Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-01-09 / 2. szám
I f 1899. január 9. ___ MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS_______ 5 biztositó i ntézetet létesít, még pedig ingó és ingatlan dolgoknak tűzkár ellen, nemkülönben tükörüvegeknek törés ellen való biztosítására. Ezen intézet a városi tanács kezelése alatt áll. Ez gondoskodott az intézet elhelyezéséről és a szükséges személyzet alkalmazásáról. Az intézet állandó felügyeletére és kezelésére a tanács kebeléből állandó külön bizottság van kiküldve. A biztosításra vonatkozó bejelentések felülvizsgálása egy városi képviselő vezetése alatt, két szakértőből álló, és évenkint újjáalakítandó álland > szakbizottságra tartozik. A rendes és rendkívüli dijak megállapítása iránt az intézet alapszabályai intézkednek. Tűzkár esetén a helyszíni szemlét azonnal megtartják. Ezen az intézet egyik alkalmazottja, egy városi képviselő s a városi épitő- hivatal egy tagja vesz részt. Eljárásában a bizottság, az intézet és a károsult fél érdekeit egyaránt köteles szem előtt tartani. A kárösszegek kifizetése legkésőbb a kár megállapítását követő 14 napon belül eszközöltetik. Az intézet tiszta fölöslegéből tartalékalap léte- sittetett, mely félmillióra szaporodván, az intézet évi fölöslegéből egyelőre 20000 frtot fizet a város pénztárába. A fölösleg többi részét a tartalékalaphoz csatolják, mindaddig, mig az intézet képes lesz az ösz- szes tűzoltási kiadásokat fizetni. Az intézettel szemben előforduló vitás kérdésekben a pör útja ki van zárva s a panaszok fölött a városi képviselőtestület végérvényesen határoz. Ezt mi nem tartjuk helyesnek, mert eltekintve azon jogi alapelvtől, hogy senki a maga dolgáb.m illetékes biró nem lehet, ki várhatna a városatyáktól, tárgyilagos bírálatot olyankor, mikor a maguk dolgáról eshetik szó. Az intézet 1865. január 1-én lépett életbe. Az első évben 2662 biztositó részére 20.156,580 frt érték biztosíttatott, 21636 frt 90 kr biztosítási dij ellenében. Dacára annak, hogy már az első évben a Moldva melletti malmok leégése folytán, rendkívüli káresetek fordultak elő, az intézet a lefolyt 33 év alatt soha sem dolgozott kárral és fokozatos évi tiszta fölöslege 1897-ben 13658 biztositó, 117 millió értékének 135,173 frt díjjal történt biztosítása mellett 75,597 frtra rúgott. A lefolyt 33 év alatt a biztosítási dijakból és kamatokból összesen 2.328,776 frt dij folyt be s ebből 1.043,578 frt tiszta fölösleg volt. Az intézet 1876 óta 401,224 frt 65 krt szállított be a város pénztárába s amellett jelenleg 629,279 frt 53 krnyi tartalékalappal rendelkezik, úgy hogy Prága város tanácsának értesítése szerint ez az intézet, melyet a vá-os minden anyagi hozzájárulás nélkül, tisztán a lakossághoz intézett buzdító fölhívás után és a magánbiztosító társulatok részéről kifejtett ellenáramlatok dacára, létesített már közel jövőben képes lesz az összes tűzoltási kiadásokat saját évi üzleti fölöslegéből teljesen födözni, mi annál figyelemre méltóbb, mert Prága városának tűzoltási kiadásai már körülbelül 100,000 frtra rúgnak. Az intézet személyzete egy igazgató, egy titkárból, ki egyúttal ellenőr, egy Írnok és egy dijnokból áll. Azonkívül van egy állandó bizományos és egy pénzbeszedő. Összes személyzeti kiadásai mintegy 9000 frtra rúgnak. Ezen valóban fényes eredménynyel szemben nem szabad felejtenünk, hogy a tűzbiztosítás, a városokban általában igen jól jövedelmező üzlet és az okszerű viszontbiztosítás a kockázatot a minimumra szállítja le és azt is jó tudnunk, h )gy a magánbiztosító intézeteknél átlag 32 6/,0°/o esik a biztosítási dijakból igazgatási, kezelési és szerzési költségekre és még mindig tisztességes üzleti haszon marad fon. És ha mindez Prágának sikerült, vájjon miért nem sikerülne Dudapestnek? Ma már a Prágába i levő ingatlanokból több van a városi biztosító intézetnél biztosítva, mint a többi jelenleg olt m lkod3 16 magántársulatnál. A biztositó társulatoknál érdekelt urak azon állítása, hogy a székes fóváro i törvényű dóságának, mint erkölcsi testületnek nem lehet hivatása, közadé- val terhelt magántársulatok üzletével versenyezni, nem egyéb kongó frázisnál. Mert hiszen nem az a cél, hogy a székes-főváros a saját biztosító intézetét a verseny kedvéért létesítse, hanem hogy olyan intézményt létesit-en, mely csekély áldoza ta és kockázattal olyan jövedelmi forrássá váljék, amelyből a tűzoltóság évről-évre fokozódó költségei fedezhetők legyenek Nagyon helyesen argumentál a javaslat, midőn azt mondja, hogy a városi biztosító intézet fölállítása és viiágzása, a főváros egész polgárságának érdeke mert nemcsak olcsóbbá fogja a tűzbiztosítást tenni, de az intézet üzleti fölöslegei a tűzoltási kiadásokra fordittatván, ez által az adóbevételeknek ezen célra fordított része fölszabadul és más közcélra fordítható, tehát végeredményben az adózók erejének kímélésére vezet. Elég baj és vétkes mulasztás, hogy egyéb nagyszabású üzemeknél, minők a közvilágítás, a közúti vasutak, csak az marad a székes-fővárosnak, amit e vállalatok urai jóllakottan emberöltők múltával a tálban hagynak. További kérdés hslyes-e, méltányos e a tűzoltási járulék kivetése. Erre a javaslat nagyon észszerűen következő megokolással felel : Szükséges hogy mindazon községi kiadások, melyek az adózók egy részének különös előnyére szolgálnak, első sorban megfelelő járulékok és illeté kékből nyerjenek födözetet. Ez az osztó igazság elve, mely főleg a tűzoltási kiadások födözésének tervezett médjára nézve teljes joggal alkalmazható. Mert általánosságban igaz ugyan, hogy a tűzoltási intézmény fcntartása é; fejlesztése a lakosság minden egyes tagjának érdekében all, de az abból származó előnyök az ingatlanok tulajdonosaira sokkal nagyobb mértékben háramlanak, tűz- véde'mi érdekeik sokkal jelentékenyebbek, semhogy ez irányú csekély megterheltetésük jogos és méltányos ne volna. Különben ha ingatlanaikat a székes-főváros biztositó intézete által fogják biztosíttatni, ezen járuléktól is mentesek lesznek. És miután végre a tűzoltási intézmény föntar- lásából és fejlesztéséből, a dolog természsíénél fogva, a legközvetlenebb előny, első sorban magukra a tüzkárbíztositó magánintézetekre hárul, amennyiben a tűzvédelem fokozása a tűzkárokat apasztván, ezen intézetek üzletjövedelmezőségét állandóan emeli, mindenkép méltányos, hogy ezen intézetek a tűzoltási intézményből húzott pénzben kifejezhető hasznuk egy részét a tűzoltási kiadások részleges födözésére átengedjék. Hogy a tűzoltási intézmény föntartása és minél tökéletesebbé tétele a tüzkárbíztositó intézetekre ki
