Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)

1899-03-27 / 13. szám

1899. márczius 27,

MAGYAR SZEKESFO VAROS

kölcsön is áll rendelkezésére; legköltségesebb felszerelése, t. i. csőhálózata is rövidebb aránylag, hegyvidék ellátásáról sem kell gondoskodnia ;

hogy nálunk egy lejre l4°/0'al kevesebb vízdíj s három- annyi víz esik, mint Berlinben ;

hogy Berlin minden termelt köbméter víz után 3'2-szer annyit Nvesz be, mint mi.

A berlini vízvezeték jutányossága tehát messze a mienké mögött marad s hogy a Spreenek és a Havelnek algákkal telített holt latyakjaiból kiemelt unalmas izű folyadék minőség tekintetében sem versenyezhet a mi vízvezetékünk terményével, azt bizonyítanom sem kell.

*

Az össszehasonlitás után közreadott üzleti eredmény is igen érdekes, mert azt bizonyítja, hogy a főváros, daczára nagy befektetéseinek, vízvezetékére nem fizet rá.

Az üzleti eredmény a következő :

1893- ban kamatra 341,427 forint 05 kr., törlesztésre 180,995 írt 10 kr., üzemkiadás 517,713 írt 31 kr., összes kiadás 1.043,135 frt 46 kr., bevétel 1.062.302 frt 10 kr., nyereség 19,166 frt 64 kr.

1894- ben kamatra 403,878 forint 15 kr., törlesztésre 211,037 frt 68 kr., üzemkiadás 635,695 frt 90 kr., összes kiadás 1.250.611 frt 73 kr.. bevétel 1.116,221 frt 41 kr., veszteség 134,390 frt 32 kr.

1895- ben kamatra 410,777 forint 91 kr., törlesztésre 214,325 frt 01 kr., üzemkiadás 607.367 frt 32 kr., összes kiadás 1.232,470 frt 24 kr, bevétel 1.389,270 frt 03 kr., nyereség 156.799 frt 79 kr.

1896- ban kamatra 498,867 forint 08 kr., törlesztésre 257,902 frt 06 kr., üzemkiadás 660,715 frt 87 kr., összes kiadás 1.417,485 frt 01 kr., bevétel 1.526,032 frt 81 kr., veszteség 76,695 frt 71 kr

1897- ben kamatra 501,039 forint 76 kr., törlesztésre 260,025 frt 93 kr., üzemkiadás 727,820 frt 30 kr., összes kiadás 1.488,885 frt 99 kr., bevétel 1.526,032 frt 81 kr., nyereség 37,14 6 frt 82 kr.

*

Az előterjesztés végül a jövedelem biztosításával foglalkozik és azt kívánja, hogy az eddigi érvényben volt kivetési módot a főváros továbbra is tartsa fenn, mert csakis úgy biztosíthatják a jövedelem befolyását és a vízművek czélszerű kihasználását.

Még egyszer a Váezi-út.

A VI. ügyosztály előterjesztései tagadhatatlanul komolyak, szépen átgondoltak, érvei tömörek és csodálatos, mégis hatástalanok. Mintha a szemfényvesztő kápráztató mutatványaival állanánk szemközt: rabjaivá leszünk a mutatványoknak és megkönnyebbülve felejtjük el az egészet, mikor a bűvész az előadást befejezte.

Az ügyosztály előterjesztései is többé-kevésbbé kápráztatok, de hatást alig keltenek, mert hiányzik belőlük a következetesség. A Váczi-út kikövezése ügyében az ügyosztály

munkálatainak három fővonása van : az első annak a bebizonyítása, hogy a törvényhatóság egyáltalában nem határozta el, hogy a Váczi-utat ki kell kövezni; a második az az állítás, hogy a mennyiben a törvényhatóság mégis elhatározta volna a Váczi-út kikövezését, hát ezt hibásan tette, mert erre a czélra megfelelő fedezetről nem lehet gondoskodni, de nem is szükséges, mert a Váczi-út kikövezése ez idő szerint nem égető kérdés; a harmadik annak a bebizonyítása, hogy a Váczi-út rendezése tényleg közszükséget képez, az többé el nem odázható, a főváros köteles erről a hiányról gondoskodni s miután megfelelő fedezet a kövezésre nincs, szavazza meg a szódavíz adót. Szerencsére a közgyűlés ezekből a fejtegetésekből csak annyit fogadott el, hogy a Váczi-út rendezése halaszthatatlan s utasította az ügyosztályt, hogy megfelelő fedezetről a legközelebbi közgyűlésre gondoskodjék.

Az ügyosztály bizonyára készít is valamely új javaslatot, a melynek sorsa valószínűleg az lesz, a mi a többié: nem fogadják el.

A kérdést azonban mégis csak meg kell oldani s erre nézve határozottan a legszerencsésebbnek tartják a Vosits tanácsos úr következő javaslatát:

A költségelőirányzatnak „Új kövezések és burkolások“ czímű fejezetében évről-évre 7—800,000 forintot irányoznak elő külünböző közmunkákra. A Váczi-útnak 637,000 forintos költségét hat évre felosztva ennek a fejezetnek a terhére kellene előírni, még pedig akkép, hogy a fejezet összegének megállapítása után kihagyják azokat a kisebb jelentőségű kövezéseket, a melyek nem feltétlenül szükségesek. Ez a kihagyás évenkint 107,000 forintra rúgna, minthogy pedig a Váczi-út fentartására: az „Utak jókarban tartása“ czímű fejezet alatt 40,000 forint évi kiadás van felvéve, ezt a 40,000 forintot az új kövezés terhének törlesztésére kellene átvinni s így az új kövezések tételét a Váczi-út évenkint csak 67 ezer forinttal terhelné.

Ezzel az eljárással a Váczi-utat minden nehézség nélkül rendezni lehet. S miután félő, hogy ez az ügy még néhány nagyobb pénzügyi tanulmány létrejöttét idézhetné elő : ajánljuk melegen a Vosits tanácsos úr javaslatát.

Mi legyen a régi városházával?

Egy szép napon a közmunkatanács azzal az értesítéssel lepte meg a fővárost, hogy a régi városházát környező telkeit eladta s ennek következtében az ódon városházi épületet 1900 májusra le kell bontani. A közmunkatanácsnak ezt a kívánságát a főváros illő meglepetéssel fogadta, de különösebb okot a lebontás ellen nem tudván felhozni, hozzájárult ahhoz, hogy a városházban elhelyezett hivatalokat a Károly-kaszárnyába tegyék át. S miután mindez megfelelő hivatalos formában ténynyé vált, a volt közmunkatanácsi telkeken az új tulajdonos: Klotild főherczegaszony részben megkezdte az építkezést, a Kigyó-utcza és Eskü-úti telektömbön pedig augusztusban kezdi meg. A főherczeg- asszony bérpalotáinak építkezése miatt a Városház-utczát