Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-01-16 / 3. szám
1899. január 16. Ha tehát mindezek után a székesfőváros házilagos kezelés mellett összes munkásait a fenti módozatok szerint, a munkások minden hozzájárulása nélkül 10,050 frt költséggel részesíthetné segélyezésben, a kerületi pénztárnál azonban csak a főváros járulékai évenkint 7012 frt 42 krt tennének ki, de emellett a munkások a magukéból még ezen összeg kétszeresét tartoznának befizetni, mi mégis határozottan a mellett vagyunk, hogy a székesfőváros összes munkásait a budapesti kerületi pénztárnál biztosítsa, mert itt kedvezőbb az osztályozás, sokkal nagyobb és jobb a segély, mint a házilagos módszernél, a családtagok is részesülnek segélyben, a kórházi ápolás kedvezménye nagy előny és nagy segély, sőt a kerületi pénztárnál munkanélküliség esetén sincsenek a munkások teljesen segély nélkül. Ha tehát elfogadjuk is azt, hogy a főváros 10 ezer forinttal bírja munkásait az igére segélyben részesíteni, a kerületi pénztárnál pedig a segélyezés neki és munkásainak 21 ezer forintba kerül, azt kell mondanunk, hogy a kerületi pénztár nagyobb és terjedelmesebb segélyei megérik a nagyobb összeget is s igy a két összeg közti különbözet kiegyenlítődik. Nagy tévedés végül azt hinni, hogy a házi'agos betegsegélyezés a székesfőváros közegeinek munkáját nem szaporítja. Nem szólva a kerületi orvosok és szülésznők elkedvetlenedéséről, ha ők újabb teendőkkel bízatnak meg, a számviteli hivat, .lók annyi apró cseprö dolgot kapnak a betegsegélyezés folytán, hogy az őket rendes teendőik teljesítésében akadályozni fogja. A ki a betegsegélyző-pénztári belkezelést csak némileg ismeri, az tudja, mennyi babrálás van a sok igazolással, munkabér megállapítással és osztályozással, de még a segély kiszolgáltatásával is. Annyi bizonyos, hogy a székesfőváros bürokratikus ügyvitele mellett a gyors segélyezés illuzóriussá fog válni. Ugyanezért, ha azokat az alaki módozatokat, melyek szerint a budapesti kerületi pénztár a fő város munkásait betegség esetére szóló biztosításra elvállalni Ígérkezett, még egyszerűsítik, mert azok nézetünk szerint a székesfővárossal szemnen kétségtelenül egyszerüsithetők is, a kérdés könnyen megoldható lesz. Különösen pedig a nyilvántartások és befizetések módjai külön szerződésben is megállapíthatók a főváros és a kerületi pénztár közt, mert e részben sem a törvény, sem az alapszabályok tilalmat nem állapítanak meg, sőt konstatálhatjuk, hogy a vidéken nem egy helyen a töneges, az „en bloc“ biztosítása is fennáll. De mivel ily részletek megállapítása és kijelölése nem a szaksajtóra, hanem a szerződő felekre tartozik, érthető, hogy mi nem akarunk a tanácskozások és megállapodások elé vágni; legfölebb hivatkozunk a székesfőváros balesetbiztositási szerződése 4. §-ára, mely a dolog természetének megfelelöleg'itt is alkalmazható és e szerint a sok ki- és bejelentési nyilvántartás elkerülhető volna ; a teljes kimutatás és végelszámolás pedig az év végén történne. A Szent Gellért-kórház A járványos betegségek hatása alatt a törvény- hatóság rendesen hoz egy kis külön áldozatot a köz- egészségügy érdekében, eltekintve a rendes kórházi és egyéb egészségügyi kiadásaitól. Ilyen áldozatra készség van abban az 1892-ben a kolerajárvány 9 idejében hozott határozatában, a melyben kimondotta, hogy az Üllöi-ut, Ernő-utca és Markotányos-utca között elterülő ócska barakkok helyett modern járványbarakkokat épit, amazokat pedig lebontatja. A határozat alapján Kauser József még 1892-ben kidolgozta a járványkórház terveit, az egész kérdés azonban a kolera elmúltával elvesztette az aktuális- ságát s a járványos barakkok lekerültek a napirendről. Szó sem esett róluk a tavaly Bécsben kiütött pestis esetekig, amelyek újra fölszinre kerítették az ügyet s a törvényhatóság a rémület hatása alatt hamarosan megtett mindent, hogy a járványbarakkok felépüljenek. ■ A barakkok helyéül a Szent László-kórház mögött elterülő 20.009 négyszögöl területet jelölték ki, s elhatározták, hogy a hatalmas telek rendezése, bekerítse, csatornázása és három járvánv-pavillon felépítése mennél előbb megtörténjék. Az elnöki B. ügyosztály részéről Viola Imre tanácsos és Melly Béla tanácsjegyzö erős akarattal vezették a tárgyalásokat s buzgalmuknak köszönhető, hogy a nagyfontosságu tervből rövid két hónap alatt valóság lett. A mérnöki hivatal részéről Honig Dezső mérnök készítette a részletterveket és a költségvetést, amely a barakkok létesítésére három alternativ irányban került a tárgyaló bizottságok elé. Az elfogadod terv szerint a barakkokat tégla alapon favázas szerkezettel, kivül- belül gipszfallal kellett megépíteni. A tervek elfogadá-a után tartott árlejtésen a barakkok építését, mint fővállalkozó, a Gregersen G. és fia cég kapta: a kőműves, ács, aszfalt és egyéb főmunkákat. A belső világítási, csatornázás és vízvezetéki felszereléseket Szepessy Sándor, a Wünsch-féle gipsztáblákkal való burkolást Hoffbauer Károly kapta meg. A vállalatban a cement-munkákat: Schön Adolf, a kátrány-munkát (aszfaltozást): dr. Heidlberg Tivadar, a lakatosmunkákat: Ozarovszky Henrik végezte. A rendkívüli munkaerővel forszírozott építés következtében már december végén elkészült: a beteg- felvételi, a megfigyelő és a kórpavillon. Az átvételt e hónap 11-ére tűzték, amikor a telepen a főváros részéről Viola Imre tanácsos, dr. Melly Béla tanácsjegyzö, Kauser János és Horváth József bizottsági tagok, dr. Müller Kálmán kórházigazgató, dr. Sckermann Adolf főorvos, a mérnöki hivatal részéről Máltás Hugó műszaki tanácsos, Hönig Dezső mérnök jelent meg, hogy a barakkokat átvegyék s egyben megállapítsák a vállalkozókra kötelező jótállási határidőt. A b zottság megvizsgálta a pavillonokat s egyeskisebb változtatásoktól eltekintve, a munkákat rendben levőnek konstatálta s az épületeket átvette. A járvány barakkoknak most elkészült csoportja 73.000 forintba került. A tovább építést a jövő évben folytatják, amennyiben akkor kezdik meg : 14 betegpavillon építését egyenkint 40 ágyra; 1 pavillont az apáca ápolónők részére; MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
