Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-04-03 / 14. szám
Magyar székesfőváros 9 Í899. április 3. ' -- ■ * *= A külföldiek nyilvántartása. — Kullmann Lajos tanácsos tervezete. — A Budapesten tartózkodó külföldiek nyilvántartása, lakhatása, települése és a község kötelékébe való felvétele tárgyában Kullmann Lajos tanácsos a következő szabályrendelettervezetet készítette : 1. A külföldi honosok nyilvántartása. A Budapest székesfőváros területén tartózkodó külföldi honosokról nyilvántartás vezetendő. Külföldi honosnak mindazon egyén tekintendő, a ki az 1879. évi L. t.-cz. értelmében magyar állampolgársággal nem bír. A külföldieknek ki által és mi módon leendő bejelentésére, valamint a bejelentések elmulasztása által elkövetett kihágások elbírálására a bejelentési hivatalról szóló 1879. évi XXV11I. törv.-cz. intézkedései az irányadók. A külállamok diplomácziai és konzulátusi személyzetére és azok családtagjaira ezen szabályrendelet nem terjed ki. A külföldi honosokat mint ilyeneket 3 hónapig a székes- íbvárosi államrendőrség bejelentési hivatala, ezen időn túl pedig a székesfővárosi tanács katona- és illetőségi ügyosztálya tartja nyilván. A nyilvántartásnak sikeres és minél kevesebb zaklatással járó létesítése czéljából külön és a többi bejelentési lapoktól eltérő szinü bejelentési lapok hozatnak forgalomba. Ha a külföldi a bejelentés tárgyában hozzá intézett felhívásnak 8 nap alatt eleget nem tenne, a kerületi elöljáróság az illető ellen 1886. évi XXII. t.-cz. 15. §-ának 3-ik bekez désébe ütköző kihágás miatt az eljárást megindítja és ha az illető 3 nap alatt lakhatási engedélyért nem folyamodik, illetve lakhatási engedélyt nem kap, a fővárosból leendő eltávolítása iránt a székesfővárosi m. kir. államrendőrség tolonczügyosztá- lvának vezetőjét megkeresi. 2. A külföldiek lakhatásáról. A külföldiek részére szükséges lakhatási engedélyeket a lakás szerint illetékes kerületi elöljáróságok állítják ki. Lakhatási engedélyt csak azon külföldi nyerhet, a ki igazolja, hogy hosszabb időn át képes magát és családját fentartani és erkölcsi szempontból ktfogás alá nem esik. A lakhatási engedélyért folyamodóktól, azok vagyoni viszonyaikhoz képest, 1—5 írtig terjedő díj szedetik. Ezen díj csak a családfőre vettetik ki. tekintet nélkül a családtagok számára. A kerületi elöljáróságoknak elutasító határozata ellen 15 napon belül a székesfőváros tanácsához és ennek határozata ellen a m. kir. belügyminiszter úrhoz lehet felebbezni. 3. A külföldiek letelepedéséről. Azon külföldi, a ki Budapesten letelepedni óhajt, a székesfőváros tanácsához tartozik települési engedélyért folyamodni. Települési engedélyt csak azon külföldi nyerhef, a ki erkölcsi szempontból kifogás alá nem esik és igazolni tudja, hogy van oly vagyona, illetőleg keresete, melyből magát és családját hosszabb időn át fentartani képes. A telegülési engedélyért azon esetben, ha folyamodó még nem lakik 2 év óta Budapesten, vagyoni viszonyaihoz képest 100—200 frtig, ha pedig már több mint 2 éve lakik Budapesten 50 írttól 100 forintig terjedő díjat tartozik lefizetni. Azon külföldi, a ki a települési engedélyért járó díjat lefizette és települési engedélyt nyert, a díjnak részére leendő visszafizetését még abban az esetben sem igényelheti, ha Budapestről végleg eltávosjk. A tanácsnak a települési ügyben hozott határozata ellen 15 nap alatt a m. kir. belügyminiszter úrhoz lehet felebbezni. 4. A külföldieknek a község kötelékébe való felvételéről. Azon külföldi, a ki magyar állampolgárságának elnyerése reményében Budapest székesfőváros községi kötelékébe óhajtja magát felvétetni, vagyoni viszonyaihoz képest 100—200 forintig terjedő dijat tartozik lefizetni. Ez a díj akkor is szedetik, ha magyar állampolgár által örökbe fogadott külföldi kéri a község kötelékébe való felvételének kilátásba helyezését. Ha a külföldi a magyar állampolgárságot valami okból el nem nyerhette és az iránt újból folyamodni nem szándékozik, joga van 2 éven belül az általa lefizetett felvételi díjnak részére leendő kiutalványozása iránt folyamodni. A mennyiben valaki ezen díjnak visszautalványozása iránt a székesfővárosi tanácshoz 2 éven belül nem folyamodik, vagy a kiutalványozott díjat 1 éven belül fel nem veszi, az a fővárosi szegényalap javára fordíttatik. Községi pénzügyi politika. A székesfőváros intéző köreit most a legjobban a 16 millió korona névértékű kölcsönkötvények elhelyezése foglalkoztatja, mert a kötvények átvételére ajánlatot tett bankcsoportnak az általános politikai és közgazdasági helyzettel indokolt álláspontját a székesfőváros pénzügyi érdekeinek szempontjából elfogadhatónak nem találta. Ámbár az e kérdésben folyamatba tett tárgyalások elhúzódása folytán a székesfőváros folyó kiadásainak fedezése tekintetében fennakadással nem fog találkozni, mégis a kötvények elhelyezése körül felmerült nehézségek miatt már is fontos közmunkáknak foganatosítását kellett fedezet hiányában felfüggeszteni. A székesfővárosnak ezen pénzügyi művelete és a bankcsoportnak a kötvények átvétele iránt tett ajánlata felől, úgy nyilvánosan, mint magánbeszélgetés közben különböző véleményt és Ítéletet hallottunk, s mivel a vélemény nyilvánításában nem voltak tartózkodók a székesfőváros köz- igazgatásának és különösen pénzügyi politikájának szigorú kritikájától sem: a helyzet és idő alkalmasoknak kínálkoznak arra, hogy más városoknak pénzügyi műveleteit és jelesül kölcsönök felvételére irányuló politikájukat szemügyre vegyük. S ezt az alkalmat annál is inkább felhasználni óhajtjuk, mert a székesfőváros pénzügyi helyzetét már évek óta olyannyira sötét sziliekkel festik ki és annyira siralmas állapotban levőnek hirdetik, hogy nem csoda, ha a közönség körében már-már a bizalmatlanságnak jeleivel találkozhatni. Nem akarunk annak bővebb magyarázatába bocsátkozni, hogy az ily bizalmatlanságnak terjedése mily nagy károkat okoz, s csak arra utalunk, hogy a legnagyobb veszély akkor fenyegeti közéletünket, ha a közönség a közhatóságok irányában bizalmát elveszti! Budapest székesfőváros rohamos fejlődésének természetes következménye volt a községi kiadásoknak váratlanul és meglepően nagy mértékben történt emelkedése, s a fejlődésnek és haladásnak meg nem állítható és fel nem tartóztatható árama szükségképpen a bevételi forrásoknak növelésére kényszerítette a törvényhatóságot. S a mennyiben újabb bevételi források nyitásáig a fejlődés gyorsaságával lépést tartani nem lehet, addig is, a míg ilyenek rendelkezésre állanak, a haladásnak eszközeit kölcsönök felvétele útján kell megszerezni és biztosítani. De, nézzük csak, miként járnak el pénzügypolitikai szempontból az angol városok, s hogyan ítélik meg ottan a városok kölcsön-műveleteit. Kezünk ügyébe akadt a „Wiener Börse“ 1897. évi november hó 30-án megjelent száma, a mely igen érdekes módon foglalkozik az angol városok kölcsöneivel.
