Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-03-27 / 13. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. márczius 27. 10 Az élelmiczikkekkel való nagy kereskedés most fog csak a vásárcsarnokok révén fejlődhetni. A fogyasztó közönség Ízlése sok tekintetben el van rontva; mig sok esetben nem nyer kielégítést. Például: Nagyobbára a sovány marhahúst szeretik. A vendéglősök leginkább a sárga burgonyát keresik. Az élő baromfit inkább veszik, mint a leöltet. A tojá', tejfel, vaj túróból friss árút az előtt alig kapott a fogyasztó; majd csak most fog a jóhoz szokni. Ezen nem lehet csodálkozni, mert sok szedett-vedett czikk között több volt a rósz, mint a jó minőségű. A baromfi és vadfogyasztás nem elég nagy, mert aránylag drága. A halfogyasztás javult, mert a vásárcsarnokok megnyílta óta a halfélék olcsóbbá lettek. A termelésnek a fő élelmiczikkekben olyannak kell lenni, hogy azokhoz az alsóbb néposztály is hozzáférhessen és rendesen, nemcsak ünnepnapokon, fogyaszthassa. Ha a termelés vagyis a kinálat helyes arányban fog állani a kereslettel: akkor megszűnnek a árhullámzások s úgy a termelők, mint a fogyasztók nem lesz meglepetéseknek kitéve. * Sajnos, hogy korunkban a lelkiismeretlen üzérkedés s a tisztességtelen úton való nyerészkedés megszokott dolog. A szoliditás ugyan a kereskedelem más ágaiban is óhajtandó ; de a vásárcsarnok árúkkal való nagy kereskedésnek alapfeltétele. Ezen, eddig kevéssé kultivált ága a kereskedelemnek az, a mely csakis a tisztesség útján emelkedhet azon magasabb színvonalra, a hol a honi kereskedelem egyéb ágai állanak. Teljes lehetetlenség pl. egy vagonrakomány tojást vagy gyümölcsöt egyenkint megszemlélni és minden ládát felbontani s tartalmát feltúrni. Ha a kosár vagy láda tetején válogatott szép árú van, a feneke felé pedig másod vagy harmadrendű árút raktak, akkor a vevő többé-kevésbbé pórul járt és óvakodni fog az illetőtől ismét valamit venni. Hogy a minta utáni vételek szokássá váljanak s a hatósági közvetítők árverései jobban sikerüljenek, szükséges, hogy a vevő teljesen megnyugodjék abban, hogy az egész láda, hordó, kosár, zsák stb. tartalma teljesen olyan legyen, mint a minőt láthatott, vagy mint a beküldött minta. * Az egyes czikkekre vonatkozó tudnivalók részletesen itt nem ismertethetők. A főkövetelményekre ez alkalommal is kiterjeszkedem; Minden czikknél a következőkre kell ügyelni: hogy 1. a minőség a lehető legjobb legyen, 2. az árú helyesen legyen elkészítve és kezelve (osztályoza), 3. czélszerűen és ízlésesen legyen csomagolva, 4. melyek azon hibák, a melyektől óvakodjunk. A csomagoló eszköznek vagy anyagnak nem szabad értékesnek lenni, mert a burkolat visszaküldésének költsége sokat von le az árúért elért árból. (Folytatása következik.) Művésztanya vagy gyermekmenhely ? (A Citadella sorsához.) — Levél a szerkesztőhöz. — A napilapokból értesültem arról, hogy a nagyméltóságú m. kir. belügyminisztérium pártolólag leadta Budapest székes- főváros törvényhatóságához azt a szerény indítványomat, hogy a gellérthegyi fellegvár alkalmas részeiben, a részleges bontási munkálatok befejezése után, ideiglenes jellegű gyermeküdülőház és kisdedápoló-intézet létesíttessék. Még nem is vétetett ez az ügy érdemleges tárgyalás alá, már is hallom, hogy a budapesti művészvilág ama jókedvű bohémjei, a kiknek nagyratörő lelkűk és tehetségük daczára atelier-bérre nem telik, a csak egy szűk kazamata-ablak által világított, derengő helyiségekben akarják alkotni azokat a műveket, a melyek majd hivatva leendenek alkotójuk dicsőségét megalapítani. Nem vagyok oly nagyon beavatott a festőművészet és szobrászat technikájába, hogy Ítéletet mondhassak arról, vájjon egy művészlélek alkotó képességének fejlesztéséhez okvetlenül megkivántatik-e a mérsékelt világosságu zárt térben való tartózkodás, de olyasmit hallottam, hogy egyik újabb festészeti irány kizárólag csak a teljes világosság felhasználásával dol- gozhatik. Tudom azt is, hogy már eléggé ismert földim, Eisenhut Ferencz úr annak idején összeszedte a sátorfáját, lement a messze délvidékre és ott bizonyosan nem egy a világtól elzárt fellegvárban, hanem a nyüzsgő élet közt alkotta azokat a műveit, a melyek jó hírnevét megalapítók. Miután egyik művész úgy nyilatkozott, hogy „todte Gewissheit“ volna, hogy a művésztanya eszméje diadalt ült a gyermekotthon eszméje fölött, bátor vagyok a kéz alatt korportált, de álláspontom gyengítésére harczba vitt érveket a következőkben megczáfolni : Azt mondják, hogy a Citadella magasan fekszik, hogy a gyermekek nem tudnak oda felmenni, hogy a kazamatták kis ablakuak s hogy a gyermekek nem tudnak e magasságról iskolába menni stb. A ki ezekkel az érvekkel küzd, az bizonyára oly keveset ért a kisdedápoláshoz és az üdülésre utalt gyermekek gondozásához, mint jó magam a festészethez. Melyik országban látták a bizonyosan világlátott festő urak, hogy az üdülőház gyámoltjai gyalog mennek a kórházból az esetleg mértföldekre fekvő üdülőházba, vagy hol láttak oly kisdedek ápolására berendezett árvaházat, a melynek a növendékei nem magában az intézetben nyerték volna paedagogiai kiképezte- tésüket? Ha valaki azt hiszi, hogy nekem kedvem volna a szegény kisdedekkel és a vézna üdülő betegekkel proczesszió- kat rendezni a budapesti körutakon és viszont, az nagyon téved. Van ott fenn a Citadellának játszóterme (ív alakú), a melyben télen, vagy kedvezőtlen időben 500 gyermek bátran hányhat bukfenczet, hogy a népies kifejezéssel éljek. Van egy épp ily nagy térfogatú étkező, vannak tantermek és oly számos lakószobák és mellékhelyiségek, a melyekben minden zsúfolás nélkül 300 üdülő beteget (az emeleten) és legalább 400 egészséges árvát és az ápoló és oktató személyzetet el lehet helyezni. Ha pedig az eddig ott tanyázott katonaság sem éhen nem halt, sem szomjan nem veszett, bizonyos, hogy oda kocsin ennivalót lehet szállítani. Ha pedig kocsiközlekedés van a Citadella felé, miért ne lehetne a „önkéntes mentők“ kocsi-
