Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-03-13 / 11. szám
10 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. márczius 18. Itt czélszerünek tartom azon zöldségféléket felsorolni, a melyek beküldése a tél vége felé és kora tavaszszal ajánlatos. Ezek: sárgarépa, petrezselyem, zeller, karalábé, poré hagyma, metélő-hagvma, (Schnittling), vöröshagyma és foghagyma, retek, saláta-félék, korai burgonya, spárga, ugorka, tök, stb. Hogy milyen időközben és mennyiségben küldhetők be ezen czikkek, arra nézve legjobb egyik hatósági közvetítővel vagy egy nagykereskedővel előzetesen megállapodni. Nem ajánlhatom elég melegen a nemes csiperke gomba (champion) termelését, melyet az országban alig nehányan kultiválnak; pedig tudjuk, hogy Francziaországban milyen óriási mennyiség kerül a piaczra. A franczia alig eszik ételt, a melyben gomba ne volna. Nálunk a champion drága, télen 5—8 krajczár darabja. A nemes gombafajok nagy arányokban való termelése egyik eszköz volna arra, hogy a többé-kevésbé megbíz- hatlan gomba-fajok a fogyasztásból kiszoríttassanak. (Folytatása következik.) A Víziváros sorsa. A Víziváros végtelen hosszú főútvonala: a Fő-ntcza szomorú sorsot él. Valamennyi házában pusztít a nedvesség, a talajvíz, a mely részben a Dunából a pinczé* ken át ülepszik a falakba, részben a Várhegy lejtőjéből szivárog át. A Fő-útcza két házsorának tulajdonosai minden lehetőt megkisérlettek, hogy a lakásberendezést tönkretevő s az egészségre rendkívül ártalmas nedvességet kiszorítsák. A falak betonozása, aszfaltozása, égetése, a házi csatornák megjavítása: mind nem használt a bajon. A nedvesség rettenetesen pusztít a Víziváros palotáiban, a melyeknek tulajdonosai és lakói már megadták magukat a legyőzhetetlen ellenségnek. Az érdekeltek egy része azonban nem nyugodott bele a helyzetbe és segítségért, vagy legalább tanácsért a hatósághoz fordult. így került az ügy a II kerületi elüljáróság révén a főváros mérnöki hivatalához. A hivatal lelkiismeretes buzgósággal sorra vizsgálta a fő-utczai házakat és nem a legvígasztalóbb eredményre jutott a kutatása révén. A legtöbb házban még az újakban is, a falak veszedelmesen nedvesek. A nedvességet a Duna beszivárgása okozza s ez ellen a jelenlegi nivó viszonyok mellett alig lehet valamit tenni. A mérnöki hivatal több helyen próbát tett aszfaltozással, betonnal, de sikertelenül. Az a nézete a hivatalnak, hogy a Fő-ntcza valamennyi házát le kellene bontani és újra építeni, a minthogy tavaly több mint ötven új ház épült a Vizi- városban. Az épületek lebontása után az egész területet alaposan fel kell tölteni, tágítani kell az út szélességét, jól épített közcsatornát kell bevezetni s az újonnan építendő házaknak teljesen a modern igényeknek megfelelően kell épülni. Csakis ezzel a metódussal lehet a Víziváros baján segíteni. A meglévő régi házakban a nedvesség ellen eredményesen semmit sem lehet tenni. A régi házak többnyire svábhegyi vagy promontori laza, porhanyós kövekből épültek, a melyeknek a beszivárgás ellen semmi ellentálló erejük nincs. Ezeket a falakat hiába kúrálják, a nedvesség ki nem vesz belőlük. Az egyetlen módszer a nedvesség ellen: a Víziváros újjáépítése. A temetésügy rendezése. Némely tekintetben Budapest minta város ; sok tekintetben pedig messze elmarad a művelt nyugattól. Az elmaradottság egyik sokszor panaszolt objektuma a temetés, mely a fővárosban, de épp úgy az egész országban csak kis részben a kegyelet ténye, nagyobb részben egyszerű üzlet. Miért, — nem szükséges fejtegetnünk ; a kinek volt alkalma ebből a sors csapásból a maga részét kivenni, nagyon jól tudja, mi a temetés. Ez az ügy nálunk abszolút szabályozatlan, sőt határozottan ósdi. A halott kezelése, ha csak nem fertőző betegségben elhunytról van szó, épp olyan mint ezelőtt 50—100 esztendővel. A temetés ma is az elhunyt lakóhelyén kezdődik, ahová a gyászoló közönség özön lése ugyancsak a régi rendszer szerint történik. Külföldön a legtöbb nagy városoknak megvan a díszes temetőháza, a melyben a halottat ravatalra teszik. A lakásban nem engedik meg a ravatalozást. Három-négy órára a haláleset beállta után az elhunytat a temető, helyesebben a ravatalozó házba kell kiszállítani. E mellett hovatovább nagyobb teret hódít a halottégetés Majd minden nyugateurópai országban van már intézkedés a halottégetésről, a melyet fakultatív formában koncedáltak. Budapesten, bár az ügynek sok hive van, a vezető körök még mindig perhorreskálják a hatottégetés kérdésének napirendre hozatalát. Pedig e kérdés elől már köregészségügyi szempontból sem lehet kitérni. A halottégetés érdekében tudvalevőleg az utóbbi évtizedekben úgy irodalmi, mint egyesületi térre kiható eleven mozgalom nyilvánul!. Ez a mozgalom a történelmi motívumon kívül azt a körülményt is számba veszi, hogy a ragályos bajban szenvedeti egyén halála következtében a ragályozó anyag nem semmisült meg, hanem hogy esetleg még későbben is veszedelemmel fenyegeti az élőket. Újabb vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a megfelelő eljárás mellett elföldelt holttest részéről egészségügyi ártalom nem éri az embert, tehát a temetőket illető egészségügyi aggodalomnak alig van jogosultsága. Fontos azonban a gazdasági szempont, nevezetesen az a nehézség, melylyel különösen a nagy városok küzdenek, midőn közelükben megfelelő terjedelmű s temetőnek alkalmas területeket kell megszerezniük. Nem lehel kicsinyleni azt a gazdasági szempontot sem, mely a nagy városoktól többnyire távolabb eső temetőkbe történő halottszállítás és sirlátogatás révén az egyeseket terheli. Tagadhatatlan továbbá az is, hogy pusztító járvány idejében a tömeges számú halott eltemetése alig leküzdhető nehézséget okoz és sok esetben súlyos egészségügyi zavarokra ad okot. A hamvasztás mellett felhozott figyelemreméltó okokkal — igaz — szembe állítják az igazságszolgáltatás érdekeit, melyek méreg stb. okozta halál esetében, ha a halott elhamvasztott, nem találnának kielégítést. Esetleges bűnök tehát föl- derítetlenül maradnának, a mi a közbiztosságra veszedelmes volna. Ez az aggodalom azonban pontos, lelkiismeretes halott-
