Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-03-13 / 11. szám
1899. márczius 13. r '^= MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7 tői, a koromtól, a fojtó, egészségtelen kőszéngőztől, a melylyel a gyárkémények fertőztetik a levegőt. A sok panaszra 1884-ben mozdult meg először a hatóságok közül a közmunkatanács. Javaslatot kért a fővárostól arra, hogy a gyárkémények bűzös, piszkos, kormos füstjétől hogyan lehetne megmenteni a főváros közönségét. Három esztendőre az első lépés után konstatálta a hatóság, hogy legczélszerűbb lenne, ha a gyárak valamely elismert füstemésztő készüléket rendeznének be, esetleg a tüzeléshez kevés füstöt előidéző anyagot használnának. Ez a gondolat 1887-ben merült fel s 1890-ben a főváros a közmunkatanács újabb felhívására záros határidőhöz kötött utasítást adott ki a mérnöki hivatalnak a füstemésztő készülékek tanulmányozására és konkrét javaslattételre. A mérnöki hivatal nyilatkozatát be nem várva, az 1893-ban megjelent Építésügyi szabályzatban a közmunkatanács a következő rendelkezésekkel vélte a felmerült panaszokat orvosolhatni: Füstemésztö. 325. §. A gyári kéménynyel bíró tűzhelyek az 1. és 11. övezet területén (tehát az egész belső területen ! Szerkesztő) megfelelő füstemésztő tüzeléssel látandók el. Füstemésztő tüzeléseknek tekintetnek a gáz- és koksztüzelések, továbbá a hatóságilag elismert füstemésztő szerkezettel ellátott tüzelések. 326. §. Az 1. és II. övezetben levő tüzelőkhöz záros határidő alatt füstemésztő alkalmazását az építési hatóság elrendelheti. Az Építésügyi szabályzatnak ezen üdvös rendelkezései csak papiroson léteznek, a gyakorlatban nem. Az országos iparegyesület jónak látta a szabályzat enyhe végrehajtása érdekében közbe lépni s ennek az lett az eredménye, hogy a hatóságok a fentebb írt rendelkezéseket egyáltalán nem hajtották végre. Maradt minden a régiben. Egész a múlt esztendőig. Akkor újabb mozgalom indult meg valamely egészséges és erélyes intézkedés végett, a melynek folyományaképp a közmunka- tanács ismét akczióba lépett a füstemésztő szerkezetek meghonosítása érdekében. Sajnos, a közmunkatanács akcziója nem találta el úgy látszik — a kellő mértéket, mert a főváros mérnöki hivatala, a mely tizesztendei tanulmányozás után végre életjelt ad az e téren való szakképzettségéről, egészen más irányú javaslatot dolgozott ki. A közérdek rovására tehát tintaháború lesz a füstemésztő szerkezetek ügyében, a mely alkalmasint csak akkor nyer megoldást, a mikor az elátkozott gyártelepek végre maguktól lesznek hajlandók valamely üdvös és egészséges reformra. A mérnöki hivatal javaslata azonban véleményünk szerint is elég radikális s ha gyorsan érvényre jut, alkalmas a panaszok megszüntetésére. Főbb lényegében a javaslat ezeket proponálja: A füstemésztő szerkezetek berendezése ne csak az I. és Ii. övezetre mondassék ki kötelezően, hanem az összes budapesti kazántelepekre. Mert a füstöt, kormot, széngőzt a külterületről a szél épp úgy behordja a városba, mint a belterületen levő kazántelepekről. A kötelezettség ne szabályrendeletileg mondassék ki, hanem utasítsák a kerületi elülj áróságokat, hogy mint 1. fokú közegészségügyi hatóságok, záros határidő alatt kötelezzék a területükön levő kazántelepek tulajdonosait a füstemésztö szerkezetek, vagy tüzelések beszerzésére. A kötelezettség nem teljesítése esetére szigorú rendbírság állapíttassák meg. Ez a javaslat elég radikális. De nemcsak a megszavazása történjék meg, hanem gondoskodjék a hatóság a végrehajtásáról is. Végre a lakosság érdekét is szem előtt tarthatják legalább is annyira — a mennyire gondoskodtak a gyártulajdonosokról, a kiknek kedvéért annyi esztendőn át lemondtak egy meglevő szabály végrehajtásáról. A deáktéri evangélikus templom lebontása. A Károlykaszárnya területének szabályozásával kapcsolatban a Deáktéri evangélikus templomot és iskolát is le kell bontani. E két nagy épület új elhelyezése tárgyában már 1891 óta folynak az alkudozások, a nélkül, hogy megegyezés jött volna létre. A középítési igazgató, a ki a templomépület ügyében az egyházközség vezetőivel is konferált, a szabályozásra két alternatív tervet mutatott be a tanácsnak. Az I. terv szerint a templom és az iskola a Gizella-tér, Deák-tér és Sütő- utcza között elterülő telektömbön volna felépítendő. A II. terv szerint az előbb megjelölt területre csak az iskola kerülne, a templom pedig a Deák-téren épülne. Az igazgató egyúttal bejelenti, hogy az egyházközség minden esetre a mostani központi fekvésű területen óhajtja a templomot és az iskolát felépíttetni s így sem az Újépület helyén, sem más távol eső helyen nem hajlandó csere telket elfogadni, mert akkor attól tart, hogy a távol fekvő templom és iskola látogatottsága erősen csökkenne. Az új királyi palota. A budai várhegy koronája : az új királyi palota rohamosan közeledik ahhoz az impozáns formájához, a melyet az építő művészek évekkel ezelőtt maguknak megalkottak. Azon a terjedelmes négyszögön, a melyet a palola elfoglal, teljesen kész a Krisztina városi, és a Gellérthegyre nyíló szárny ; a pesti homlokzat, a mely mai sárgás színével elüt a többitől, csak akkor kerül átépítés alá, a mikor a Szent György-téri homlokzat, a mely teljesen egyező lesz a Gellérthegyre néző új szárnynyal, egészen felépül. Akkor kezdik a pesti homlokzatot, a mely a két új stilszerü szárnyat köti össze, hatalmas oszlopsoraival, tágas loggiákkal kiépíteni.
