Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-04-24 / 17. szám
1899. április v'4. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 11 engedelem nélkül való gyűjtést tiltsa meg. A közgyűlés a javaslatot nem fogadta el, hanem ankét tartását rendelte el. A polgármester szerint is csak oly intézkedéseket tehet a hatóság, a melyek az egyesületek autonóm jogát nem csorbítják: Tenczer Pál a második pont kivételével a többit elfogadja. A második pont helyett azt indítványozza, hívják föl a tanácsot, küldjön ki kerületenként egy bizottságot, a mely az egyesület egy bizalmi emberével együtt ellenó'rzi az egyesület működését. Azokat az egyesületeket, a melyek 26 százaléknál többet költenek az adminisztráczióra, nem kellene megtűrni. Schreyer Jakab a tanácsi javaslat második pontját egészen fölöslegesnek tartja, mert az egyesületi életet a költségvetésből és zárszámadásból meg lehet ítélni. De követeli a közgyűlési jegyzőkönyvek bemutatását is. Feleki Béla szerint a hatóságnak az egyesület pénzkezelésébe, ha az az alapszabályoknak megfelel, nincsen beleszólási joga. Szükségesnek tartja, hogy az egyesületeket évenkint legalább egyszer megvizsgálják s az eredményt nyilvánosságra hozzák. Radocza János is meg akarja óvni az egyesületek autonómiáját s azért egészen mellőzni kívánja a javaslat második pontját. Nagy baj, hogy nincsen szegényügyi törvényünk. Rácz Károly nem tartja megokoltnak, hogy azért, mert 800 egyesületből 10 szabálytalanságokat követett el, az egyesületi életet megnyomorítsák. Hecht Ernő az alapszabályokat kívánja revideálni, mert azok rosszak. A túlságos ellenőrzés nem jogos s nem lesz eredménye azért sem, mert nálunk nem szeretnek az emberek tisztán közérdekű, ingyenes dolgot végezni. Rózsavölgyi Manó szerint a nyilvántartás csak akkor ér valamit, ha meg van az ellenőrzés. Az egyesületek nem vehetik bizalmatlanságnak a hatósági biztos kiküldését, ha nem küldenének ki biztost valamennyi egyesületbe. A hatósági biztos vétójogának törlésével elfogadja a tanácsi javaslatot Hüttl Tivadar is azt hiszi, hogy valamennyi egyesület elfogadja az ellenőrzést, ha az nem lesz szekatúra is. Minden kerületbe 3 — 5 tagú bizottságot küldjenek ki, a mely az egyesületeket évinkint legalább egyszer megvizsgálja. Forral Gábor azt kívánja, hogy a hatóság csak a közgyűlésen legyen képviselve. Hartenstein Zsigmond pedig kötelezni akarja az egyesületeket, hogy a választmányi ülések jegyzőkönyvét is küldjék meg a hatóságnak. Végül a polgármester megígérte, hogy az ankéten elmondottak alapján korkrét javaslatát a szakbizottságok utján rövid idő alatt a közgyűlés elé terjeszti. Ennyi az értekezlet eredménye. Meglátjuk, mit mond a polgármester javaslata. Ha az sem lesz többet mondó az értekezleten elhangzottaknál, akkor igazán kár volt megbolygatni a kis panamák darázsfészkét. ^ Képzőművészet. B Tavaszi tárlat a műcsarnokban. i. Élénk érdeklődéssel, ha nem is túlságos várakozással indultam az 1899. tavaszi tárlat megtekintésére a vernissage napján. Egész véletlen találkozás volt, hogy az utat oda Pállik Bélával, a hires állatfestővel tettem meg, kinek Hock János ellen intézett brosúrája ép most jelent meg. A könyvecskét művészi körökben érdeklődéssel fogják olvasni, mulatni fognak rajta. Pállik erősen nekimegy Hock Jánosnak, már a könyvecskének új módú czímlapja is vaskos támadás. A festőművész elmondott egyet-mást a könyvről, a többi közt azt is, hogy már karácsony idején szándékolta a kinyomatást. és viszont érdeklődéssel hallgatta, hogy miket mondanak róla a napilapok. Azután szóba kerültek egyébb művészi kérdések, a hangulat tehát a tárlatlátogatásra megélénkült. Körülnéztem. A tárlat nem valami gazdag benyomást kelt, ha jobb is a télinél. A mi mindjárt szemembe ötlött, az a korrekt illusztrált katalógus, a képkiállítás igen ügyes berendezése volt, és a jurynek kielégítő működése, a secessió térfoglalása, a tájképek dominálása, a külföldi művészek gyenge részvétele, a mi legjobbjaink közül soknak hiányzása. A kivételképen kellő időre elkészült, illuszrált katalógus úgy kiállítás mint reprodukczió tekintetében nem áll mögötte a párisi, bécsi, müncheni katalógusoknak. Megtudjuk belőle, hogy 12 teremben 595 mű van kiállítva, a melyekből ha mindazon által leszámítjuk a Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek a IX. és X. termekben elhelyezett 251 számot kitevő retrospectiv kiállítását, marad 344 festmény, szobormű és rajz. Kiállított 255 magyar, 43 külföldi művész. A jury vigyázattal végezte munkáját, hibát alig követett el, határozott gáncsolásra, vagy épen kigúnyolásra való képet nem igen vett fel. A művek elhelyezésnek feladatát pedig igazán kitűnő módon végezték az idén is Márk Lajos és Vaszary János. A rendszerük az, hogy a képeket a bennük uralkodó tónus szerint helyezzék el az egyes termekben ; ekkép egy-egy termet ugyanaz a hangulat, ugyanaz a levegő lengi át, mi által egyrészt kikerülik azt, hogy különféle hangulatú képek egymást üssék, másrészt elérik azt, hogy ne legyen fárasztó a megtekintés. Nemzetközi kiállításhoz kevés a külföldi kiállító, nagyon kevés. Nevesebb külföldi művészek alig keresték fel tárlatunkat. A tartózkodásuk oka érthető. Ahhoz, hogy képeiket nálunk eladhassák, vajmi kevés a kilátás; külföldi festők részére rezervált jutalom nincs több egynél; egyik-másik jobb képeiknek itt marasztása a kormány részéről legfölebb minden öt évben egyszer fordul elő ; mért is jelentkeznének tehát ? Nem tudom, talán a meghívók elküldése körül is történt hiba. Márk Lajos és Karlovszky bizony hiába járták be múlt nyáron a nyugat művészvárosait; előkelőbb művészek nem igen küldték be vásznaikat. De őszintén szólva, még az idegen művészekre nézve fenforgó kedvezőtlen körülmények közt is
