Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-03-27 / 13. szám
1899. márczius 27. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS A vásárcsarnok intézmény. Irta: Gziegler Nándor, vásárcsarnokigazgató. IV. A vásárcsarnokok ellátói a vidéki termelők és a vidék kereskedők. Tudjuk, hogy az országban a vásárcsarnok-árúkat a termelők egy része, különösen a kisgazdák nem adják el közvetlenül a fogyasztóknak, hanem házaló kereskedőknek vagy a fővárosban székelő kereskedők ügynökeinek. Ilyen czikkek a baromfi, tojás, vad stb. Némely czikkeket, mint például a vajat,túrót, gyümölcsöt, a kis gazda ily módon nem értékesíthet, hanem kénytelen azokat vagy a legközelebbi piaczra elvinni, vagy pedig a vásárcsarnokba beküldeni. Miután a vásárcsarnok-intézmény még új s a lefolyt 2 év még nem volt elegendő arra, hogy a vásárcsarnok czél- ját és hasznát a kisgazdák felismerjék, ennélfogva azt tapasztaljuk. hogy a beküldött szállítmányok ötletszerűen ideküldött dolgok, kis mennyiségek, melyek nem piaczra valók s a legtöbb esetben gondos kezelésnek teljesen híján vannak. Ilyen kis mennyiségekkel, a melyek még hozzá silány árúk, nem lehet nagy kereskedést i nagyban való eladási) folytatni; de értök még kielégítő árakat sem kaphat a termelő. (Réteges vaj, heteken át gyűjtött tojás, keserű túró, kényszervágott állatok húsa stb. A termelőket ki kell tanítani a legkisebb részletekig a következőkre: 1. Mit termeljenek; 2. milyen legyen a termelvény minőségre nézve; 3. miként kezeljék az árút; 4. mikor küldjék a csarnokba ; 5. hogy kell az árút csomagolni s a szállításra elkészíteni; 6. melyik vonattal küldjék be ; 7. mennyit és milyen időközökben lehet az árúból küldeni; 8. mily óvintézkedéseket kell megtenni, hogy a nagy meleg vagy hideg az árút útközben meg ne rontsa? Mindezen tudnivalókra a termelőket kioktatni a vidéki gazdasági egyesületek volnának hivatva. Oly vidéken, a hol bizonyos árúk tömegesen termeltetnek a tejszövetkezetek példájára, értékesitési szövetkezeteket vagy egyesületeket kellene alakítani. Minden megyei gazd. egyesület kebelében lehetne egy értékesítő-egyesületet teremteni. Az ily egyesületnek gyűjtő raktárt és hozzáértő raktár- nokot kell tartani. A raktárban a tagok által beküldött árúk összegyűlteinek, osztályoztalak, minőségileg javíttatnak s alkalmas időben, t. i. akkor, a midőn az árút a csarnokban jól lehet eladni, helyesen csomagolva beküldetnek. Ilyen szövetkezetek vannak is már a vaj, tojás és gyümölcs értékesítésére. Németországban az „Obstzüchter Verein “-ok, gyümölcs- termelő egyesületek, igen életre valók. Ezek pl. a gyümölcsidény alatt külön tehervonatokkal szállítják be a gyümölcsöt a csarnokba. Kis abroncsozott fadézsákban, a melyek vászonnal vannak letakarva; de nincsen tetézve megrakva, mint nálunk a gyümölcsszállító kosarak. Néhány község összeáll, mindenik árús ráírja a nevét az ő darabjára ; a csarnokban pedig mindenki elviszi a saját árúját a vasúti kocsiból és eladja. Berlinben láthatók egész hajók gyümölcscsel megrakva, a melyek vízi utón érkeztek Csehországból Berlinbe átrakás nélkül. Az értesítő-egyletek útján elérjük azt, hogy a kis termelők, kis mennyiségű termékei összegvüjtetnek, átdolgoztatnak s bizonyos időközben, nagyobb mennyiségekben és egyenlő minőségben lesznek a csarnokba beküldhetők. Az értékesítő szövetkezetek működésének eredménye könnyen árútorlódást okozhat a piaczon, miért is állandó vevőkről előre kell godoskodni. Persze nem lesz árútorlódás, ha úgy tesznek, mint az idei karácsonyi ünnepek alatt tettek. Vajhiány volt s egyik hatósági közvetítő buzdította a tejszövetkezeteket, hogy most küldjenek be vajat. Erre azt felelték, hogy nagyon sajnálják ; de a szeparátor elromlott. Ezt válaszolta hét tejszövekezet. Alkalmazkodni kell a beküldőnek a piacz időszaki szükségletéhez. Pl. Karácsonykor és husvétkor naay a kereslet teavaj után, nyáron kicsiny a fogyasztás. A baromfi és a tojás a tél vége felé és tavaszszal megdrágul, mert a készletek elfogynak. A télire eltett burgonya- és zöldségkészletek tavasz felé szintén fogytán vannak. Mielőtt valaki a csarnokba akar árút küldeni, vegye a czeruzát a kezébe és számítson. Tudakolja meg, hogy : 1. kelendő-e az árú akkor a piaczon, 2. mi a napi ára, 3. mennyi a vasúti szállítási költség, 4. mennyi a fogyasztási adó, 5. mennyi közvetítési díjat számít fel a hatósági közvetítő, 6. van-e még egyéb költség az árúra ? Mindenik termelő tud számítani akkor, ha búzáját akarja eladni; számítson tehát akkor is, ha vásárcsarnok-árút akar értékesíteni; de mindenekelőtt bírálja meg, hogy az árú piaczképes-e s megfelel-e az egészségi követelményeknek. Ha mindezen feltételeknek megfelelő az árú s az előzetes számítás szerint haszonnal értékesíthető, csakis akkor küldje be a termelő az árút a csarnokba: különben csalódni fog. Az árúhullámzások helyes kihasználására a következő példákat hozom fel : Egy vajtermelő 1898. évben 84 esetben küldött vajat, esetenkint 15—2f> klgr. teavajat. Az eladási árak 80 kr, és 1 frt 40 kr. közt ingadoztak, mégis állagban 1 frt 10 krt kapott a vaj kilogrammjáért; a költségek leszámításával tisztán 96 krt. A vaj minősége mindig kifogástalan volt és eladatlan soha sem hevert. Egy uradalom 1898-ban 49 esetben összesen 1187 drb foglyot küldött be, melynek páron kint átlag 1 frt 8 krért adttak el. Az árak 70 kr és 1 frt 80 kr közt ingadoztak páronkint. A költségek levonásával a termelő páronkint tisztán 72 kr kapott átlag véve. (T3 kr fogyasztási adó 1 drb fogoly után.) * Budadest mint élelmiszerpiacz változó fogyasztási képességgel bir. Ennek sokféle okai vannak, a melyek fejtegetése nem ide tartozik.
