Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)

1899-05-01 / 18. szám

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

13

1899. május i.

Lejárattal a Corvin-térről; b) Egy kisebb női terem, circa 57 m2 ; c) Nagy kávéházi helyiség bejárattal a Fő-utczáról, circa 85 m2; cl) Kávés konyha, circa 20 m2; e) Jégkamra, circa 6 m2; f) Egy 2 ablakos udvari szoba a személyzet számára; g) A szükséges illemhelyek; h) Külön mosókonyha a III. emeleten ; i) Fa és szénpincze és padlás.

Az a) b) és c) pontok alatt felsorolt tulajdonképeni kávéházi helyiségek, díszes kiállításban a következőkkel vannak felszerelve : A pénztárnoknő részére szükséges díszes emelvénynyel, a villamos világításra szükséges összes csillárokkal és a felka megerősített fogasokkal ;

d) helyiségben egy takarék tűzhely és a szükséges mosogató berendezéssel.

A kikiáltási ár évi 4000 frt, s kijelenti a székes- főváros, hogy ezen bérösszegen alul szóban forgó üzlethelyiségek semmi körülmények közölt sem fognak bérbe adatni.

Képzőművészet.

Tavaszi tárlat a műcsarnokban.*

ii.

Nem mintha nem szeretném a tájképeket, avagy nem tartanám érthető dolognak, hogy festményeink közt aránylag sok a tájkép. Igenis érthető előttem a tájképek nagy száma, különösen oly korszakban, mely főkép a színskála minden mélységét, áprólékos eltéréseit törekszik kimeríteni, a fényt és árnyékot akarja annak megszámlálhatatlan változataiban egymással viszonyba hozni. Az újítók szerint: A ki éles szemmel tekint a természet myszteriumaiba, az egész hossú sorozatát pillanthatja meg oly színeknek, melyek eddig még vászonra nem kerültek, a melyek csak még ezután fognak festőjükre akadni.

Ez a mai álláspont. Megváltozott a kor, a korral megváltozott az ember és annak ízlése. Az ember Ízlése nem veleszületett, át nem alakulható, befolyásolhatatlan valami, ép ellenkezőleg az ízlés nagyon is alá van vetve a szülőktől örökölt, fajunktól,- egyéni temperamentumunktól, hajlandóságainktól függő tényezők mellett a környezet sajátosságainak, a kor hangulatának, a kritika szellemének. így képződnek új ideálok, új Ízlés. A romanticizmus, az ideálizmus után a realizmus törvényeinek győzedelme következett elkeseredett csaták után. Megtámadták a realismust, ez ellen keletkezett a szecesszió.

Az ideálizmusnak uralma örökös tavaszával, örökös ragyogásával, csillogásával, fényével, a természet meghamisításával, az egymásra rakott hegyekkel, ligetekkel, patakokkal, sziklákkal, nymphákkal és egyéb mythologiai alakokkal, egész úgynevezett heroikus tájaival letűnt.

A realizmus a szabad, igazi természetet, és benne az embert kereste fel. Teljes fény, természeti igazság, merészség a fényhatásokban, pontos megfigyelés, őszinte visszaadás jellemzik ez irányt, melynek olyan előkelőségei vannak mint a frariczia Millet, a német Menzel. Vannak még ezen iránynak kifejezői mostani tárlatunkban,ilyen például Palmié tájképe, és elvitázhatlanul konstatálható, hogy ezeknek művei állanak a legmagasabb színvonalon. Egyszerűség, mélység és igazság, ezek az irány törvényei.

* Előző közleményt lásd a 17. számban.

A modern kor, mely elkezdve az altruizmus érzelgősségétől eltévelygett az okkultizmus és spiritizmus balgaságáig, mely mystikus érzelmeket szuggerál magának, egyszerre nagyot fordított a reálizmus thezisén. A csatajel az, hogy a művészet ne a természetből, hanem a lélek mély hangulataiból táplálkozzék. Most ez amaz ideáig melyért az emberek lelkesednek.

Nem kétlem, reményiem is, hogy az ezen új irányban felnevelkedő nemzedék még más ideálokat fog imádni.

A mit a mostani legújabb irány művel, az nem a természet formáinak és színeinek visszaadása, hanem hangulatok keltése. Ámde hangulatot a ClaudeLorrain-féle tájképek is keltettek. Vagy Millet-nek képei nem keltenek-e hangulatot? Nem hangulatos kép-e mostani tárlatunkban Palmié képe, mely naplementét ábrázol, tökéletes művészettel, úgy hogy az ember szinte ott van a patak partján, fás tájékon, látja a naplemente kristálytiszta aranysárga fényét, érzi a hűs, balzsamos nyájas levegőt. A külömbség az, hogy bár a természet utánzása legelső sorban formák és színek alapján történhetik, mégis ezen legújabb irány hívei vajmi keveset törődnek úgy a természet igaz formáival, mint színeivel, hanem csupán a természet látása által felkeltett hangulatok visszaadására törekszenek. A hová ezen irány eljutott, az már nem is hangulat- keltés, hanem — hogy úgy mondjam — tobzódás a hangulatokban. A fiatal Böcklin és Menzel között még csak az volt a külömbség, hogy utóbbi a természet formáinak és színeinek eleven visszaadását, előbbi főleg a természet hangulati elemeit kereste; annak folytán a vénülő Böcklint a hangulatoknak egész szintobzódás által való kifejezésére vezette neuraszténikus művészete, ő a szecesszionista, merőben hangulatot, zenei hatást kereső, képzetekben dúskáló festőiskola atyamestere. Hangulatot akarnak kifejezni színekkel, melyek semmit sem ábrázolnak, színfoltokat raknak egymásra, árnyat árnyékra halmoznak, vonaloznak, pontoznak, az emberi testet symbo- likus vonalakba oldják fel, melyek úgy fonódnak egymásba sajátságos módon, mint valami ornamentum vonalai. Hogy ezen vonalak meg vannak-e a természetben, már más kérdés. A színfoltokat széles, erőteljes ecsetkezeléssel rakják egymás mellé, ezáltal is hangulatot keresve, de elhanyagolva a természet részleteinek visszaadását.

Mintha tisztán csak a látszatot akarnák felkelteni. A szecesszionista tájképfestők közt az angolok és skótok a vezetők. Azonban köztük minden egyes művész nagy egyéniség, sokszor érdemesek a külön-külön tanulmányozásra és jócska idő fog még elmúlni, hosszú fáradságos munkába fog kerülni, míg az angolok és skótok magaslatára érünk el. Nálunk most Bunny Rupert ez iránynak képviselője és Névén du Mont. Útóbbinak képe egy hölgyet ábrázol világosszürke ruhában, a mint ugyanoly szinti köpenykéjét kapcsolja össze nyakán, miközben előtűnik a köpeny fehér bélése; ezáltai a hölgy úgy néz ki, mintha egy fehérszárnyú pillangó lenne, kedves gondolat, sok bájjal festve. Tavaly a bécsi szecesz- szionista-kiállításon nagy feltűnést keltett a kép. Bunny beküldött képei közt legnagyobb a Tengerparton nevű, melyen néhány antik-öltözetű fiatal leányt és egy aktot látunk, kemény, esetlen pose-okkal, bájnélküli merev arczokkal, kifejezést nélkülöző szemekkel, inkább csak dekorativ hatással;