési és betegsegélyzés czímén űzött visszaélések vígan folytatódnak Senkisem törődik amisera plebs fillérjeivel, a miket a szájától húz el, hogy a dologkerülő, léha egyesületi vezérférfiak uras életét biztosítsa. Ez a magasabb humanizmus. Hogy így van, hogy nem történt semmi, igazolja az alábbi hírecske, a melyből kitűnik, hogy a sok beszéd helyett tenni kellett volna valamit. Nincs egy éve, hogy megalakult Budapesten az „Első budapesi masseur-, frotteur-, tyukszemvágó- és úszómesterek szak- és nyugdíjegyesülete", már is úgy elfogyott, mint négy hét alatt az új hold. A nagyerejű tagok ugyanis más alkalmas idegen hiányában csakhamar egymáson kezdték gyakorolni mesterségüket s akár masszírozás, akár frottirozás czímén jól meg- dögönyözték egymást. E dögönyözés volt egyelőre az egyesületi szakmüködés, a megdögönyözötteket pedig betegsegélyezték. Nyugdíjra még nem kerülhetett a sor, mert a nyugalom egy pillanatra sem állott helyre, sőt még — üres lévén a kasz- sza — a díjjal sem rendelkeztek. Ilyformán lassanként már nemcsak a mesterek úsztak, hanem maga az egyesület is az adósság és szenvedélyek árjában, mit a tyukszemvágók közbelépése a dolog természete szerint csupán növelt. A bajok nőve- i kedtével a tagok száma lassacskán apadni kezdett, míg nem egy szép napon az elnök nem talált több eleven tagot a saját ] személye körül, mint a hány szóból áll az egyesület czíme. j Ezek azonban — a legjava legények — a „megfogyva bár, ] de törve nem" elvéhez híven annál nagyobb kedvvel és kitartással csoportosultak szeretett egyesületük érdekében felvenni I az élet-halálharczot. Ennek során történt, hogy az egyik —- I állítólag kidögönyözött — néhai tagtárs panaszt tett a fővárosi tanácsnál, melyben mindenféle csúnya vádakkal illeti az egyesület vezetőségét és a hatóság közbelépését kéri. A tanács az 1. kerületi elöljárósággal vizsgáltatta meg az egyesület ügyeit, s a vizsgálat eredménye felől ma érkezett be a részletes jelentés. E szerint a visszaélésekre vonatkozó vádak hamisaknak bizonyultak, mert az egyesület pénzkezelése teljesen rendben folyik ; az elnök igen lelkes ember, ki az egyesület érdekében