Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-06-12 / 24. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS A fővárosnak, a mely financziáliter kimerült, rövid idő alatt két templomról kell gondoskodnia; a Belváros új templomáról és a józsefvárosi plébánia kettéválasztása után, vagy még előbb a józsefvárosi új plébánia templomról, A két templom közül valamelyiket kapcsolatba lehetne hozni az örökimádás templomával. Ilyenformán a főváros a hely és némi tőke adományozásával díszes templomot kaphat vagy a Belvárosban vagy a Józsefvárosban. E két kerületnek van legnagyobb szüksége tomplomra s ezeknek az érdekét tartsa szem előtt a tanács, mikor a mérnöki hivatal kabalisztikus javaslatát tárgyalni fogja. A Krisztinaváros parkja. A főváros nagy dilemmában van a közmunkatanács egy terve miatt. A közmunkatanács a Döbrentei-tértől a Rudas-fürdőig terjedő Döbrentei-utczát megakarja szüntetni s az egész területet parkozni. A kocsiközlekedés a Duna partra terelődnék, a gyalogközlekedésre az eskütéri híd feljárója alatt egy hat méter széles út szolgálna. A park azonban elfoglalná azt a telektömböt is, a melyet a főváros 287,000 forintért vásárcsarnok czélokra szerzett meg. Ennek a felhasználása miatt van dilemmában a főváros. A közmunkatanács terve szerint ugyanis a Rudas- fürdő előtt impozáns park létesülne, a mely minden területet elfoglalna az új híd körül. A fővárosnak tetszik ez a terv, a melyet azonban csak úgy fogad el, ha a közmunkatanács a drágán szerzett telekért legalább 140.000 forintot ad kárpótláséi. A tanács erre a határozatra még azt a 100,000 frtos ajánlatát is visszavonta, a melyet eleinte tett. A park ügye már-már veszendőbe került, míg végre a főváros tanácsa megondolta magát s azt javasolja a törvényhatóságnak, hogy még egyszer kérje a kárpótlást; elégedjék mega 100.000 forinttal, mert a létesítendő park nemcsak a Kriszinavárost, hanem első sorban a Rudas-fürdő értékét fogja emelni. Mit tegyünk a Gellért-hegyre. (Egy Szentivánéji álom.) A sok megoldatlan kérdés között, a mely fővárosunknak közönségét is, de főleg hatóságát foglalkoztatja, talán legrégibb keletű a gellérthegyi czitadella ügye. Az eskü-téri hid építése, az újépület átvétele, a Károly-kaszárnya átalakítása és még igen sok ma elsőrendű fontosságú és sürgősségű dolog még gondolatban sem létezett, a mikor már fölmerültek eszmék arra nézve, hogy a főváros legszebb pontja, a mely mindkét part fölött dominálni volna hivatva, ennek a hivatásnak megfelelő építményt kapjon. Ennek az eszmének megtestesítésére törekedett első műszaki egyletünk, a „Magyar mérnök- és építész-egyesület“, a 1899. junius 12. midőn még a nyolczvanas években pályázatot írt arra, mi módon volna a czitadella helye egy hatalmas fölépítménynyel ellátható, a mely egy pantheon módjára ezt a történelmi múlttal biró helyet méltón koronázná. A pályázat eredménye igen sikerült volt, de miután a dolog még nem volt akut, természetesen praktikus haszonnal nem járt. Ugyanez történt az 1898-ban ugyanezen föltételek mellett kiírt pályázattal is. Egy igen fontos tény azonban épen így lett nyilvánvalóvá, az tudniillik, hogy míg egyrészt a Gellért-hegy nagy magassága folytán annak méltó és esztétikailag megfelelő koronája rengeteg méretei következtében mesés összegekbe fogna kerülni, másrészt pedig túlon-túl terjedelmes lenne egy pantheon czéljaira. Mindkét következmény összejátszik pedig arra, hogy ebből az eszméből ilyen alapon tény soha ne legyen, mert pénzügyi viszonyaink egy ilyen méretű par excellence lukszus beruházást még igen sokáig nem fognak megbírni. így állván a dolgok, önkéntelenül lép előtérbe a kérdés, mi volna ennek a dolognak lehetséges és kivihető megoldása. Természetes, hogy ez, ha nem közvagyon igénybevételével történnék, csak igen nagy alapokra fektetve lenne megvalósítható, óriási tőkével és lelkesedéssel, de mindenek fölött valamely jövedelmező módon. Erre pedig csak egy intézmény volna alkalmatos. Képzeljünk a czitadella helyén egy mulatóhelyet olyan méretekkel a mely mint egy kis városrész magában foglalja mindazt, a mit a budapesti ember ma tiz különböző helyen találhat meg, a mely kellemes legyen szegénynek és gazdagnak egyaránt arra, hogy pihenő napját, vagy óráit ott• eltölt- hesse, mivel minden rangú, rendű és árú mulatsággal, szórakozással szolgál a közönségnek. Képzeljük el ezt a telepet kiegészítve az összes létező sportoknak a hely által megengedett fajainak gyakorlására berendezve, tegyük ezek megtekintését és megkedvelését a nagyközönségnek megközelíthetővé és a mi fő, mindezt a lehető legszerényebb anyagi áldozatok útján, vájjon nem látjuk-e megvalósulva itt a hely, a környezet, az egész keret közrejátszása folytán azt a hatalmas mágnest, a mely a főváros, a vidék, talán a külföld számára sem fogja elveszíteni vonzerejét, a mely egy csapásra meg fogja alkotni az összekötő kapcsot a sűrűn lakott városrészek, meg a hegyes vidék rengeteg területe között, meg fogja oldani a Gellért-hegy és környékének kérdését véglegesen és valóban rohamos haladásban. A mi ezen óriás établissement részleteit illeti, erre nézve egy irányadó szempont lesz és pedig az, hogy vétessék föl annak keretébe minden, a mi bármi kis vonzerővel bir is a közönség számára, vagy népszerűsége valószínűnek látszik. Az alap természetesen egy óriás méretekben tervezett kávéház és vendéglőhelyiség lenne, még pedig a legkülönbözőbb rangú szakaszokra osztva. A Gellért-hegy esetleg teraszokkal kibővített platója ennek méreteire megfelelő lenne. A mulatóhely központjait egy nagy színház vagy orfeum, egy czirkusz vagy hyppodrom, ezenkívül a szükséges mennyiségű könnyebb műfajok kultiválására alkalmas kisebb színpad képezné. Ezek között a zenekarok tetszőleges száma és faja képezné az összekötő kapcsot.
