Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-05-01 / 18. szám
1899. május 1. bizottság választja a tanfelügyelő vagy helyettese elnöklete alatt tartandó ülésén. Ha a királyi tanfelügyelő a választáshoz nem járulna hozzá, az ügy a királyi főigazgató utján albirálás végett a kultuszminiszterhez terjesztendő fel. A rendelet nagy meglepetést keltett a fővárosnál, a melynek az iparosinasoktatásra vonatkozó szabályrendelete azt mondja, hogy az inasiskolák igazgatóit és tanítóit a főváros iskoláinál alkalmazásban álló tanítók közül az iparoktatási bizottság ajánlatára a tanács választja. A miniszter mai rendelete tehát csakis tévedésből érkezhetett a fővároshoz, a melynek speczi- alis viszonyaira való okokból az inasiskolai tanerők megválasztására teljesen autonom eljárást biztosító szabályrendelete van. A belváros szabályozása. Az új Dunahidak építése következtében a főváros körülbelül 80,000 forint értékű olyan munkát végeztetett, a mely a hidak építése miatt vált szükségessé. A közmunkatanács értesítette a fővárost, hogy a miniszterelnök hajlandó a hídépítési alapból megfelelő kártérítést adni, de a munkálatok elszámolására vegyes bizottság kiküldését kívánja, a mely megállapítaná, hogy mely munkálatok esnek a hídépítés terhére. Visszautasított ereklyék. Kreith Béla a birtokában levő 48-as ereklyék egy részét 1970 forintért a fővárosnak ajánlotta fel megvételre. A régészeti bizottság kiküldöttei Szabó Károly tanácsos vezetése alatt ma jártak künn a régi műcsarnokban s megtekintették az egyes tárgyakat. A szemle eredménye az, hogy a bizottság az felajánlott ereklyék megvételét nem ajánlja, mert sem külön-külön, sem együttvéve nincs a tárgyaknak a fővárosra vonatkozó művészeti vagy történelmi becsük. A vámvonalak kihelyezése. A főváros 1900. január elsején fogja életbeléptetni az új vámvonalakat. Az újítás 465,000 forint építési költséggel jár, mert több mint ötven új épületet kell emelni a kiterjesztendő vámhatárokra. Az építkezést csoportokban adják ki; az árlejtést májusban tartják meg, hogy júniusban megkezdhessék a munkálatokat. A fö gyűjtő csatorna építése. A főváros most építteti a magasan fekvő fő gyűjtő- csatorna II., III., IV. szakaszát a Ludoviceum-utczából a köztemető kapujáig. A munkálatra, a melynek végrehajtására 298,000 forintot irányoztak elő, május 30-ig lehet ajánlatot tenni a tanács II. ügyosztályában. KÖZGAZDASÁG. Hatósági bányavizsgálat. — A selypi bazaltbányák. A főváros tanácsának megbízásából e hónap 23-án Vosits Károly tanácsos vezetése alatt nagyobb számú bizottság járt a selypi kőbányákban, hogy azoknak termelő képességét és az egyes kőfajok minőségét megvizsgálja. A bizottságban: Manks János, dr. Nagy Dezső, 15 Sámuel Lázár, Senger Béla, Steinhardt Antal és Véry Károly bizottsági tagokon kívül: Heuffel Adolf középítési igazgató, Jármay Gyula műszaki tanácsos, Mihályfi József, Machan Ottó főmérnökök, Fock Ede mérnök, Holl Jenő müsz. számtanácsos, Kalmár Dezső rnűsz. számvizsgáló, a II. tanácsi ügyosztályból Pártényi József vett részt. A bizottság, a melyet maga a tulajdonos Schoss- berger Rezső kalauzolt, mindenekelőtt a bazaltbányát vizsgálta meg. A bánya, a mely nem nagyon régi, a Selyp fölött elvonuló alacsony hegyoldalban fekszik. Felső rétege porhanyós, inkább a rárakódott földrétegekkel rokon, de alsóbb rétegeiben már szilárd, erős ellentállásu bazalt. Kellő feltárás mellett naponként 25—30 vaggon zúzott követ ad, a mely a nagy teherforgalmu makadam- utak beágyazására kiválóan alkalmas. Nagy jövőt biztosít a bányának ma még kitáratlan földalatti része, a melynek anyaga, a bizottság nézete szerint is, elsőrendű. A bánya főelőnye az, hogy óriás mennyiséget lehet belőle produkálni s így egy nagy város zúzott kőszükségletét állandóan és egyforma jóminőségű anyaggal fedezheti. A bizottság több fejtést és kőpróbát tartott, bár maga a selypi bazalt már kellőképp ki lett a fővárosban próbálva. Nagy előnye a bányának az, hogy közel fekszik a fővároshoz s így az anyag szállítása sokkal olcsóbb a többi rokonbányáknál. Versenyképessége ezzel csak fokozódik, különösen, ha a főváros végre azt az egyedül helyes álláspontot foglalja el, hogy a kőanyagot a bányatulojdonostől maga szerzi be és megtakarítja a kövezővállalkozóknak eddig e czímen fizetett hasznot. A bazalt-bányából a bizottság a trachit-bányába rándult. A trachit-bánya ez idő szerint kettős, a mennyiben két szomszédos tárnában fejtik a hatalmas sziklafalakat s csak lassan haladnak az elválasztó gerincz lebontásával. A bizottság konstatálta, hogy a bánya anyaga ugyanaz, a melyet wpczi-trachit név alatt a IX.—X. kerületben sikeresen használtak. Elismerőleg nyilatkozott a bányák gazdagságáról, a mely zavartalanul óriás mennyiséget tud szolgáltatni. Egyáltalán jó hatást keltett a tulajdonos szakavatott ismertetése, a melylyel a bizottságot a bemutatott bányák termelése, kőminősége, szállító- és versenyképesség tekintetében tájékoztatta. A selypi bazalt- és trachit-bányáknak a fővárosnál történt bevezetése, a bányatulajdonos szerint, nem a legelőnyösebb módon ment végbe, mert a bánya bérletben volt s a bérlő maga kevés súlyt fektetett a nagy termelőképességű bányák értékesítésére. Ma, a mikor maga a tulajdonos kezeli a telepeket, a bányák kellően feltáratnak s remélhető, hogy sok kiváló tulajdonságuk s előnyük révén a fővárosnál szives pártolásban részesölnek. A kőbányák megvizsgálása után a bizottság az MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
