Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-06-12 / 24. szám
1899. Junius 12. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7 r A sport-telep magvait a különböző torna- és játszóterek, tennisz, football, polo groundok, verseny- és biczikli- pályák, fürdők és uszodák képeznék. A közlekedés megoldása lenne az egész intézmény legsarkalatosabb pontja. Erre nézve beredezendő volna annyi sikló, kábel és fogaskerekű-vasút, a mennyi a legerősebb igénybevételt elbírná. Ha ezek mindegyike a főváros már létező forgalmi eszközeihez csatlakozással bírna, úgy az egész fővárosban nem akadna lakott hely, a mely a teleptől félóránál távolabbra lenne. Ezen a maximumon belül maradva, az összes eddig létező és különböző helyeken szétszórt szórakozó- és üdülőhelyek mindegyike túl volna szárnyalható. * Napjainkban egyre-másra alakulnak és terveztetnek szórakozó- és mulatóhelyek, ezek mindegyike nyújt a közönségének annyit, a mennyire anyagi eszközei képessé teszik. Mennyivel inkább meg volna a siker minden valószínűsége ilyen intézmény mellett, a mely mindenből a legjobbat, mindent egy helyt és mindenkinek a magáét volna képes nyújtani. A hirdetési ügy rendezése. Esztendők óta panaszkodnak az érdekelt körök a fővárosban gyakorolt hirdetési monopólium ellen. A hatóság süket maradt, a panaszokat nem hallotta. Szinte kárörömmel nézte, mint adózik kereskedő, iparos, vállalkozó a reklámbérlőnek s nem törődött azzal, hogy a míg a bérlő ezreket szerez, a közpénztár is lerója a maga adóját a közhirdetések közzététele után. A mi a külföldön jövedelmező tényező a közhatóságra, fontos és hasznot hajtó foglalkozás a művészetre, elengedhetetlen, majdnem életbevágó kérdés a szabad verseny mellett iparra és kereskedelemre: az nálunk egyszerű tőkegyűjtő vállalkozás egy szerencsés összeköttetésekkel rendelkező bérlőnek. A főváros törvényhatósága és tanácsa nagyon nehezen fogja expiálni azt a közömbösséget, a melylyel a falragasz - hirdetést odadobta martalékul. Mert az elmúlt tíz esztendő alatt, a mióta monopólium a falra- gaszos hirdetés, nemcsak a hirdetők drága keresete úszott el a város pénzével együtt, hanem megakasztotta a plakát - ipar fejlődését a bérlővel kötött könnyelmű szerződés. Esztendők óta tartó harcz után a tanács végre belátta, hogy tennie kell valamit a tarthatatlan állapot megszüntetésére. S a pénzügyi és gazdasági ügyosztályból napvilágot látott egy szabályrendelet tervezet, a melynek hivatása lenne a hirdetési ügy egységes rendezése. A szabályrendeletet érdekes megokolás előzi meg, a mely leplezetlenül súlyos vád az eddigi bérlő és azok ellen, a kik a bérlet megkötését előmozdították. Egyrészt örvendünk a bátor hangnak, másrészt sajnálattal látjuk, hogy a tervezet még mindig nem a modern hirdetési ipar figyelembevételével készült. A szabályrendelet és megokolása, a melyből alább bő kivonatot adunk, a közterületeken való hirdetési jogot a főváros Jávára óhajtja konfiskálni (a törvényhozás megkerülésével). Ezt a törekvését azonban csak okoskodásra alapítja s így, ha a törvényhatóság hozzá is járul, törvényes alappal nem bírván, egyszerűen semmis. A hirdetési jogot a főváros területén bárki is gyakorolhatja az új szabályrendelet életbelépte után is a rendőrség által megengedett, a közerkölcsöt nem sértő, tetszés szerinti formában — de csak magán területen ; valamint a közterületen, ha a hatósági formáktól (oszlop, tábla) eltérő új módszerre kap a rendőrségtől (mindig csak ettől a hatóságtól) engedélyt, Ez az új szabályrendelet megkerülése. Ennek a megkerülési bajnak pedig az az oka, hogy a hirdetési ügy, mint jog nincs a főváros javára törvényesen fentartva, vagy elkobozva. A főváros a hirdetési jogot monopolizálni és kamatoztatni akarja ; de az erre szükséges lépéseket csak félig teszi meg: a maga hatáskörében a közterületekre megállapítja a kizárólagos hirdetési jogát. De ezzel tulajdonképpen semmit sem tett. mert a magánterületet szabad prédának engedi át s végre is a hirdető inkább hirdet a Muzeum-körút sarkán levő házakon 5 írtért, mint a szemközti oszlopon 50 forintért. A hirdetési jogot a fővárosnak a város egész területén konfiskálni kell. A törvényhozás, a mely közömbösen veszi, hogy a főváros évenkint százezreket áldoz állami funkcziók elvégzésére, bizonyára megadja azt az ajándékot s kimondja törvényben, hogy a főváros területén csak a főváros adhat az utczai vagy plakáthirdetés gyakorlására engedélyt, akár közterületen, akár magán területen (mikor a vállalkozó dolga a magántulajdonossal egyezkedni). A hirdetés gyakorlása kizárólag a fővárost illeti meg, s ezt a jogát tetszése szerint átruházhatja másra. A jognak ilyen formában való gyakorlása adja Berlinnek és Párisnak a százezrekre rugó jövedelmet. A VI. ügyosztály hirdetési szabályrendelet tervezete, a mely most akar új lenni, nem segít a mostani bajokon. Meg fogja törni a jelenlegi bérlő monopóliumát, ez lesz a legnagyobb érdeme, de továbbra is megoldatlanul hagyja a magánterületen való hirdetés gyakorlását. Pedig tessék elhinni, mihelyt a házbérek csökkenni fognak, a háziurak azonnal kiadják a paloták homlokzatát díszes és kevésbbé díszes hirdetések felragasztására. Ne végezzen félmunkát a tanács; hanem, ha már akar valamit tenni, akarja komolyan. Tanulmányozza a kérdést újra és próbálja meg, ha sikeriilne-e a hirdetési jog teljes és törvényes (!) megszerzése. A hirdetési ügy rendezésére vonatkozó memorandum és szabályrendelet, a melyet nagy szorgalommal Baló László fogalmazó készített a Vaszilievits János tanácsos intenciói szerint, fontosabb részei ezek : A memorandum. A folyó évi költségelőirányzat tárgyalása alkalmával a törvényhatósági bizottság közgyűlésében dr. Gerö Lajos bizottsági tag felszólalván, többek közt utalt arra a körülményre, hogy a hirdetési jog kezelésének jelenlegi rendszere egyáltalán czélt tévesztett, mert a fővárosnak nincs ebből a jogból számba vehető jövedelme. Ki van a főváros szolgáltatva egy privilé- gizált vállalkozónak, a kinek manipulácziója még a plakátipart is megakasztja nálunk, pedig ez másutt műiparszámba megy. Erre a felszólalásra a közgyűlés általános utasítást adott a tanácsnak, hogy a hirdetési ügyet tanulmányozza s ennek eredményeként részletes javaslatot tegyen. Ezután elmondja a hirdetési ipar történetét, majd az Emmerling bérlővel kötött, lapunkban többször szóvá tett szerződést és annak előzményeit ismertetve, konstatálja, hogy jelenleg a bérlő kezében 200 oszlop és 118 drb tábla van. Egy-egy oszlop felállítási
