Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-05-01 / 18. szám
1899. május 1. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 14 másik képe „Idyll a tenger partján“, finom, elmosódott színekkel festve; harmadik képe „Szénalerakodás“, ugyancsak a tengerparton. Azt hiszem, különös, nagyérdekű gondolat lenne az angolokat és skótokat meghívni műveik specziális kiállítására, ha ugyan jönnének. De bármennyire haladtak is ezen urak a pasztózus vonásokban, a színek impresszionista keverésében és a szelíd hangulatok festésében, mégis a dekadence-tulaj- donságaik egyáltalán nem irigylésre méltók. Honi festőink közül Kaeziány Ödön, Rippl-Rónay képviselik ez irányt. Kacziány „Pietá“-ja két egymásra húzott fehér és setét színfolt, a gyermeket és a reá borult anyát az a két fehér korong képviseli, mely a fehér folt fejét és a fekete folt fejét körülveszi. A szintén csak hangulathajhászó, a való természet igaz megfigyelését, pontos visszaadását elhanyagoló Rippl-Rónai megelégszik a sötét vonalak khaoszából kiemelkedő konturrajzokkal, melyekből csak ritkán alakul ki a tárgy oly tisztán, mint Konti Józsefet ábrázoló képén, mely képe ez okból legjobb az általa kiállítottak közt. Ez a szeczesszionista irány beteg, erőtlen, hisztérikus művészet, mely habár mesterien kezeli a technikát, összes finomságával mégis visszatetsző marad az egészséges embernek, minden érdekessége mellett is. Kérdeznem kell: a hangulat, melyet a festő fel akar kelteni, a természetben vagy a természeten kívül rejlik-e ? A hangulatrajz térfoglalásával ma már mindenesetre számolni kell. Ennek ellenében azonban meg kell szabni a határt. Mednyánszky László ezidei nagy tájképén is a hangulat az uralkodó; mindazonáltal a néző látja, érzi, hogy mi keltette fel a hangulatát és feléled benne is. Ez a Mednyánszky-féle kitűnő kép alkalmasnak látszik nekem a szecesszionista irány határának megszabására. Amikor a forma és szín igazsága, harmóniája teljesen mellőzve van, amikor a színfoltok adják egyedül az illúziót, mikor tisztán a mellékes eszköz: a hangulat maga az uralkodó, ezt a modern szecesz- szionista irány túlhajtásának tartom. De talán ép ezen mértéktelen túlzások fogják visszavezérelni a művészetet a természet megfigyeléséhez. Ismétlem : egyszerűség, mélység, igazság, ezekre törekedjék a művész. Minthogy a természet ábrázolása formák és színek visszaadása által történhetik, ennélfogva a természet formáinak és színeinek tanulmányozása a fődolog. Ezen tényezőkkel hangulatot fog felkelteni a mű, hangulatba hozza a természeti formák és színek látása iránt sóid sem közönyös emberi lelket. Ép azért a Palmié Charles által képviselt irány mellett foglalok állást. Az ő képén minden él, a fa és fű, a levegő, minden lehel, virul, eleven és érző. Igazán hangulatteljes, amilyen mély hangulatot nem képes bennem felkelteni semmiféle szecesszionista kép Ezt az Irányt képviselik még Dierkx Péternek két, talvigát toló hazatérő gyermeke is, a mieink közül Tölgvesy, Rosznay, Katona. Én ezen irány híve vagyok, maradok. Az emberi ízlés változékony, várható, hogy a szecesszionista mozgalom után visszatérünk amahhoz. Most végre áttérhetek a tárlat egyes műveinek méltatására, először a szobrokra. Doktor. (Folytatása következik.) Hírek a városházáról. A közigazgatási gyorsaság. — Szelvények a mérnöki hivatalból. — A főváros adminisztráczióját folyton azzal vádolják, hogy az akták elintézésében nem túlságos a gyorsasága. E vádak alaposságára a következő apróságokat közöljük : Pest városa térképe. A magyar királyi helytartó tanács nevében Bartal György és Fridrick György 1866. dec. 15-én kiadott rendelettel utasították Pest szabad királyi várost, hogy a bel- és külterületét ábrázoló helyzeti rajzot mielőbb készíttesse el és mutassa be a tanácsnak. Rottenbiller főpolgármester a rendeletet kiadta a mérnöki hivatalnak, a mely 1899. április 22-én tisztelettel jelenti Rudapest székesfőváros tanácsának, hogy az ügy már tárgytalan. A régi városháza toronyórája. 1896. április 27 én a posta levelezőlapot kézbesített a polgármesternek, a kit „Egy belvárosi“ arra figyelmeztet, hogy a régi városháza toronyóráján a számok nem láthatók s a millenniumra idetóduló idegenek hiába lesik az idő mutatót, nem tudnak rajta eligazodni. A tanács a levelezőlap alapján 1896. árprilis 30-án tartott üléséből utasította a mérnöki hivatalt, hogy a toronyóra számlapját vizsgálja meg s a szükséges javításokra tegyen javaslatot. A mérnöki hivatal 1899. április 23-án bejelenti, hogy a lapszámok tisztán láthatók javításra nincs szükség. A megrepedt vízcső. Az 1579. számú rendőr 1898. május 19-én jelentést tett az 1. kerületi kapitányság előtt, hogy a Logody-utczában a vízcső fölött erős szivárgást látott s alighanem megrepedt a vízcső. A kapitányság a jelentést áttette a főváros tanácsához, a honnan az ügy a mérnöki hivatalhoz került. A hivatal ma értesítette a tanácsot, hogy a rendőr által megjelölt helyen nem lát semmi olyan gyanús körülményt, a miből csőrepedésre lehetne következtetni s így a rendőr valószínűleg tévedett. A londoni gázrobbanás. A Londonban történt gázrobbanás nagy feltűnést keltett s a király személye körüli miniszter sietett az esetre felhívni a főváros figyelmét. A főváros az udvarias leiratot kiadta az illetékes műszaki hivatalnak, a mely ma sajnálattal jelenti, hogy miután a miniszter leirata érthetetlen módon eltűnt az akták közül, az ügyben nem tehet semmiféle előterjesztést. Eltévedt rendelet. A vallás és közoktatásügyi minisztertől ma olyan rendelet érkezett a fővároshoz, a mely'homlokegyenest ellentétben van a főváros jogerős szabályzataival. A miniszter ugyanis a kérdéses rendeletében meghagyja, hogy az inasiskolák igazgatóit és tanítóit az ipariskolai
