Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-04-24 / 17. szám
12 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS ____ 1899. április 24. jó val élénkebb részvételt vártunk volna a külföld részéről. Nem szeretnék pedáns mértéket alkalmazni, annyit azonban mondhatok, hogy nemzetközi kiállítástól elvárható, hogy legyen legalább is, vagy körülbelül annyi külföldi mű, mint ahány honi termék. Tavaszi tárlatunkon alig 60 művel van képviselve 4 5 külföldi művész. S ha eltekintünk egy-két kiválóbb képtől, kérdeznünk kell, mi a nemzetközi tárlatunkban ? A lehangoló következtetés az, hogy művészeti szempontból a külföld előtt vajmi keveset számítunk. Sajnos, hiába keressük sok honi előkelőségünk nevét is. Benczúr, Zichy Mihály, Lotz, Margittay, Roskovics, Horovitz? Pállik Béla távolmaradtak egészen, Csók is és Fadrusz. Hogy tarlatunk ennek daczára nem rossz benyomást kelt, vigasztaló dolog. De ha azt mondják dicsekvéssel, hogy ime, ma már a magyar festők művei agyonütik a külföldiekéit, úgy ez egyelőre csak némi önáltatás mellett állítható. A külföldiek részvétele egyszerűen szegényes, számban épúgy, mint előkelőségben, a résztvevő kevés külföldi közül is sok az egészen gyenge, kevés a kiváló. Ilyen körülmények közt az agyonütés munkája nem is lenne olyan nehéz, olyan dicsőséges. Ámde meg kell vallanunk, hogy olyan magas nívójú képek, mint Palmié Charles tájképe (Naplemente), Cottet arczképe (mely magát a művészt ábrázolja), Stuck Bűn-je, Bunny Rupert Idyllje, nem igen akadnak a mieink között. A külföldiekkel való vetélkedésre tehát nincs meg a kellő tér, a dicsekvésre hiányzik az alap. Általában a századvégi irány a túlnyomó, a külföldi művészeknél épúgy, mint a mieinknél. Nevezhetik ezt az új irányt secessionak, symbolismusnak, impressionismusnak vagy bárminek, annyi bizonyos, hogy ez az új irány győzedelmesen nyomul előre a képzőművészetek terén. Láthatjuk ezt abból, hogy még az új irány nyílt ellenségeinek képein is, hacsak egy-egy részletnél is, világosan észlelhető az új irány hatása. Hiába, ma a szemeink máskép néznek, látnak és ha helyesnek tartjuk azt a követelést, hogy jobban közeledjünk az igaz természethez, mintsem azt a korábbi sablon megengedte, akkor máris elismertük az új irány jogosultságát. Az új irány túlhajtásának persze ellene vagyunk. Vörössárgának festett levegő, rózsaszínű tehenek, zöld ég, megmondhatatlan szinü viz, lila emberarczok bennünket is hol mosolyra, hol boszankodásra gerjesztenek. A helyes mérték az, hogy természet és művészet egymást ne kerülje, hanem keresse. így felfogva, az új irány nem is mondható a régi művészi ideálok tagadásának, vagy éppen megsemmisítésének. Nyugodjanak meg a félénkek: most harczban áll a régi és az új irány; de az új törekvések a múltnak nem eredményeit, hanem csak kinövéseit semmisítik meg, az uj művészet nem rontja le a régi eszményeket, hanem gazdagítja azokat az által, hogy a mostani ember szelleméből és érzelmeiből eredő ideálok is járulnak hozzá. Meglehet, hogy az új iránynyal jár, hogy még mindig sok a tájkép. Természetesnek látszik, hogy főkép secesszionista festők magát a szabad természetet veszik tárgyul. Másrészről igaz, hogy épp a természet ábrázolása ad alkalmat az új irány tűlhajtására is. És igaz az is, hogy itt legkönnyebben indokolható a túlhajtás. Azután talán legkényelmesebb is a tájképfestés. Különösen modéle tekintetében. És azért is, mert a festő akármilyen görbének festi a fát, rámondhatja, hogy az a fa bizony ilyen volt a természetben is. Doktor. (Folytatása következik.) Hírek a városházáról. Egy kis félreértés. — A rendőrség és főváros. — A polgármester ma a következő bizalmas levelet küldte a főkapitányhoz: Méltóságos Rudnay Béla m. kir. á. r. főkapitány urnák Budapesten. Méltóságos Uram ! Engedd meg nekem azt a megjegyzést, hogy csúnyául félreértettél bennünket. Hisz én, meg a tekintetes Tanács nem akartunk téged sérteni. Távol áll tőlünk az a szándék. Végre is baleset mindnyájunkat érhet s a dolgok végső rendje szerint nekünk is támadhat olyan bajunk, a melyben mi vagyunk az alperesek és ti a fölperesek. De hát ad rém. Te mélt. Uram a referensed áldozata vagy. Mert mi csupán ezt irtuk Neked : „A székesfővárosi m. kir. államrendőrség tek. főkapitányi hivatalának Budapesten. A gellérthegyi erőd jellegének megszüntetése czél- jából a katonai hatóság által kívánt bontási munkák a legközelebb befejezést nyernek, mely időtől kezdve a kérdéses erődöt elzárni már nem igen lehet s így előrelátható, hogy ott mindenféle gyülevész, a közbiztosságot veszélyeztető nép fogna éjjeli tanyát ütni s minden megmozgatható anyagot onnan elhordani. Felmerült ennélfogva azon kérdés, nem-e volna czélszerű a gellérthegyi rendőrséget a czitadella néhány lakható helyiségébe áthelyezni. Ez ügyben folyó évi április hó 17-én (hétfőn) d. e. fél ll órakor a helyszínén bizottmányi eljárást tartunk s kérjük a t. czímet, hogy ezen eljáráshoz megbízottait kiküldeni szíveskedjék. Budapest, 1899. április 4. A székesfőváros tanácsa. Erre Te, mélt. Uram, megfoghatatlan előttem, hog\ miért, a következőképp feleltél: „Tekintetes tanács! F. évi április 44-én kelt 18198/V1. 99. sz. megkeresésére van szerencsém közölni, hogy tekintettel arra, miszerint a rendőrség őrszemélyzetének és őrszobáinak elhelyezése kizárólag az én hatáskörömbe, illetve részben a belügyminiszter úr hatáskörébe tartozik — így a tek. tanácsnak a gellérthegy őrség elhelyezésére nézve f. hó 17-ére kitűzött helyszíni bizotmányi eljárást tudomásul nem is vehetem és oda megbízottat nem küldhetek. A tek. tanács szíveskedjék velem közölni megkeresés utján óhajait és azokat a lehetőséghez képest
