Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)

1899-03-27 / 13. szám

1899. márczius 27. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

____________________________11

p _ _ _ __

jain a gyermekkórházak, vagy szegény családok reconvales- censeit hetenkint egyszer fel-, illetve leszállítani, a hogy az üdülőházba indíttatnak vagy onnan egy-két havi ott tartózkodás után mint teljesen felépültek elbocsáttatnak ?

Az üdülőházak és kisdedápoldák sem nem óvodák, sem nem bölcsődék, a melyekbe a gyermekek napról napra jönnek- mennek. Ezek zárt intézetek, mint a kórházak és csak a rendes látogatási időn belül kereshetők fel az érdeklődők által. Van világos nagy udvar, van közvetlen a Citadella előtt nagy pázsítos játszótér és ez teljesen elég a játszó gyermekek számára. A pihenő gyermek és ezekből áll ám az ápoltak javarésze, sokkal jobban érzi magát a derengő, száraz, fehérre meszelt, kellemes hőmérsékü termekben, mint bármely más, a légközi változásoknak jobban kitett és soha egyenletesen nem fűthető, sok ablakokkal, tehát léghazammal, de nem rendes ventiláczióval bíró helyiségekben, a melyekben a napfényt mesterségesen kell tompítani, a mivel azonban a nyári hőség ellen védekezni nem lehet.

Most pedig igen tisztelt uraim, a kik hivatvák a Citadella jövendőbeli sorsáról dönteni, gondolják meg, hogy mi szükségesebb itt Budapesten művésztanya-e vagy oly hely, a hol a túlzsúfolt lakásokban megbetegedett gyermekek erejük teljes visszanyeréséig ápoltatnak ? Ha szükségesebb a művésztanya: ki fogja azt a rengeteg költséget előteremteni, a mely- lyel a Citadella világító ablakokkal való ellátása és a szükséges átalakítás jár? A művész urak talán ? — Oh, ha ezeknek pénzük volna, nem kívánkoznának fel a kolostori magányba! Tehát a közvagyon ? Azt hiszem, ebből nem telik, ha a székesfőváros tiszti főorvosának a jelentéseit olvassuk, a melyek az okszerű gyermekápolás mellett lándzsát törnek, sőt a mellett szólanak, hogy a kisdedápolás czélszerü oktatása érdekében az anyák és dadák közt külön irodalmi termékek osztassanak ki. A Citadella pedig az ablakok üvegezése és a termek és helyiségek kimeszelése után ápoló-intézetnek teljesen megfelel, ba a bontási anyagot az udvar egyik részén összerakják. Csekély beruházással legalább 700 szegény gyermeknek lehet otthont teremteni, de a tér teljes kihasználásával 1000-nek is. Ezt szívleljék meg a mérvadó faktorok és ne ejtsék el az eszmét csak azért, mert csekélységem koczkáztatta annak a kimondását. Különben lépten-nyomon vigasztal az az öntudat, hogy kötelességemet híven teljesítettem; híven teljesítettem akkor is, ha zászlómat, a megelőző szegénygyámolitás zászlaját diadalra juttatni képes nem voltam.

A miként a t. közönség a lapokból is értesült, tervem az, hogy a Citadella úgy üdülésre utalt gyermekek, valamint székesfővárosi kisded- és leányárvák befogadására alkalmas intézetté avattassák.

Miután az ily czélból 1897. nyarán indított gyűjtés eredménye — a melynek a csekély vagyona a magy. királyi postatarékpénztárnál 5834. számú cheque-számlán kezeltetik és a melynek természetbeni adományai most is őrizetem alatt állanak — arról győzött meg, hogy társadalmi úton gyorsan oly tőkét előteremteni nem lehet, a mely lehetővé tegye, hogy az idén szeptember havában a Citadellát már mint tényleg működő intézetet a „Nemzetközi Gyermekvédő Kongresszusra“ külföldről idesereglő emberbarátoknak bemutathassuk, csak két

mód kínálkozik tervem megvalósítására : vagy az állam, t. i. az Országos betegápolási alap, vagy pedig Budapest székes- főváros hatósága rendezi be a székesfőváros tulajdonát képező emez épületet.

Nem a magam érdeke, nem a dicsőség utáni vágy vagy a haszonlelés vezetett engem a már két év óta folytatott akczióm megindításánál. Csak a szegény, testi és lelki elkor- csosodásnak kitett árvák és a szenvedő embertársak szomorú sorsa indított meg, a kiket a már jelenleg hozott anyagi áldozatok czélszerü felhasználásával és egy kis szívjóság alkalmazásával a zülléstől meg lehet óvni.

Tehát: ki a budapesti árvákkal az egészséges vidékre, a szegénysorsu, de mintaszerű tanítócsaládok erkölcsös és vallásos nevelési körébe, a hol istenfélelemben és munkában erősödnek és neveltetnek, hogy valaha a társadalom igazi támaszai lehessenek.

Ne téveszszék ám össze az iskolaköteles gyermeket a kisdedekkel, a kiket ma — szerencsétlenségükre — vidéki tudatlan és haszonleső parasztasszonyok nevelésének szokták adni.

Ezek után pedig Budapest minden egyes lakosától azt kérdezem, mi szükségesebb Budapesten és mi legyen tehát a Citadella: művésztanya-e vagy gyermekmenhely?

Fürst Ida

Hirek a városházáról.

A tanítói fizetési szabályzat revíziója.

A tanács VII. ügyosztályában legközelebb revízió alá veszik a községi iskolai tanárok és tanítók fizetési szabályzatát. A revizió főleg azt czélozza, hogy a különböző tanári és tanítói fizetések között bizonyos helyesebb arány létesíttessék, másrészt, hogy főleg a polgári és elemi iskolai tanítónőknek fizetése, amennyire lehetséges, redukáltassék.

A fizetésnek arányosítása főleg azért szükséges, mert ma, különösen a reáliskolai professzorok és a polgári iskolai tanítónők fizetése között semmi arány nincsen. Hogy egyebet ne említsünk, egy középiskolai oklevéllel biró reáliskolai tanár az első fokban összesen 2210 forint összilletményt, a polgári tanítónők pedig az első fokban 1950 forint össziletményt élveznek. A különbség tehát összesen 260 forint, a mi elég világos magyarázat arra, hogy a két fizetés között semmi arány nincsen.

De eltekintve az aránytalanságtól, kétségkívül igen szembeszökő az a körülmény is, hogy egy aránylag igen csekély kvalifikáczióval biró polgári iskolai kézimunka vagy tornatanítónőnek közel 2000 forint fizetést juttat a főváros akkor, a midőn többi alkalmazottjával, értve alatta a tisztviselőket es szakhivatalnokokat, különösen pedig az orvosokat és mérnököket, oly mostohán bánik el.

Szükség van egyébként a fizetések némi reduká- cziójára azért is, mert a tanügyi kiadások évről-évre oly tetemesen és rohamosan emelkednek, hogy ez hovatovább a főváros háztartása egyensúlyának megzavarására fog vezetni.