Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-01-16 / 3. szám
II. évfolyam. 3. szám. Budapest, 1899. jannár 16. Magyar Székesfőváros KÖZIGAZGATÁSI HETILAP. ADÓFIZETÉSI ÁRA 5 EgAsz évre ...... Félévre ............................. 6 f rt. 3 frt. Szerkeszti és kiadja : DR- BARTHA SÁNDOR. ^ZERKESZTÖSÉQ ÉS KIADÓ: IV. kér., Reáltanoda-utca 5. szám. Színházi egyveleg. j' Budapest, január 15. jÜ. Mert ime ezzel is szolgálhatunk. A dolog any- nyiban van, liogy a Magyar színház folyosói egyszerre úgy megszíikültclc, hogy egy pár stadtraeprezentans egyszerre köz- vagy tűzveszélyeseknek találja. Megindító az a szinaranyforrásu emberszereteT melyből e gondos urak interpellációja és egyéb kifogásai fakadnak. Az interpelláló városatyáról gonosz nyelvek azt beszélik, hogy a Vígszínháznak azon részeseihez kik (és nem melyek !) a Magyar színházat szeretnék elnyelni, mint ügyvéd, közel áll. A másik városatya, szakmájára építész, csak azóta szűküli ezeket a folyosókat, mióla a színház épitömésterére megharagudott. Igaz-e mind ez, vagy csak kedélyes pletyka, határozottan ki mondhatja meg? Mi csak a tényeket bíráljuk és megtoldhatjuk azzal a szálló hírrel, hogy a Magyar színház nehány societairje szintén készül egy emberbaráti kirohanásra a — Népszínház ellen, mert hát legújabban fölfödözték, hogy alulfekvő kijárói és világítása nem felel meg a szinházszabáíyzat mai követelményeinek. A legtisztább emberszeretetben gyökerező ezen önzetlen eljárást azután jónak látják ezen urak, városatyai minőségükben a törvényhatóság kohójába dobni. Hadd izzék. Valaki majd csak hasznát vagy esetleg kárát is fogja látni. Nekünk ezen urak földalatti és földfölötti működéséhez csak annyiban van közünk, a mennyiben végkihatásában a színházba járó közönséget nyugtalanítja és tényleg káros visszahatással van a magyar szinügyre átalában, végeredményében pedig nagyon alkalmas arra, hogy a törvényhatóság igazságszerete- tébe vetett hitünket értékében alászállitsa. És ennyiben ez az ügy közügy. És csakis ezen minőségénél fogva szólunk hozzá. A Magyar színház tudtunkkal modern építésű színház. Terve, beosztása, fölépítése tűzvédelmi szempontból szigorúan azon követelmények szerint épült, melyeket a színházi szabályzat megszab. Ezt akkor, mikor megnyitására az engedélyt megadták, konstatálni kellett. Tehát konstatálni kellett a folyosók szélességét is. Ehhez szó nem fér. Ha tehát a Magyar szinház modern tűzvédelmi szempontok szerint épült és az összes műszaki és rendőri fórumok az épületet a jóváhagyott terveknek megfelelően helyesen létesültnek találták, most, évek múltán, ötletszerűen azt követelni, hogy a folyosókat szélesítsék, és a színházat azzal diszkreditálni, hogy az életveszélyes, legalább is lelkiismoretbe vágó dolog, helyesebben mondva olyan alarmozása a színházat látogató közönségnek, mely józan észszel és komoly megfontolással meg nem engedhető. Szó sincs róla, hogy a Magyar szinház, sőt talán minden szinház ellen ne lehessen kifogásokat emelni. Erre a műszaki és aesthetikai bírálatnak tág tere és módja van, bár utólag már csak akadémikus jelentőségű. így ha a Magyar szinház állítólag szűk folyosói helyett sivár és fakó belsejéről, kevés szerencsével kiszemelt területéről, szűk színpadáról és célszerűtlenül elhelyezett üléseiről szólnának, ügy ez annak megszivlelésére, hogyan nem kellene egy modern színházat berendezni, talán hasznos eszmecseréül szolgálhatna. De hát mindez első sorban a részvényesekre tartozik, kik vállalatukra jóval kevesebbet áldoztak, mint amennyit a jóizlés megengedhetőnek tart; másodsorban a színházat látogató közönségre, melynek ízlésével vitatkozni nem lehet. Már csak azért sem, mert nálunk 99 százalékának abszolúte nincs is kifejlett Ízlése. De egy elvégre is modern stilü színházra most utólag ráfogni, hogy tűzveszélyes és ezért nagy garral és minél vékonyabb őszinteséggel, interpellációkkal megfélemlíteni a színházlátogatókat, ez veszélyes játék a nagyközönség nyugalmával és ha tisztátalan mellékcélokból ered, visszaélés a mások érdekével es jogosulatlan fölhasználása annak a szabadságnak, melyet a bizottsági tagság közjogi természete az illető tisztség viselőjének biztosit. Tapasztalat szerint minden színháznak az a sorsa, hogy előbb-utóbb leég, ha folyosói még oly tágasak és az is kétségtelen, hogy ha a bentlevő kö-
