Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-03-06 / 10. szám
1899. márazius 6. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS és főleg a főváros érdekeire előnyösebben nem lehetett volna és nem fog soha lehetni megalkotni, bármint iparkodjanak is a fővároson meggazdagodni óhajtó élelmes vállalkozók ennek ellenkezőjét állítani és kürtölni. A mérnöki hivatal készíté annak idején a főváros nagy léptékű térképét, olyan preczizítással, melynek párja a kontinensen alig van. Évtizedek mnlasztását pótolta ekkor a hivatal és oly művet alkotott, melynek értéke, becse, kiszámíthatatlan, jövője pedig években ki sem fejezhető. Az általános csatornázás megalkotása már frissebb keletű dolog és sikerében azon a kiváló technikusunkon kívül, a kinek létrejöttét köszöni, nagy szerepük van munkatársainak, a kik az ő terveit kivitelre vezették. Városszabályozásunk azóta kezd igazán a helyes irányban mozogni, a mióta közgyűlésünk egyszer-egyszer a jövő számára is hajlandó áldozatot hozni és a mióta néhány jeles szakemberünknek sikerült kollégái érvényesülését egész befolyása és szava erejével előmozdítani. Fényes dolog lesz az újépület szabályozása a már végleges terv szerint és igen sikerült az eskü-téri híd környékének rendezése is. Remélhetőleg elmondhatjuk azt majd a Károly-kaszárnyáról is, ha a közgyűlés nem fog a szükséges áldozatoktól elriadni. Mindez, egy város fejlődésére kétségkívül elsőrendű fontosságú dolgok a legutóbbi években öltöttek pozitív formát. Lehetségessé tette pedig ezt a mérnöki hivatal fejének az a fáradhatatlan akaratereje és kitűnő kritikai érzéke, a mely- lyel a fölmerült és bizony igen vegyes értékű eszméken keresztül iparkodott a legjobb, legczélszerűbb és az olyan fontos legolcsóbbat megtalálni. Mint érdekes tényt talán illő itt megemlíteni, hogy a legutóbbi szabályozás nyilvános pályázatán úgy a legideálisabb, a Mérnök-egylet által díjazott, mint a legolcsóbb tervet is fővárosi mérnök készíté. Bizonyítéka ez annak hogy mérnökeink külön-külön is megállják helyüket kartársaik körében. Nem ilyen szembeszökő fontosságú, de szintén igen nagy fáradságot, széles látókört és kiváló Ízlést igénylő munka a szépítési és közlekedési osztályé. Minden darab park, minden egyes lámpa, az összes vasutak az ő kezein mennek kerestük Az ő működése talán a legsokoldalúbb és éppen ezért idézi föl mindenki figyelmét és bírálatát leginkább. A magasépítési osztály építette a főváros teménte- len polgári, elemi iskoláját, óvóiskoláit, a vásárcsarnokok közül a legolcsóbbat és legjövedelmezőbbet; a tűz- őrséget stb. Ellenőrzi a főváros számára esetleg magánosok vezetése alatt létesülő épületeket, Ott van mindenütt, a hol egy falat lebontanak, egy kéményt húznak, engedélyezi és fölülbírálja az összes magánépítkezéseket a főváros egész területén. Véleményt mond minden olyan kérdésben, a melyben bármi oknál fogva reá szorulnak. Ha példának okáért a főváros egy képet vásárol, annak helyet keresni, fölszögezni, a mérnöki hivatal dolga. Az ő idejét és működését igénybe veszik mindenkor. Hivatalok új bebútorozása, telkek vétele és eladása egyaránt az ő hatáskörébe tartozik. Tartanak a szakosztály tagjai állandóan inspekcziót is, hogy ha bárhol, bárminő szerencsétlenség fordul elő, csőrepedés, csatornaszakadás történik, a közönség soha se legyen segítség nélkül. Hogy végül a kellemesből is kijusson nekik, minden vigadóbeli hangverseny és bál előtt vizsgálatot tartanak az épületben, ott maradnak végig, ők az utolsók, a kik a helyiséget elhagyják. Hogy micsoda figyelem, sokoldalú szakértelem kell ahhoz, hogy ezek a dolgok mindig rendben menjenek, azt csak az sejti, a ki végig nézi az osztályvezető mű9 szaki tanácsosnak egynapi munkáját. Ha azután mégis előfordúl, hogy egy terv vagy épület pár nappal elkésve kerül átadáshoz, vagy időközben érvényesült kívánalmak kielégítése pár ezer forinttal túlhaladja az előirányzatot, mindenki siet rosszat mondani a mérnökről, esetleg meg- hurczolni az egész osztályt ártatlansága daczára. (Folytatása következik.) A hirdetési ügy rendezése. A potom áron magánkézbe átengedett vállalatok között van a falragasz útján való hirdetési ügy is, a melyet tiz év óta az Emmerling-czég ingyen monopolizál. Miért kapta ezt a monopóliumot és milyen módon, az most mellékes. Egyébként ismertettük már ezt az ügyet. A kérdés fontossága az, hogy a tanács a szerződés egyik pontjára támaszkodva, fel akarja bontani a szerződést. A nevezetes pont a felbontásra abban az esetben ad jogot, ha a főváros a hirdetési ügyet egységesen szabályozná és rendezné. Kissé tág fogalom ez a meghatározás egy káros jogügylet megszüntetésére, de valami. Olyan valami, a melyen jóakarattal el lehetne indulni, ambiczióval czél- hoz lehet jutni. A czél pedig üdvös és nemes: a főváros megszabadítása egy lehetetlen, rossz és minden tekintetben hátrányos szerződéstől. .... A hirdetési ügy egységes rendezése. Mi lehet ez ? Mert hisz egységes most is, a mennyiben egy vállalkozó monopolizálja. Még pedig akkép, hogy ő adja a falragasz helyét, megszabja a közzététel árát és a felragasztás díját. Ennél egységesebb valami alig képzelhető. És mégis. Ennek az egységességnek vannak folytonossági hiányai. A szerződés ugyanis csak köz- és magánhirdetésekről szól. Holott a közhirdetményeknek, épp úgy mint a magánhirdetéseknek vannak alfajai. Azonkívül a szerződés csupán a közterületek igénybevételéről rendelkezik, megengedve, hogy a vállalkozó annyi magánterületet vegyen igénybe, a mennyit jónak lát. Az egységesség tehát a mostani szerződésben megvan — a mennyiben a vállalkozó érdekéről van szó. De nincs meg a főváros érdekének szempontjából. A hirdetési ügy tekintetében ugyanis különbséget kell tenni még a közhirdetések között is. A közhirdetések nagy része nem közjellegű: azok tudniillik, melyek vállalatok árúba bocsátásáról szólnak. Ezeket meg kell különböztetni a tulajdonképeni közhirdetésektől. A magánhirdetéseknél más elbírálás alá veendők a külföldi és a hazai hirdetések. Ez utóbbiak között ismét elválasztandók a kulturális és a kereskedelmi, az ipari és a teljesen magánjellegű hirdetések. Végre a falragaszok elhelyezését illetőleg igen fontos a hely megállapítása is. A vállalkozó ne a közterületeken felállítandó oszlopok és táblák száma tekintetében legyen megkötve, hanem a magánterületek
