Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)

1899-01-16 / 3. szám

8

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

1899. január 16.

Midőn a székesfővárosi tanács pénzügyi és gazdasági ügyosztálya eme cél megvalósitását foganatba venni akarta, a következő kérdéseket vetette föl: a budapesti kerületi betegsegélyző pénztárnál blztositsa-e munkásait, vagy ezek részére külön fővárosi betegsegélyző pénztárt állítson föl, avagy végre munkásait betegség esetén házilag kezelje és segélyezze-e ?

Az ügyoszlály által készített alapos és a kellő statisztikai adatokkal fölszerelt előterjesztés a két előbbi módozatot elveti és a harmadik álláspontra helyezkedik.

Azt a módozatot tartja a tervezet keresztülvihetőnek, mely szerint a székesfőváros kijelenti, hogy a szolgálatában levő összes állandó munkásainak, minden hozzájárulásuk nélkül betegség esetén ,a következő segélyeket nyujfj i:

' I. Orvosi segélyben részesíti őket a kér. orvosok által. a női munkásoknak pedig szülés esetében ugyancsak ingyen a szükséges szülészeti támogatást biztosítja a kér. szülésznők ál - tál, a következő korlátozások mellett :

a) A főváros szolgálatában álló munkás köteles magát a kér. orvos gyógykezelésének s az általa választott gyógymódnak feltétlenül alárendelui és munkába lépéskor ezen kötelezettség elvállalására vnnatkozó „Nyilatkozat“-ot aláírni.

b) Oly munkások, kik munkábalépésükkor ezen „Nyilatkozat" aláírását megtagadnák, a főváros szolgálatában föl nem vehetők.

c) Az esetben, ha a munkás megbetegedése alkalmával a kér. orvos utasításainak ellene szegülne s az általa alkalmazandó gyógymódot követni nrm akarná, táppénz nyújtására igényt nem tarthat.

II. Ingyen gyógyszerben részesíti őket s a szükséges gyógyászati segédeszközökben (szemüveg, mankó, sérvkötő stb.)

III. Táppénzt ad nekik az esetben, ha a betegség keresetképtelenséggel jár és három napnál tovább tart, a megbetegedés napját)!, illetve ha a megbetegedés délután történt, a reá következő naptól száiniLva a kereselképtelemég tartamára, de ha a keresetképtelenség előbb véget nem érne, legfeljebb 20 hétig és pedig:

«) női munkásoknak 80 kr. napi bérig napi 40 krt;

ß) női munkásoknak 80 krtól 1 frt 50 krig terjedő napi bérrel napi 50 krt;

'/) férfi munkásoknak (»0 krtól 1 írtig terjedő napi bérrel napi 60 krt:

S) férfi munkásoknak I írttól 1 frt 50 krig terjedő napi bérrel napi 70 krt;

f) férfi munkásoknak 1 frt 50 krtól 4 írtig terjedő napi bérrel napi 80 krt.

Ezen összegű táppénz nyújtása azonban az alábbi korlátozásoknak van elávetve :

a) A biztosításra nem kötelezett munkásokra a táppénz nyújtása csakis visszavonásig és az esetre szól, ha a főváros szolgálatában megszakítás nélkül már legalább 30 napot töltöttek.

b) Ha egy munkás nyolc heten belül ugyanazon betegségbe es k vissza, a második megbetegedés az első folytatásának tekintendő.

IV. A főváros szolgálatában levő női munkásoknak gyermekágyi megbetegedés esetében a táppénzzel egyenlő összegű gyermekágyi segélyt ad, ha a főváros szolgálatában megszakítás nélkül már kilenc hónapot töltöttek, a lebetegedés első napjául! számítva négy hétig. Ha pedig a szülésből kifolyólag liosz- szabb tartamú betegség áll elő, a betegágyas nő további időre is, azonban legfeljebb 20 hétig igényt tarthat táppénz nyújtására.

V. A főváros a szolgálatában levő állandó munkások elhalálozása esetében 30 forint temetkezési segélyt ad a hátramaradottaknak, illetve ezen összegnek megfelelő temetés végzésére szóló utalványt.

Ha most már eme segélyezési módozatokat tekintjük, úgy találjuk, hogy a segélyezések közül az orvosi- és gyógyszersegély, valamint a szülészeti támogatás korlátlan ugyan, de azért a segélyzésí módokat összeségükben még sem tarthatjuk az 1891. évi XIV. t. c. 7. § átiak és a budapesti kerületi pénztár segélyezési módjainak és mérvének megfelelőknek. Nevezetesen a táppénzek összege kevesebb, mint a nap béri k fele, mi a törvénynyel ellenkezik. E tekintetben nem szolgál mentségül sem az osztályozás, sem az átlagos számítás, de meg ez utóbbi helytelen is. Továbbá jogtalan a táppénz elvonása az I.

e) pontja esetében. Végül törvényellenes az a föltétel, mely szerint a női munkások csak az esetben kaphatnak gyermegágy segélyt, ha a főváros szolgálatában megszakítás nélkül már 9 hónapot töltöttek, holott a törvény és a kerületi pénztár alap-zabái yaí szerint erre a tagoknak a munkábalépés, illetve a belépés elfogadásától számítandó második naptól kezdve van joguk. Ezenkívül a gyermekágy-segély a táppénzzel egyenlő lévén, összeg tekintetében ugyanazon szempontok alá esik, mint a miket a táppénz ellen felhoztunk. Azt, hogy a főváros 20 hétre Ígéri a gyermekágyi segélyt a szülésből kifolyó hosszabb tartamú betegség esetén, fölösleges kimondani, mert ezt betegsegélyzés címén minden pénztár megadja.

Mivel ezek szer nt a javaslatba hozott módozatok a törvényben megkövetelt legkisebb segélyt sem nyújtják, de mert törvényellenes föltételeket is foglalnak magukban, kétségtelen, hogy a székesfővárosnak biztosításra kötelezett alkalmazottait a jövőben sem menthetik föl a kerületi pénztárba való belépés alól.

Ezenkívül a kerületi pénztár a biztosított tagok, egy háztartásban élő családtagjai részére is ingyen orvosi segélyt és gyógyszereket nyújt, sőt ezek a segélyezési nemek az önként belépő tagok családjaitól sincsenek megvonva. Továbbá a kerületi pénztárnál úgy a biztosításra kötelezett, mint az önkéntes tagoknak keresettel nem bi ó családtagjai fél járulékkal is tagokul léphetnek be, de természetesen ez esetben táppénzre csak a biztosított tagnak vele egy háztartásban élő neje tarthat igényt. Végül a kerületi pénztár nemcsak teljes kórházi ápolást ad, hanem ez esetben a tag hozzátartozói féltáppénzben is részesülnek, mig a főváros munkásainak kórházi ápolást egyáltalán nem akar adni, holott a pénztáraknál ez a legdrágább segélyezési nem.

De vannak más okok is, melyek a főváros házilagos cegélyzése ellen és a kerületi pénztár mellett szólanak. Nevezete en, ha a munkások a fővárostól kilépnek, többé róluk nincs gondoskodva, holott a kerületi pénztárnál a kötelezett tagok, ha munkából kilépnek, önkénytes tagokul maradhatnak és ha tagdijakat nem fizetnek is, négy hétig még segélyben részesülnek, sőt a kilépett és keresetképtelen tag, az utolsó befizetéstől számítva még hat hétig élvezheti az összes segélyezési nemeket.

Ha a mai munkakeresési mozgalmakat tekintjük, azt mondhatjuk, hogy a főváros munkásai is változtathatják helyüket és a fővárostól kilépve, másoknál is keresnek és kapnak alkalmazást, illetve a főváros is gyakran elbocsáthatja munkásait. Ily esetekben pedig hosszabb ideig is lehetnek a munkások kereset és alkalmazás nélkül és ekkor a betegsegélyezés kedvezményében és előnyeiben nem részesülnének, a mi egy kis csapás lenne reájuk nézve, mert tudvalevő, hogy a bajok és betegségek a munkanélküliség idejében szoktak leginkább fellépni.

Azt nem akarjuk a kerületi pénztár mellett és a főváros ellen érvül felhozni, hogy a kerületi orvosok és szülésznők nem volnának a munkások irányában oly lekiismeretesek, mint a pénztári orvosok és szülésznők, mindamellett kiemeljük, hogy a kerületi pénztár orvosai és szülésznői szigorúbb és közvetlenebb ellenőrzés alatt állanak, mint a fővárosiak.

Azt sem akarjuk felemlíteni, hogy a munkás többre becsüli azt a segélyt, melyet saját hozzájárulása után kap, mint azt, melyet ingyen és önkénytes adomány utján nyújtanak neki. De tovább nem.