Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)

1899-03-13 / 11. szám

1899. márczius 13.

M A G Y A R SZ É K ES FŐVÁ KO S

11

vizsgálás esetén elesik. Némelyek a vallás szempontját is emlegetik, a melyekkel a földbe temetés — állítólag — inkább megegyeznék. Ezzel szemben azonban méltán történhetik hivatkozás arra, hogy a hamvasztás hívei, szószólói között papok is vannak.

Németországban Gothában 1878-ban történt az első halotthamvasztás. Gothán kívül Frankfurt (Offenbach), Hamburg és Heidelberga városokban vannak halotthamvasztó ke- menczék, 1892—93-ban összesen 50 halotthamvasztás történt. Gothában egy halott elégetése 250—300 forintba kerül. Francziaországban Párisnak Pére Lachaise nevű temetőjében állítottak hamvasztót, mely 1889. óta van működésben, főképen a hullaházakból kikerülő testrészek stb. elégetését eszközli. Családok részéről érkezett kérelem folytán 1893-ban összesen 189 halottégetés történt. 1893-ban Angolországban (Woking és Manchesterben) 2, Svajczban (Zürich) 1. az Egyesült-Államokban 18, Dániában (Koppenhágában) 1, Svédországban (Stokholm. Gothenburg) 2, Olaszországban pedig 23 hamvasztó létezett. A hamvasztó terjedését egy ideig az gátolta, hogy a halottas kemenczék tökéletlenek voltak. Azonban a mióta azokat Siemens regenerativ tüzelő-szerkezettel látta el, a halottak elhamvasztása gyorsan, körülbelül 2 óra alatt és tökéletesen történik.

A halottégetés kérdése a temetkezés ügyével kapcsolatban a fővárosban sürgős megoldásra vár. Mindenesetre jól tenné a tanács, ha épp most, a mikor a kerepesi temető felhagyása aktuálissá válik, a két kérdést behatóan tanulmányoztatná, hogy annak idején teljes készültséggel tehetné meg javaslatait.

Hírek a városházáról.

Az egyesületi panamák.

A belügyminiszter abból az alkalomból, hogy néhány állítólagos jótékony-egyesület visszaélései tudomására jutottak, a fővárossal egyetértve bizottságot küldött ki a Budapest területén nagyon vegyes czímek alatt működő 1074 egyesület ügyvitelének felülvizsgálására.

A bizottság működésének nem akarunk ugyan praejudikálni, de elkeriilhetlennek tartjuk néhány olyan dolognak a felemlítését, a melyről magunknak is tudomásunk van s a mi szintén egyik régóta panaszolt baja az ellenőrzés nélkül álló egyesületek megpumpolt tagjainak.

Kifogásolhatónak tartjuk ugyanis azt, hogy a kormány számtalan betegsegélyző- és kiházasító-egylet alapszabályait megerősíti mindjárt a tisztikar egy részének megalakulása után anélkül, hogy a cselekvés terére lépő egyletnek csak egy fizető tagja is volna. Ebben nem látszik semmi különös, de ha meggondoljuk, hogy ugyanezen alapszabály egy bizonyos pontjában kimondatik, hogy az egylet által fizetendő segélyjárulékok, még pedig főleg az u. n. kiházasítási prémiumok csak bizonyos számú tagnak beiratkozása esetén folyósíthatok, azt kérdezzük, mi történik azon egyleti tagok járulékával, a melyet azok jóhiszeműleg és rendes időben befizettek, hogyha azon egylet, a melybe beiratkoztak, sohasem

tudja megszerezni az alapszabályaiban meghatározott létszámot.

Ebben az esetben az egyleti tag fizeti a járulékokat, de arra a bizonyos segélyre és mint hangsúlyoztuk,

főleg a kiházasítási járulékokra épen a jóváhagyott alapszabályoknál fogva igényt a tagok csekélyebb létszámánál fogva nem tarthat.

Más szóval az illető egyleti tag kötelezettségnek vetette alá magát anélkül, hogy esetleg az illető egylettől valaha is ellenszolgáltatást nyerhetne.

Meggondolandónak tartjuk a legtöbb u. n. kiházasítási egyesületeknél az alapszabályokban fölvett módozat jóváhagyását is, a mely szerint az ily kiházasítási egyletek tagjai minden oly esetben, midőn az egylet valamely tagja férjhez ment s így kelengye jutalékot nyert, bizonyos díj befizetésére köteleztetnek.

Ezen intézkedés az egyletek vagyoni állapota érdekében helyesnek látszik és elvileg kifogásolható sem volna, de gyakorlati szempontból nézve a dolgot, számtalan s nehezen ellenőrizhető visszaélésekre nyújt alkalmat.

Ugyanis az ily egyletek tagjai egymást nem ismerik és e tagok a főváros különböző kerületeiben, valamint nagy számban a vidéken lakva, meggyőződést arról, hogy férjhez ment-e valaki az egylet tagjai közül, szerezni nem képesek. Különösen pedig a rosszul vezetett egyleteknél alig hisszük, hogy nem fordulna elő számtalan eset, midőn egy tag állítólagos férjhezmenetelének ürügye alatt ezeket a konkrét dijakat be nem szednék. Ezt példával illusztrálva, lehetségesnek tartjuk, hogy bizonyos egylet egy év folyamán csak tiz kiházasítási jutalékot fizetett, ennek ellenében pedig az egylet tagjaitól mondjuk 60 esetben szedett ilyen rendesen 20krra rúgó kelengye hozzájárulási díjakat, s tovább menve, azt is valószínűnek tartjuk, hogy az e czímen illetéktelenül szerzett bevételek az egylet könyveiben bevételkép el nem számoltatnak. Ily esetekben a hatósági vizsgálat az egylet könyveiből mit sem képes megállapítani és csakis a véletlen vagy esetleg felmerülő konkrét panasz alapján képes az ily visszaéléseket felfedezni.

Ezeket a körülményeket tehát különösen ajánljuk a belügyi kormány figyelmébe.

Kossuth Lajos halálának évfordulója.

A főváros tanácsa minden esztendőben nagy virágpompával díszíti fel Kossuth Lajos sírját halának évforduló napján. Az idén az évforduló napja, márczius 20-a, hétfőre esik s a kerepesi temető igazgatója kérdést intézett a tanácshoz, hogy a sírt mikor díszítse fel. A függetlenségi párt ugyanis mindig az évforduló napot követő vasárnapon szokta a kegyelctes megemlékezés ünnepét megülni. Az idén az évforduló előtt vasárnap van s íg}r nincs kizárva, hogy a párt az évfordulót megelőző napon tartja a szokásos ünnepet. A tanács a kérdésre azt a feleletet adta, hogy a főváros a pártünneptől függetlenül teljesíti kegyeletes kötelességét s ennélfogva utasította a köztemető igazgatóját, hogy a sírt márczius 19-én és 20-án díszítse föl.

A városligeti történelmi csoport pusztulása.

Az ezredéves kiállítás nevezetességének, a történelmi csoport gótikus részének meg vannak számlálva a napjai. A díszes műemléket a talajvíz annyira megrongálta, hogy összeomlásától lehet tartani. A főváros átírt a földmívelésügvi