Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-04-17 / 16. szám
7 1899. április 17. ' ~4 f MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS „a változott pénzügyi viszonyai következtében“ a városligetben narancsszörp, krumpli - fagylalt, óriás kifii és égetett czukor nagykereskedőkre vetett. Úgy bánt el velük, mint a hogy nem mert elbánni még eddig senkivel. Mint a hogy nem bántotta Egerváryt, a ki 16,000 frt adóssággal szerepel a központi pénztár könyveiben, vagy nem bántja Emmerlinget, a kizárólagost, azért, mert 35 forintért bérli a hirdetési jog monopóliumát. Az apró városligeti kucséberekre fájt a foga a deficites milliomosnak Azokra a szerencsétlenekre, a kiknek egész ekzisztenciája a nyári szezonra van alapítva, a kik hat hónapig az időjárás szeszélyei szerint félve- aggódva reszketnek, áznak, ordítoznak, küzdenek a nyomorult létért, keserves verejtékkel fáradnak éjjelnappal, hogy az esztendő másik, keservesebb hat hónapja alatt éhen ne veszszenek. S a főváros ezeket az éhenhalókat kegyetlenül megsarczolta. Rozoga faviskóik bérösszegét 30 forintról 150, 200, 280 forintra szöktette fel azon az árverésen, a melyet a héten tartottak az áruhelyek kiadására. Majdnem 1 forint napibért fizetnek a fővárosnak azért a kis helyért, a melyből eddig alig hogy a napi szükségletüket kiárusították. Ez a jó, ez a bölcs főváros! A mely a városligeti nag}rvendéglő 6500 forintos bérét leszállítja 2500 frtra a szegény Wampetics kedvéért, az apró kufárok bódéinak bérét pedig hét-nyolczszorosan emeli. Bizony ne csodálkozzunk ezek után, ha legközelebb lemond a főváros a háztulajdonosok megadóztatásáról, ennek ellenében azonban a koldusbárczákra, szegényház felvételi - jegyekre és egyéb ilyen előkelő foglalkozási ágakra 100 forinttól 1000 forintig terjedő adót vet ki, megfelelő arányos kulcs szerint. Csúnya dolog az uzsoráskodás, de minden eddig előfordult e nemű cselekvények között az elsőség a fővárost illeti meg a városligeti „árú-csarnokok“ bérbeadása körül szerzett érdemek czímén A Józsefváros panasza. Nemrégiben azt olvastam, hogy a Baross-utczát végre teljesen rendezni fogja a főváros. Ennek a hatása alatt gondoltam arra, hogy időszerű lenne a Baross-utczai dohánygyár kitelepítésének az ügyét újra napirendre hozni. Tavasz kezdetén, a mikor a Baross-utczát egészen lefoglalják a dohányszállító kocsik és lehetetlenné teszik a rendes forgalmat, a Józsefvárosban mindig napirendre kerül a Baross- utczai dohányraktár elhelyezésének ügye. Zúgolódnak a kerületi választmányban és a választmányon kívül és a kerületi választmány minden évben elhatározza, hogy valamit tenni kellene, mert a dohányraktár otromba testével lehetetlenné teszi a Józsefváros egészséges fejlődését, megakadályozza a városrész szabályozását. Mikor azután a dohány beraktározták, a forgalmat akadályozó szekerek hazamennek, a dohányraktár ügye megint lekerül a napirendről, a városatyák és választmányi tagok nem veszik észre a nagy sárga épületet, a mely már a szabályozást sem gátolja olyan nagy mértékben. így halasztják évről-évre ezt a nagyfontosságu kérdést, a mely nem tud soha a választmányi ülések magándiskus- sziójának ködéből kiemelkedni. A kincstár pedig reperáltatja, csinosítgatja azt a vén épületet, a melyen nem fog már a festék, kendőzgetés. Evek hosszú sora óta nem tudott az a kérdés határozott formát ölteni. Előbb a körút kiépítését várták, azután a csatornázást, majd beköszöntött a millennium, a melv miatt egyetlen követ sem akartak a helyéből elmozdítani. Mindezek olyan akadályok voltak, a melyek a kerület polgárait megfélemlítették és rábírták, hogy hagyjanak békét annak a tisztes vén épületnek, a mely ugyan sehogysem illik a nyúlánk, modern alkotásu bérházak társaságába, de hát eléggé parfü- mozza magát és az egész környezetét betölti a finom muskatály kellemes szagával. Ebben azután megnyugosznak a vén épület ellenségei és a dohányraktár elhelyezésének ügye egy esztendeig újra elpihent. Pedig a dohányraktár elhelyezésével az egész városi ész fejlődése új erőt kap. Hogy milyen óriási mértékben akadályozza az a raktár a kerület fejlődését, hogy mint vágja ketté a Rákóczy-téri vásárcsarnok forgalmát, némi tájékozást ad a következő helyzetrajz : A dohányraktár elhelyezése ellen a tulajdonos kincstár sem fog nagyobb nehézséget támasztani. A kincstárnak is érdeke, hogy a dohányraktár megfelelőbb helyen épüljön. Az a telek nagyon drága raktárnak. A dohányraktár telke átlag 200—250 irtot ér négyszögölenkint, míg a kincstár a raktár czéljainak megfelelőbb helyen 30-—40 írtért kap területet. Nagy hátránya a jelenlegi raktárnak az is, hogy minden vasúti állomástól távol van és így a dohányt csak tengelyen lehet beszállítani. A kincstár nem megvetendő üzletet csinál, ha a dohányraktárt eladja és a telek árából kültelken épít magának megfelelő raktárt. A dohányraktárnak alkalmas helye lenne a X. kerületi Ligettelki dűlőben a Ferencz József lovaskaszárnyával szemben, vagy a ferenczvárosi pályaudvar mögött. Mindakét helyen iparvasuttal köthetné össze a raktárt az állomással, a mi a kincstárnak évenként sok ezer forint megtakarítást eredményezne. És a kincstár szívesen bele fog egyezni a cserébe, ha a főváros bebizonyítja, hogy a raktár áthelyezése a kincstárnak jövedelmet hoz. A dohányraktár áthelyezése annak a néhány száz munkásnak is fontos érdeke, a kik a raktárban dolgoznak. A munkások egy része úgy is kint lakik a kültelken, a hol a lakások olcsóbbak, másik része pedig a zsúfolt lakások számát gyarapítja. Legfontosabb oka azonban az áthelyezésnek a városrendezés, a melyet a dohányraktár óriási területével
