Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-01-09 / 2. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. január 9. miniszterelnök. Vagy bízik a díszpolgárban, hogy megteszi azt. amire a kormányelnök nem volt hajlandó ? Nagyon kevés bizodalmunk van a felirat sikerében, mert elkésettnek és rossz időben történtnek tartjuk. A kormány mereven ragaszkodott eddig is ahhoz, hogy a szabályozás többlet-költségeit a főváros viselje. A törvény- hatóság és a tanács menthetetlen indolenciájából maradt függőben az ügy s ma ott állunk, hogy legfölebb birói döntés tehet majd igazat a két forum között. Másképp alig hisszük, hogy a fővárosnak nyert ügye legyen. Az esetből azonban sok szomorú tanulság ötlik elénk, amiket lehetetlen elhallgatnunk. Az első a nyilvántartás. Mekkora idöfecsérlés folyik a városi bürókban a nyilvántartással. S mégis egy ilyen kérdés csak akkor kerül napirendre — két év után — amikor arról van szó, hogy a főváros 500000 forintot fizessen, mint az ez évben esedékes részletét a dunahi- dak építéséhez való hozzájárulásnak. A másik tanulság az ötletszerű munka. Mióta ütik-kalapálják a Károlykaszárnya átalakítását. És az utolsó percben a munkálatokra való árlejtés kiírása előtt jön az ukáz, hogy felfüggesztendő minden, mert előbb tisztázni kell a kapcsolatos kérdéseket. A harmadik a felelőtlenség. Kinek a gondjára bízták a most vitatott ügy szemmel tartását? Kit terhel a felelősség azért, hogy ilyen fontos kérdésben annyi idő óta egyetlen lépés sem történt? Erre kellene, hogy kiváncsi legyen a polgármester, aki bizonyára olvasta már azt a javaslatot, amely sürgős lépések megtételét proponálja, de egyébként hallgat a mulasztásról és a felelőségről. Városi tüzkárbiztositó intézet Tűzoltási illeték rendszeresítése. Föltűnő, hogy székesfővárosunk törvényhatósági gépezetében egy eszme, egy terv, mely megvalósulása esetén, egyesek vagy mondjuk bizonyos üzletkörök érdekét érinti, minő szívós következetességgel szokott agyonmorzsoltatni. Világos példa erre a városi tüzkárbiztositó intézet létesítésének és a tűzoltási illeték vagy járulék kivetésének terve. Teljes 25 esztendő óta hosszabb, rövidebb időközökben folyvást csépelik azt az eszmét mi módon lehetne a ma már 20<S 703 frtra rugó tűzoltói kiadásokat akár a tüzkárbiztositó társulatok hozzájárulása által, akár pedig más alkalmas és külföldön régóta bevált módon, minő egy városi tüzkárbiztositó intézet létesítése és bizonyos mérvű tűzoltási járulékok által apasztani. Sokféle javaslat merült föl, többnyire csak azért, hogy újra letűnjenek. Bizottságok és albizottságok, tanács és közgyűlés többszörösen foglalkoztak ez eszmékkel, de sohasem tudtak dűlőre jutni. Szorongatták a biztositó intézeteket, persze hiába. Átterelték az ügyet a kormány és a törvény- hozás fórumához, de mielőtt ezt a teljesen fölösleges kitérőt választották, több Ízben egészen elejtették az ügyet, ámde meg újra fölszinre került és most úgy látszik oly erőre kap, hogy biztositó társulataink védés dacszövetsége dacára is eljut a megvalósulás stádiumához, ha csak — a mit a székesfőváros törvény biztosította autonómiáját, szemelött tartva, hinni nem akarunk — a kormány nem vet gáncsot. A dolog magja az, hogy Budapesten a kölcsönösség elvén alapuló tüzkárbiztositó intézet állit- tassék föl. Hogy továbbá a tűzoltási kiadások fedezésére első sorban a székesfőváros területén tüzkárbiztositás- sal foglalkozó intézetekre hozzájárulási illetékek rovassanak. E célból egy teljes szakszerűséggel Bárczy István dr. tanácsjegyző által kidolgozott javaslatban azt ajánlja a pénzügyi és gazdasági ügyosztály, határozza el a közgyűlés, hogy: A székesfővárosban létező ingók és ingatlanok tűzkár ellen leendő biztosítása céljából a kölcsönösség elvén alapuló s a székesfőváros hatóságának közvetlen vezetése alatt álló külön tüzkárbiztositó intézet állíttassák föl, melynek üzleti fölöslege, a majdan megállapítandó arányban és módozatok szerint a székesfőváros tűzoltási kiadásainak részleges födözé- sére szolgáljon. A székesfőváros területén beépített ingatlanok után, azok tulajdonosai kötelesek a nyers bérjövedelem egytized százalékának megfelelő évi tűzoltási járulékot fizetni. Azon ingatlanok, melyek teljes értékük erejéig a székesfőváros által fölállítandó tüzkárbiztositó intézetnél biztosítanak, a tűzoltási járulék alól mentesek. A székesfőváros területén működő biztositó intézetek kötelesek a székesfőváros területén létező ingatlanok és ingók tüzkárbiztositása fejében, a megelőző évben bevételezett bruttó-dijak összegének öt százalékát a tűzoltási kiadásokhoz való hozzájárulás címén, évenkint a székesfőváros pénztárába beszolgáltatni. A pénzügyi és gazdasági bizottmány a javaslatokhoz következő módosítással járult: hogy a biztositó intézetek a bruttó-díjak nem öt, hanem tiz százalékát fizessék : hogy a gyári, ipari vállalatok és a színházak 2%-kal járuljanak a tűzoltási kiadásokhoz. ; hogy a tűzoltók kivonulásáért szintén bizonyos kivonulási illeték állapittassék meg. A mi azt a kérdést illeti, célszerű és haszonnal járó dolog-e ha a székesfőváros hatósága maga állít föl egy tüzkárbiztositó intézetet, arra a külföldön szerzett tapasztalatok, a magánbiztosító társulatok és érdekelt részvényeseiknek minden ellenargumentálása dacára, határozottan igenlő választ adnak. Döntő példa reá a prágai városi tüzkárbiztositó intézet. Prága város tanácsa a hatvanas években mindinkább növekedő tűzoltási kiadásainak súlyát érezvén- 1864-ben elhatározta, hogy a városban kölcsönös tűz,
