Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-03-20 / 12. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. márezíus ‘20. A királyné szobra a Szent Gyögy-téren. A főváros mérnöki hivatala elkészítette a Szent György-tér rendezésének tervét a közmunkatanács kívánsága szerint. A teret a szobor elhelyezése végett teljesen újra kell rendezni. Az egész mintegy 10,000 négyszögméter területet egy méterrel alacsonyabbra ássák, a környező házak előtt köröskörül fákat ültetnek s a mostani makadam burkolat helyett a teret fával fogják burkolni A terv szerint, a mennyiben a miniszterelnöki palota a mostani helyén marad, a királyné szobrát a siklóval szemben a tér közepén fogják elhelyezni A tér rendezése így is 80,000 forintba kerül. A mérnöki hivatal azonban azt reméli, hogy a tér rendezése más megoldást nyer. A Mérnök- és Építész-Egyesület ugyanis Hieronymi Károly v. b. t. t, vezetése mellett e hónap 20-án nyújtja át a fővárosnak azt a memorandumát, a melyben azt kéri, hogy a változott viszonyokra való tekintettel a főváros újabb* feliratban kérje a miniszterelnököt a Szent György-tér végleges szabályozására. Hír szerint ennek az újabb feliratnak annál bizonyosabb a sikere, mert a hadtestparancsnokság már tárgyalásokba is bocsátkozott a József főherczeg palotája mellett levő ingatlanok tulajdonosaival. Az új hadtestparancsnoksági palota helyéül ugyanis a Szent Györyy- utczát szemelték ki. Kapituláczió. A százmilliós kölcsön ügyében, mint a polgármester úr legújabb szócsöve, a bécsi „Neue Freie Presse“ révén értesülünk, váratlan fordulat történt. A márczius 1-én el nem helyezett 16 millió korona papírjainak értékesítésére kiküldött bizottság, miután az osztrák-magyar bank lombard-ajánlatát, mint a fővároshoz nem méltót elutasította: elhatározta, hogy nem utazik Hamburgba, sem Amsterdamba a kölcsön végett. Ez az elhatározása pedig annyival is könnyebb volt, mert érthetetlen módon a közgyűlés nem adta meg neki azt a teljhatalmat, a mely pedig ilyen nagy üzlet lebonyolításánál szinte elengedhetetlen. A fővárosnak azonban minden áron pénzre lévén szüksége, a bizottság, a mikor a külföldi útról lemondott, egyúttal azt is elhatározta, hogy a nagy kölcsön esedékes kötvényeit a budapesti pénzpiaczon próbálja értékesíteni. Végre is a nagy kölcsön financzirozására szövetkezett bankok márczius 1-én az opczió elhárításával nem azt mondották, hogy pénzt egyáltalában nem adnak a fővárosnak, hanem csak annyit jelentettek ki, hogy a régi árban nem reflektálnak a főváros papírjaira. Ez az udvarias megtagadása az optálásnak egyszerűen a szerződés felbontását czélozta és felhívás akart lenni az újonnan indítandó alkudozásra. Sajnos, a főváros nem akarta azonnal megérteni a finom czélzást és akadtak hangok, a melyek egyenesen a bank-csoport kiebrudalását követelték. Ezek a hangok olyan mélységes erővel hatottak, hogy az önérzetében megsértett közgyűlés unisono mély felháborodását fejezte ki a bankok eljárásával szemben. S miután mindezek az apróságok lejátszódtak, elkövetkezett a legújabb fordulat, a mikor a büszke spanyol szerényen kopogtat a közömbös pénz-zsákok ajtaján egy kis meghallgatásért. Hát ezt a megaláztatást a főváros elkerülhette volna! A mikor a bankok kijelentették, hogy nem optál- nak, elég világosan megmondották azt is, hogy csupán a szerződést akarják felbontani, mert a kölcsön nyújtás elől rájuk nézve kedvezőbb feltételek mellett nem zárkóznak el. Szükségtelen volt tehát az a nagy műharag, a melynek előre látható vége a megalázkodás lett. A főváros pénzügyi kapaczitásainak tudniok kellett, hogy a bankok a kölcsönkötvények árfolyamát akarják leszorítani. Tagadhatatlan, hogy ez a törekvésük érzékenyen sújtja a fővárost. De a pénzintézetek csupán az üzletet látják a kölcsön-ügyletnél, rajok nézve közömbös, hogy a szerződő fél épp maga a főváros, a melynek minden tekintetben sok hálával tartoznak. Nem tehető fel a főváros vezető urairól, hogy ők a bankcsoport törekvéseit nem ismerték volna s épen e miatt érthetetlen és megfogadhatatlan, hogy a különben sem barátságos viszonyt miért mérgesítették el. Talán terrorizálni akarták a bankokat, s azt hitték, hogy a külföldi pénzpiacz emlegetésével megfélemlítik őket annyira, hogy meghajoljanak a főváros követelései előtt? Csalódtak! A bankok elzárkóztak az optálás elől s utóbb visszavonták a további alkudozásra tett ajánlatukat is és most szégyenkezve bár, de mégis kénytelen a főváros újra csak hozzájuk fordulni, hogy megmeneküljön kínos pénzzavarából. Keserű leczke ez azoknak a filológusoknak, a kik nem tudnak arabusul és mégis csak ezen az ismeretlen téren akarnak a népszerűség piedesztáljára felkapaszkodni. Még keserűbb a fővárosra nézve, a mely az ambicziózus nyelvészek műdühét valószínűleg drágán fizeti meg, a mennyiben kénytelen lesz 100 frtos papírjait a béke oltárán 94 írtért elkótyavetyélni. A várbeli sikló és a közönség. A várbeli siklónak két nevezetessége van : az egyik az, hogy éjjel extra kirándulásra csak öngyilkos jelöltek részére alkalmas; a másik, hogy az utas akár le, akár felutazik rajta, duplán köteles a menetjegyet megfizetni. A főváros tanácsa, miután meggyőződött arról, hogy ez a két nevezetesség homlokegyenest ellenkezik a közönség érdekeivel, elhatározta, hogy a különben nagy hiányt pótló vasutat ettől a két kiváló tulajdonságától megfosztja. Hozott is olyan értelmű határozatot, hogy a sikló ezen
